Néhány adalék a gyógypedagógus-képzés történetéhez: 1963-1967

.

A „gyengetehetségtől” az enyhe értelmi fogyatékosságig: jelentősebb fogalmi változások – Múlt és jelen

A 19. század második felében a magyar népoktatásügy diszfunkcionális működése erősen jelentkezett a „gyengetehetségű”, azaz mai fogalomhasználattal kifejezve enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatása terén. A „gyengetehetségű” gyermekek számára Magyarországon a 20. század első felében létesülő kisegítő iskolák és a népiskolai tanítók számára indított gyógypedagógiai tanfolyamok erre a társadalmi jelenségre adott válaszoknak tekinthetők. Mindezek hatására Magyarországon a korabeli pedagógiai diskurzusok érdeklődési körébe került a kisegítő iskolai népesség oktatásügye. Ez a folyamat szakmai körökben mindinkább felvetette a kérdést, hogy kik tartoznak a „gyengetehetségű” tanulók körébe. A tanulmány célja a „gyengetehetség” fogalmának és klasszifikációjának elemzése. Vizsgálja, hogy a dualizmus korának tudományfelfogása szerint a szakemberek kiket és milyen tünetek alapján soroltak be ebbe a tanulói populációba. Mindemellett kísérletet tesz az értelmi fogyatékosság klasszifikációjában megjelenő korabeli és a napjainkban használt szakterminológiák összevető tartalmi elemzésére. A téma aktualitását mutatja, hogy a gyógypedagógiai alapfogalmak tartalmai napjainkban is folyamatosan változnak (pl. Csákvári és Mészáros, 2012; Mesterházi, 2019). Amikor a fogalomváltozások időszakát éljük, meglátásunk szerint azok múltja, eddigi kontextusai érdemesek az áttekintésre. A kutatás interdiszciplináris alapozású, a feldolgozott téma kapcsolódik a gyógypedagógia-történeti kutatásokhoz (pl. Gordosné, 1962, 1963, 1988, 2001; Ellger-Rüttgardt, 2019; Mesterházi, 1998; 2019). A kutatás módszertani hátterét jellemzi, hogy a klasszikus forrásfeltáró, -elemző, -értelmező és interpretáló módszert alkalmaztuk a dualizmus korában Magyarországon megjelenő pedagógiai diskurzusok elemzése által. A kutatás során primer források (szaklap, szakkönyv, pedagógiai tervezet, tanterv) felhasználására került sor. A szövegkonstrukciók alapján korabeli és a napjainkban használt alapfogalmak, jelenségek leírását, értelmezését és összehasonlítását végeztük el. A fogalomanalízis tartalmi elemeinek vizsgálata hozzájárult ahhoz, hogy a fogalmakban megjelenő külső reprezentációk alapján következtessünk a korabeli belső pedagógiai gondolkodási folyamatokra. A „gyengetehetségű” gyerekekről alkotott fogalomleírások értelmezési keretét elsősorban az orvosi és pedagógiai szempontú megközelítések adták, amik főként az egészségügyi szempontok pedagógiai vetületére hívták fel a figyelmet. A tanulmány alapot nyújthat az enyhén értelmi fogyatékos tanulók oktatása érdekében tett törekvések professzionalizációs folyamatának neveléstudomány- és gyógypedagógia-történeti feltárásához. Hozzájárulhat a kisegítő iskolák létrejöttének és kiépülésének intézménytörténeti vizsgálatához. Kulcsszavak: „gyengetehetségű” tanulók, kisegítő iskola, szakterminológia, klasszifikáció

Integráció vagy különnevelés? Szülői döntést befolyásoló tényezők autizmussal élő gyermekek oktatási formájának kiválasztásában

Háttér és célok: Az autizmus multidimenzionális spektrumán a viselkedéses képet és a kognitív profilt egyénen belüli és egyének közötti nagyfokú heterogenitás jellemzi. Ezért az autizmussal élő gyermekeknek egyénre szabott, komplex, autizmusspecifikus oktatási ellátásra/támogatásra van szükségük. Ez integrált vagy különnevelésben is megvalósulhat, mindkettőnek vannak potenciális előnyei és kockázatai. Jelen tanulmány fő célja megismerni autizmussal élő iskoláskorú gyermekek szüleinek döntési tényezőit az integrált vagy különnevelés vonatkozásában. Módszer: A nemzetközi szakirodalmat áttekintő tanulmányunk a PRISMA kritériumrendszerén alapul. Több keresőszó kombinációjának eredményeként a Web of Science és az ERIC nemzetközi adatbázisában, és egy folyóiratban összesen 548 kezdeti keresési találatot kaptunk. A beválogatási és kizárási kritériumok alapján, a cím, absztrakt majd a teljes szöveg vizsgálata során 13 releváns publikációt találtunk, melyeket részletesen áttekintettünk. Eredmények: A szülőket döntésükben főként autizmussal élő gyermekük általuk észlelt egyedi igényei és boldogsága vezérli. A sok bizonytalanságot és komoly distresszt jelentő döntési folyamatban a szülők korlátozottan tapasztalják meg saját ágenciájukat és a partneri együttműködést a szakemberekkel. A választáshoz szükséges információk erősen korlátozottak, ezért az informális források szerepe hangsúlyos. Következtetések: A nemzetközi áttekintés alapján is kulcsfontosságú lenne a szülők szakszerű informálása, az együttműködésen alapuló, az autizmussal élő gyermeket is bevonó iskolaválasztás és az inklúzió jelenlegi feltételeinek további javítása. A téma nemzetközileg is alulkutatott, pedig elengedhetetlen lenne mélyebben megismerni a szülői döntések hátterét és a kurrens kutatási eredmények hatékonyabb kommunikálásával segíteni a választást. Kulcsszavak: autizmus, többségi iskola, különnevelés, intézményválasztás, szülői döntési tényezők

Tanulási zavarral küzdő gyermekek Országos kompetenciamérésen elért eredményei és jellemzői

Háttér és célok: A nemzetközi és hazai szakirodalomban részletesen kutatott téma a tanulók iskolai teljesítménye, valamint ennek befolyásoló tényezői, mint például a családi háttér, az iskolai jellemzők. Ezeknek a vizsgálatoknak, kutatásoknak a többsége a tipikus fejlődésmenetű tanulókra irányult. Azok a kutatások, melyek a nem tipikus fejlődésű tanulókra, teljesítményükre és oktatási körülményük teljesítményre gyakorolt hatására irányulnak, ritkának tekinthetőek, ezért célul tűztük ki ennek a témának az alaposabb feltárását. Kutatásunkban arra vállalkoztunk, hogy a tanulási zavarral küzdő tanulók tanulási teljesítményét vizsgáljuk meg több szempont alapján (iskola fenntartója, nem, családi háttér). Módszer: Vizsgálatunkban a 2017. évi Országos kompetenciamérés (továbbiakban: OKM) adatai alapján elemeztük a 6. osztályos tanulók matematika és szövegértés eredményeit. Az adatbázisban több tanulási zavar típus megjelölése megtalálható, amikből a diszlexia, a diszkalkulia és a diszgráfia típusokat használtunk fel, s hat (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszlexia és diszgráfia, diszlexia és diszkalkulia, diszgráfia és diszkalkulia) csoportot alakítottunk ki. SPSS program segítségével elemeztük az egyes csoportok családi hátterét, nemi eloszlását, a testvérek számát, valamint a különböző fenntartású iskolákban tanulók matematika és szövegértés feladatainak eredményeit. Eredmények: A vizsgálatunk (OKM) alapján tanulási zavarral küzdő gyermekek családi háttere gyengébb, mint a többségi tanulóké. A csoporton belül a leggyengébb családi háttérből a diszkalkuliás gyerekek származnak. A nemi megoszlás alapján a fiúkra jobban jellemzők a tanulási zavarok, ami alól kivétel a diszkalkulia. Következtetések: A fiúk több tanulási zavar típus esetében jobb eredményeket értek el a lányoknál matematikában, míg a lányok minden csoportban jobb teljesítményt nyújtottak a szövegértésben. Fenntartó alapján képzett részmintákon megállapítható, hogy a tanulási zavarral küzdő gyermekek eredményei az állami intézményekben jobbak. Kulcsszavak: tanulói teljesítmény, tanulási zavar, nem, fenntartó, családi háttér

Szenzoros információfeldolgozás, mozgás, nyelvi képesség. A Frostig-elven alapuló nevelési terápia elmélete és gyakorlata.

.

Rövid beszámoló az MTA-ELTE Autizmus Szakmódszertani Kutatócsoport (MASZK) munkájáról

.

A vakvezetőkutya és az eszközhasználat, mint a látássérült személyek önértékelését befolyásoló tényezők

Háttér és célok: A globális önértékelés általában a jóllét és a mentális egészség meghatározó eleme (Rosenberg, Schooler, Schoenback, & Rosenberg, 1995), amely a gyógypedagógiai rehabilitációs munka eredményességének egyik mutatója lehet. A látássérült személyek önértékelését vizsgáló tanulmányokat tekintve (Huurre, Komulainen & Aro, 1999; Cardinali & D'Allura, 2001; Papadopoulos, Montgomery & Chronopoulou, 2013), a kutatók között nincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy a látássérült személyeknek alacsonyabb lenne az önértékelésük, mint látó társaiknak. Célunk az volt, hogy a Magyarországon élő látássérült személyek globális önértékelését megvizsgáljuk az elsődleges, leggyakrabban alkalmazott közlekedési szokások, formák mentén. Módszerek: A vizsgálatunkba 93 felnőtt látássérült személyt vontunk be (58 nő és 35 férfi, átlag életkoruk 42 év). Az elsődleges közlekedési formák/szokások szerint csoportokra osztottuk a résztvevőket – vakvezető kutyával közlekedők (n=13), fehér bottal közlekedők (n=36), látóvezetővel közlekedők (n=15), segédeszköz nélkül önállóan közlekedő, látásmaradvánnyal rendelkező látássérült személyek (n= 27). A résztvevők a Rosenberg Önértékelés Skálát töltötték ki online formában. Az eredményeket a már meghatározott csoportok között hasonlítottuk össze. A vizsgálat során a csoportok közötti különbségeket mértük. Eredmények: Megállapíthattuk, hogy a csoportok között nincs szignifikáns különbség (p>,05) az önértékelés tekintetében. Következtetések: A jelen kutatásban résztvevő látássérült személyek önértékelését közvetlenül nem befolyásolja az, hogy az adott személy a felsorolt közlekedési formák közül melyiket használja előszeretettel. Kulcsszavak: önértékelés, látássérülés, közlekedés, fehér bot, vakvezetőkutya

Kapcsolódási pontok a vak tanulók oktatásában és a gyógypedagógus képzésben a digitális kultúra területén

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Gyógypedagógiai Módszertani és Rehabilitációs Intézet látássérült személyek pedagógiája és rehabilitációja szakiránya a gyógypedagógusok képzésében hangsúlyt fektet a korszerű ismereteket biztosító gyakorlatias képzésre, szoros együttműködésben a szakterület intézményeivel és szolgáltatóival. A gyógypedagógus-képzés során a szakirány új kihívásokkal szembesült a digitális kultúra gyakorlatias átadása kapcsán. A Vakok Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Kollégiuma és Gyermekotthona intézményrendszerrel együttműködve személyes hospitálás során már másodéven hasznosítható ismereteket kapnak a hallgatók, illetve kezükbe vesznek olyan eszközöket, amelyeket a látássérült gyermekek, tanulók, felnőttek napi szinten használnak. Jelen cikkünkben foglaljuk össze azokat a felsőoktatásban megvalósítható módszereket és eszközöket, amelyek segítik a gyógypedagógus-jelölteket a digitális kultúra speciális formájának elsajátításában és továbbadásában. Ehhez áttekintjük a vak gyermekek digitális kultúra tantárgyi oktatását és a szakirány ehhez kapcsolódó tevékenységét. Kulcsszavak: digitális kultúra, képzés, látássérülés

Agyi eredetű látássérülés gyermekkorban

A fejlett országokban a látássérült gyermekek körében vezető kórok az agyi eredetű látássérülés. Az angol nyelvű szakirodalom erre leggyakrabban a CVI (cortical, cognitive, esetleg cerebral visual impairment) rövidítéssel utal, ami a hazai szaknyelvben is széles körben használatos. Így a továbbiakban mi is e betűszóval utalunk az állapotra.A CVI kutatása viszonylag újkeletű, az 1970-es években indult meg az Egyesült Államokban. Bár nemzetközi szakirodalma igen átfogó, magyar nyelven alig-alig találni a CVI tüneteit és a (gyógy)pedagógiai megsegítés módszereit leíró munkákat. Írásunkban röviden ismertetjük a gyermekkori CVI fogalmát, valamint nemzetközi és hazai prevalenciáját. Ezt követően összefoglaljuk kialakulásának lehetséges okait, majd ismertetjük a legjellemzőbb tüneteket.A CVI okai épp annyira változatosak, mint a gyermekek tünetei és speciális szükségletei. Így egyetlen írás nem nyújthat átfogó útmutatást. E „review” célja közérthető nyelven ismertetni a CVI hátterében meghúzódó agyi elváltozásokat, és hogy ezek miként befolyásolják a vizuális feldolgozást. Olyan ismereteket osztunk meg, amelyek – a gyógypedagógus kollégákon túl – segítik a szülőket, befogadó pedagógusokat és más, CVI-vel diagnosztizált gyermekekkel dolgozó szakembereket az állapot megértésében. Kulcsszavak: agyi eredetű látássérülés, CVI, ellátás, speciális szükségletek

Olvasástanítás fonomimikával. Komplex elvű fonomimika. (Fazekasné Fenyvesi Margit)

.