A szociális munkás szerepe a felnőtt értelmi fogyatékossággal élő személyek párkapcsolatainak segítésében

Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a fogyatékkal élőknek nincs szükségük kapcsolatra, szerelemre, érintésre, és hogy nem is képesek rá. Rengeteg tévhit kering róluk ezzel kapcsolatban, mégis kevéssé kutatott a terület, csekély szakirodalom áll rendelkezésünkre. Fontos kérdés, hogy az értelmi fogyatékkal élőknél hogyan zajlik az ismerkedés, és a család, környezet miként tud ebben segíteni. Milyen lehetőségeik vannak a párkeresésre: helyszín, társkereső oldalak, csoportok stb.? Milyen egy ilyen párkapcsolat, együtt élnek-e, ha nem, milyen sűrűn találkoznak? Mit gondolnak a nemi életről és honnan szereznek/szereztek ismereteket róla? Hogyan, miben tud a szociális segítő segíteni?