Összefoglaló.
Bevezetés: A szédülés időskorban gyakori panasz, amely
jelentősen befolyásolja az életminőséget. Háttere sok esetben multifaktoriális,
egyes esetekben azonban jól meghatározott ok kimutatható.
Célkitűzés: Kutatásunk célja az időskori szédülő populáció
panaszainak, valamint életminőségének felmérése volt. Anyag és
módszer: Kutatásunkba 36 (13 férfi, 23 nőbeteg, átlagéletkor ± SD,
72,78 év ± 4,6), Otoneurológiai Ambulanciánkon szédülés miatt vizsgált, 65 év
feletti beteget vontunk be. Ők az általunk összeállított, panaszokkal és
rizikófaktorokkal kapcsolatos kérdőív mellett a Dizziness Handicap Inventory-t
is kitöltötték. Az utóbbi alapján meghatározható volt az életminőség-romlás,
illetve annak mértéke. A statisztikai elemzést az IBM SPSS V24 szoftver
segítségével végeztük, Mann–Whitney U-teszt és khi-négyzet-próba alapján. Minden
esetben p<0,05 értéket tekintettünk szignifikáns különbségnek.
Eredmények: A leggyakoribb diagnózisként a
Ménière-betegséget, valamint a centrális vestibularis eltéréseket detektáltuk. A
betegek visszajelzése alapján a szédülés volt a legdominánsabb tünet, amely a
leggyakrabban órákig, illetve napokig tartott, és fele arányban volt forgó
jellegű. Emellett a fülzúgás, a halláscsökkenés, valamint a vegetatív tünetek is
dominánsak voltak. A leggyakoribb társbetegségek közül gyakoriságuk miatt
kiemelendők a mozgásszervi, illetve szemészeti eltérések, a hypertonia, valamint
a pszichiátriai betegségek. A betegek 77,8%-a jelzett valamilyen mértékű
életminőség-romlást, és kiemelendő, hogy 30%-uk a súlyos kategóriába esett. A
Dizziness Handicap Inventory kérdőívek alapján a fizikális, funkcionális,
valamint emocionális részpontszámok hasonló értéket mutattak.
Következtetés: Az időskori szédülés lényeges a beteg romló
életminősége szempontjából. A társuló komorbiditások mellett a háttérben álló
vestibularis eltérések kizárása, illetve diagnosztizálása fontos feladat. Ennek
függvényében tervezhető a terápia, amely kapcsán a kísérő tünetekre is fontos
hangsúlyt fektetni. Így az érintett betegek életminősége javítható. Orv Hetil.
2021; 162(47): 1891–1896.
Summary.
Introduction: Vertigo is a common complaint in elderly, which
has significant influence on the patients’ quality of life. In many cases its
background is complex, although, in some cases specific diagnosis can be made.
Objective: Our study aimed to analyze the symptoms and
quality of life of old-age vertiginous population. Material and
method: 36 patients (13 males, 23 females, mean age ± SD, 72.78
years ± 4.6) over 65 years, examined due to vertigo at our Neurotologic
Department, were enrolled. A questionnaire including questions regarding the
symptoms, risk factors, along with the Dizziness Handicap Inventory was used.
Statistical analysis was carried out using IBM SPSS V24 software. Mann–Whitney U
and chi square tests were used. Statistical significance was defined as
p<0.05. Results: Ménière’s disease and central vestibular
disorders were found as the most frequent diagnoses. Vertigo was the most
tormenting symptom, which usually lasted for hours or days, and was defined as
rotatory in 50%. Tinnitus, hearing loss and vegetative symptoms were also
dominant. The most frequent comorbidities were musculoskeletal disorders,
hypertension, ophthalmological diseases and psychiatric disorders. 77.8% of the
patients have reported worsened quality of life, of which 30% was detected as
severe. Based on the Dizziness Handicap Inventory, physical, functional and
emotional scores showed similar results. Conclusion: Vertigo in
elderly is important due to its influence on patients’ quality of life. Besides
comorbidities, the diagnosis of vestibular pathologies is of great importance.
Therefore, therapy planning is possible, and patients’ quality of life can be
improved. Orv Hetil. 2021; 162(47): 1891–1896.
Effect of perineal massage in the second stage of labour, on the incidence of episiotomy and perineal tears
