Újabb megaregionális szabadkereskedelmi egyezmény: az Átfogó Regionális Gazdasági Partnerség (RCEP)

A tanulmány célja a közelmúltban aláírt Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség- (Regional Comprehensive Economic Partnership – RCEP) egyezmény bemutatása és elemzése. A tágan értelmezett előzmények között röviden ismerteti a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP), a Transz-csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership – TPP) és az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség (Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership – CPTPP) létrejöttének körülményeit is. Ezek a törekvések elválaszthatatlanok attól a ténytől, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) 1995. évi megalapítása óta képtelen volt bármilyen fontos sokoldalú megállapodás elérésére, a Vitarendezési Testület tagjainak elmaradt jelölése következtében immár teljesen működésképtelenné vált. Az RCEP (a CPTPP-vel együtt) Ázsia és a csendes-óceáni térség további felértékelődését, ugyanakkor az USA befolyásának gyengülését jelzi a régióban.

A force majeure esemény mint mentesülési lehetőség

Az előre nem látható, elháríthatatlan, objektív külső körülmény, azaz az ún. force majeure mentesítheti a teljesítésben megakadályozott vállalatot szerződésszegésének jogkövetkezményei alól. A Covid–19-járvány globális kiterjedésű korlátozó intézkedései – mint például a légi szállítás leállítása, a határzárak, vagy a különleges engedélyeztetési eljárások bevezetése – jelentős veszteségeket okoztak a nemzetközi ellátási láncok működésében. A cikk a force majeure okokra hivatkozva törölt megrendelésekből vagy késedelmes szállításokból eredő felelősség kérdését gyakorlati szakemberek számára és az ő nézőpontjukból elemzi. A cikk célja, hogy a bemutatott pereset tanulságai, valamint a magyar vállalkozók körében végzett kérdőíves felmérés eredményei segítségével érzékeltesse a force majeure jogelv és szerződéses kikötés, valamint nemzeti szabályozás alkalmazásának lehetőségét és komplexitását.

Diverzifikációs nehézségek a nyersanyagban gazdag országokban : Botswana esete

A nyersanyagbevételeket rendkívül nehéz menedzselni, különös szakértelmet és előrelátást kívánnak az érintett országok kormányaitól. A szakirodalom két fő vonulatát szintetizálva a cikk megvizsgálja, hogy a nyersanyaggazdagság potenciális negatív hatásai milyen csatornákon keresztül érvényesülnek, illetve Botswana nemzetgazdasági fejlesztési stratégiája segítségével illusztrálja a nyersanyagbevételekre alapozott fejlődés nehézségeit. A fejlődő országok jelentős része olyan nyersanyagban gazdag ország, ahol a gazdasági diverzifikáció a célzott kormányzati politikák ellenére sem sikerült. A tanulmány terepkutatásra alapozott botswanai esettanulmány segítségével rávilágít arra, hogy a diverzifikációs stratégiák sikertelensége mögött egymást erősítő exogén és endogén okok állnak, és a fejlett országokhoz való felzárkózás érdekében komplex, országspecifikus megoldásokra van szükség.

A nominális felzárkózás időben változó összetevői: reálgazdasági és árszintfelzárkózás az Európai Unióban 1995 és 2019 között

Az országok közötti jelentős fejlettségi különbségek árszintkülönbségekkel járnak együtt, és a fejlettségi szintek közeledését – a reálgazdasági konvergenciát – hosszabb távon az árszintek közeledése kíséri. Bár az egy főre jutó GDP-szintek piaci árfolyamon történő, vagyis nominális összehasonlítása alkalmatlan a fejlettségi különbségek és az országok közötti reálgazdasági közeledés kifejezésére, a relatív nominális szintek változásának reál- és árösszetevőre való felbontása megmutatja, hogy egy fejletlen ország nominális felzárkózása mennyiben származik abból, hogy az előállított javak egy főre jutó mennyisége relatíve bővült, illetve abból, hogy a javak, azonos pénzben kifejezve, viszonylag megdrágultak. A relatív nominális változások az országok közötti keresztmetszeti, illetve időbeli összehasonlításra szolgáló statisztikák alapján egyaránt felbonthatók ár-, illetve reálösszetevőre, amelyek az Európai Unió (EU) több tagországára nézve eltérő jelzéseket adnak a viszonylagos ár-, illetve reálfelzárkózás alakulásáról. Az alternatív felbontások eredményei azonban megegyeznek abban, hogy az EU közép- és kelet-európai tagországainak gyors nominális felzárkózása 1995 és 2008 között nagyobb részben az euróban kifejezett árszintfelzárkózáshoz (a valuták reálfelértékelődéséhez) köthető. A 2008 utáni időszak nominális elakadása a relatív árszintfelzárkózás megtorpanásának/megfordulásának tulajdonítható: a GDP/fő-vel mért reálfelzárkózás lassult ugyan, de nem állt meg.

Egy gazdasági felzárkózás anatómiája : Ismertetés és reflexiók Muraközy László: A koreai rejtély – remetéből világpolgár (Akadémiai Kiadó, 2020, Budapest, 270 oldal) című könyvére

A cikk Muraközy László legfrissebb könyvét mutatja be és elemzi. A kötet a Koreai- félsziget kétezer évnyi gazdaságtörténetét fogja át, középpontjába azonban a 20. század fejleményeit helyezi, fokozott figyelmet szentelve a század második felében kiépülő fejlesztő államnak. A rövid bevezetőt követően a cikk fejezetenként tekinti át és értékeli a könyvet, ennek során az egyes fejezetek tömör bemutatásán túl több esetben ki is egészíti az ott leírtakat, valamint a hiányosságokra is felhívja a figyelmet. Az 1980-as évek demokratizálódási folyamatait és az 1997–1998. évi pénzügyi válság következményeit, illetve a kis- és középvállalkozások és a külföldi működőtőke-beruházások állami iparpolitikában betöltött szerepét lehetett volna bővebben tárgyalni, mivel ezek képezhetik a globalizációhoz alkalmazkodott fejlesztő állam eszközeit.

Plurilaterális nemzetközi szerződések a Kereskedelmi Világszervezet rendszerében

A dohai forduló során a Kereskedelmi Világszervezet multilaterális szerződési rendszere működésképtelennek bizonyult. A kialakult válsághelyzet és az ebből adódó feszültségek miatt új megoldások keresése vált szükségessé. A lehetséges megoldások között a nemzetközi kereskedelmi jogban egyre hangsúlyosabban vetődik fel a plurilaterális szerződések témaköre, e megállapodásokkal kapcsolatban ugyanakkor korántsem létezik egységes álláspont. A kérdéskör egyre növekvő aktualitása okán a tanulmány a Kereskedelmi Világszervezet szerződési rendszerén belül a plurilaterális megállapodások meghatározásával, státuszával, szerepével és jelentőségével foglalkozik. A témakört azonban nem kizárólag a világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény fényében tárgyalja, hanem kitér a plurilaterális megállapodásokkal összefüggésben felmerülő nemzetközi közjogi, valamint nemzetközi kereskedelmi jogi szakirodalmi álláspontok ismertetésére is. Mindezzel a tanulmány célja a szóban forgó szerződésekkel kapcsolatos homályos, tisztázandó kérdések felvetése, valamint azok lehetséges megválaszolása.