Összefoglaló. A fertőző betegségek kóroki hátterének felderítésére
irányuló törekvések hosszú időre tekintenek vissza. Fogalmakkal és
követelményekkel (posztulátumokkal) igyekeztek körülírni, hogy egy
mikroorganizmus mikor tekinthető egy adott fertőző betegség okozójának. Egy
patogén rendszertani kategóriába tartozó mikroorganizmus kimutatása a betegből
önmagában még nem elegendő bizonyíték arra, hogy a betegségnek valóban az a
kórokozója. Igazolni kell a továbbiakban, hogy rendelkezik azokkal a
virulenciafaktoroknak nevezett tényezőkkel, amelyek valójában képessé teszik az
adott betegség kiváltására. Robert Koch idejében csak fenotípusos ismeretek
álltak rendelkezésre, azok figyelembevételével fogalmazta meg posztulátumait.
Később, a megszerzett molekuláris ismeretek birtokában, a posztulátumokat
molekuláris szinten is értelmezték. A beteg személyét biológiai, szociális és
pszichés egységként kezelő holisztikus megközelítésnek is eleget téve, a
posztulátumokat a kórokozó mellett az esetben érintett gazdaszervezet egyedi
tulajdonságainak figyelembevételével tovább szélesítették. A dolgozat a fenti
kérdéseket példákkal illusztrálva tárgyalja, majd kitér a gyakorlati hasznosítás
lehetőségeire. Orv Hetil. 2021; 162(50): 1991–1999.
Summary. Efforts to explore the casual background of infectious
diseases have been ambitioned for a long time. Terms and requirements
(postulates) have been created to describe in which case a microorganism can be
regarded as a causative agent of a given infectious disease. Demonstration of a
representative of a pathogenic taxonomic category in the patient, however, does
not prove its causative role in itself. It should also be verified if the
microbe possesses the so-called virulence factors enabling it to trigger the
given disease. At the time when Robert Koch formulated his postulates, only
phenotypic characters were at his disposal. Later, in possession of a
substantial genetic knowledge, the postulates have been adapted to molecular
level. For having a holistic approach, the postulates have been extended also to
the host’s individual biological, social and psychological attributes. This
paper discusses the above issues with examples for illustration, and outlines
their practical applicabilities. Orv Hetil. 2021; 162(50): 1991–1999.