Női érzékek : Rendezőnők nőalakjainak fenomenológiai olvasata

A dolgozat a fenomenológiai filmelmélet, azon belül is elsősorban Vivian Sobchack elgondolásaiból kiindulva női alkotók női főszereplős alkotásainak fenomenológiai szempontú olvasására tesz kísérletet. A Merleau-Ponty egzisztenciális fenomenológiáját a filmelmélet számára továbbgondoló Sobchack a testiesült filmbefogadást, a film és a néző teste közötti értelemképző kapcsolatot vizsgálta. Olyan filmelemzést javasolt, mely a szokásos, a jelentésstruktúrákra koncentráló elemző beszédtől elmozdul a tapasztalat „sűrű és radikális leírása” felé. A szöveg, miután röviden összefoglalja a fenomenológia filmelméletben elfoglalt helyének kérdését és a feminista szempont és a fenomenológia összekapcsolhatóságának problémáját, a Sobchack által javasolt sűrű leírásra tesz kísérletet két, a közelmúltban készült film kapcsán (Kocsis Ágnes: Éden, 2020; Céline Sciamma: Portré a lángoló fiatal lányról, 2019). Az elemzések vizsgálják a nézőknek a haptikus képek által előidézett testi megszólítottságát; a szenzuális és a formális-strukturális filmszerkesztés egymáshoz viszonyított dinamikáját; a test és tér viszonyát a diegézisben és a nézőkhöz fűződő kapcsolatban; a térbeli trópusok kidolgozását; a nők egymás közötti nézésének szerkezetét. Mindezek alapján, az általánosítás igénye nélkül, a sűrű leírás segítségével a szöveg megkísérli megragadni e filmek sajátosan női szenzibilitását.