A kriminalisztikai célú adatgyűjtés, az elektronikus Modus Operandi Nyilvántartás jövője és kutatási lehetőségei

Jelen tanulmány célja, hogy ismertesse a Modus Operandi Nyilvántartásban (továbbiakban: eModus) rejlő fejlesztési lehetőségeket, melyet az elméleti és a gyakorlati terület szimbiózisában lát megvalósíthatónak. Bemutatja az eModus történetét, működési alapelvét, a perszeverancia kriminalisztikai jelentését, valamint a nyilvántartásban kezelt adatok körét. A rendőrségen zajló kriminalisztikai célú adatgyűjtésbe való betekintésen keresztül jut el az eModus jövőjével kapcsolatos elképzelésekig, melynek részét képezheti például a mesterséges intelligencia alkalmazása, a perszeverancia kutatása, vagy a bűnözői életutak vizsgálata.

Kutatói aranybánya? A Modus Operandi Nyilvántartás kutathatósága

A tanulmány egy olyan bűnügyi nyilvántartási rendszer kutathatóságát mutatja be, amely külföldön gyakran megjelenik a kriminálpszichológiai szakirodalomban. Arra vállalkozik, hogy a hazai elektronikus Modus Operandi Nyilvántartás (továbbiakban: eModus) kutatásban felhasználható lehetőségeit tárja fel. Kiemelten arra fókuszál, hogy milyen adatok állnak rendelkezésre és ezek elemzése miként járulhatna hozzá a bűnügyi profilalkotás fejlődéséhez. A külföldi példák alapján látható, hogy a szexuális bűncselekmények esetében a gyilkosságok típusainak azonosítása és az áldozattá válás megelőzésében, valamint a gyerekek ellen elkövetett szexuális gyilkosságok esetében fontos eredményekkel zárultak az eModus-ban végzett kutatások. Hazai viszonylatban további kutatási irányok is megfogalmazhatók. A cikk hazai és külföldi szakirodalmakat és kutatási eredményeket dolgozott fel. Fő szempont volt, hogy összegezze milyen eredmények születtek az eModus adatai felhasználása által. A magyar eModus kihasználatlan adatelemzési terület még hazánkban. A jogszabályi keretrendszer nehézzé teszi a kutathatóságát, és ezáltal a benne rejlő kutatási potenciál elvész. Amennyiben a kutatási lehetőségek biztosítva lennének, a gyakorlatban dolgozó szakemberek is be tudnák építeni a munkájukba a kutatók által kimutatott eredményeket, így a bűnügyi profilalkotás tudástárát is bővítenék. Az eModus valóban egy kutatói kincsesbánya lehet, ha az adatokhoz való hozzáférés – a jogszabályi keretek betartásával – teret enged a kutatóknak elemzések elvégzésére, valamint a kapott eredmények beépülését a rendvédelmi szakma is ösztönözi. További kutatási irány lehet a bűnözői karrierek mintázatainak elemzése, valamint annak vizsgálata, hogy milyen bűnügyi sokrétűséget fedezhetünk fel egyes elkövetők esetében, és ez miként hat a módszereire. Nem utolsó sorban vizsgálni lehetne, hogy a nemzetközi kutatásokban felfedezhető trendek mennyire jelennek meg a magyar bűnelkövetők körében. Mindezek az eredmények pedig hozzájárulhatnak a rendőrség hatékonyabb működéséhez.

A kiberbűncselekmények felderítésének nehézségei

A bűnüldöző szervek jelenkori kihívásai közül kiemelkedik a kiberbűncselekmények eredményes felderítésének biztosítása. Általánosságban elmondható, hogy ezt a bűncselekményi kategóriát a nagyfokú látencia mellett olyan felderítési nehézségek is jellemzik, amelyek az eljárás ügymenetét jelentősen lassíthatják, vagy akár lehetetlenné tehetik annak sikeres befejezését. Az internet lakossági penetrációjának növekedésével újabb és újabb felületek és szolgáltatások jelennek meg az online térben, amely egyben lehetőséget teremt újfajta elkövetési magatartások megjelenésének is. A kibertér által biztosított anonimitás ösztönző jelleggel hat az elkövetők számára, hiszen a kontaktelkövetésekhez képest jóval kisebb a lebukás esélye, illetve vagyont érintő bűncselekmények esetében jóval nagyobb az okozott kár is. A kiberbűncselekmények különböző kategóriáinak felderítési nehézségei azonosak, legyen szó akár egy egyszerűbb, információs rendszer felhasználásával elkövetett bűncselekmény, akár egy szofisztikált módon kivitelezett kibertámadást érintő eljárásról. Ezek a nehézségek a legtöbb esetben az online identitást elfedő szolgáltatások használatához, a technikai újdonságokhoz, illetve a nemzetközi hatósági együttműködésből fakadó hiányosságokhoz kapcsolódnak. A megoldási lehetőségek a közvetlen nemzetközi együttműködési formák – különös tekintettel a 24/7-es kapcsolati hálózatok – alkalmazásában, a nyílt forrású adatgyűjtés és az online profilalkotás aktív használatában, illetve a rendvédelmi szervek állományának rendszeres továbbképzésében rejlenek. Ha az adott szakkérdés még ezek mellett is meghaladja a felderítő szerv állományának ismereteit, úgy célszerű lehet különleges szakismerettel rendelkező szaktanácsadókat, illetve szakértőket is bevonni az eljárásba.

„Mesterséges intelligencia a köz szolgálatában”

A mesterséges intelligenciában rejlő megoldások számos innovatív fejlesztésre adnak lehetőséget az élet számos területén, így a közigazgatásban is. A Belügyminisztérium informatikai fejlesztésekért felelős helyettes államtitkársága az elmúlt néhány évben jelentős korszerűsítéseket valósított meg az állampolgárokat érintő ügyintézés rendszerében. Odáig jutottunk, hogy a közigazgatás igyekszik „megismerni” az állampolgárok nyelvét. A cél a fülünkkel hallható, beszélt szöveg feldolgozása, használhatósága hivatalos ügyekben. Ehhez pedig nincs is másra szükség, mint egy mesterséges intelligenciával rendelkező chatrobotra. Arról, hogy milyen kézzelfogható változások történtek, hány különböző területet érintenek az utóbbi időszak fejlesztései, kérdeztük Hajzer Károly informatikai helyettes államtitkárt. Az interjút Hertelendi Lajos kooperatív szerkesztő és Hornyik Zsuzsanna főszerkesztő-helyettes készítette.

Az igazságos háború elméletének kiterjesztése a rendészetre: történelmi és kortárs elméletek

Az igazságos háború elmélete az állam háborús viselkedésének legalább a középkorig visszavezethető és részletesen kidolgozott morális elmélete, ami részben korlátozza az állami viselkedést, részben irányt szab annak. Mivel az elmélet az állami cselekvés egy típusára vonatkozik, ezért természetes módon merül fel a háborútól eltérő állami cselekvésre való kiterjesztésének lehetősége. Az egyik ilyen lehetséges kiterjesztési irány az igazságos rendészet elméletének a megalkotása. Az igazságos rendészet elméletének az alapját a 17–18. századi társadalmiszerződés-elméletek alkotják, amelyek segítségével meghatározhatók az elmélet számára jelentőséggel bíró szabályok. Ezen szabályok közé tartoznak a rendészet társadalmi alkalmazásának igazságos céljait meghatározó szabályok, illetve az igazságos célok elősegítésére feljogosított intézmény és személyek körét meghatározó szabály.

A feljelentési hajlandóság és a rendőrségbe vetett bizalom összefüggései. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a Web of Science alapján

A rendőrségbe vetett bizalom és a feljelentési hajlandóság közötti kapcsolatot a szakirodalom sokáig evidensnek vette, annak ellenére, hogy ezt kevés empirikus kutatás támasztotta alá. Az elmúlt néhány évben azonban a kutatók figyelmét felkeltette a téma, világszerte egyre több kutatásról publikálnak eredményeket. Ez a tanulmány az eddig angol nyelven megjelent kutatások eredményeit összegzi, és tudománymetriai szempontból is megvizsgálja azokat. A Web of Science keresőjét használva, összesen 41 olyan angol nyelvű, 1975 és 2020 között megjelent kutatást találtam, amely a két fogalom közötti kapcsolatot vizsgálja. Ezeket elemezve kiderült, hogy az elmúlt öt évben megugrott a téma iránti érdeklődés, elsősorban a kriminológia, másrészt a jog és társadalomtudományok terén. Kiderült az is, hogy a gazdaságilag fejlett országokban publikálnak a leggyakrabban, ezen belül is az angolszász országok vannak az élbolyban. Az is láthatóvá vált, hogy az eredmények jelentős szórást mutatnak, igaz jóval több az olyan kutatás, amely a két fogalom közötti kapcsolatot igazolja, s szép számmal akad olyan is, amely ennek éppen ellentmond. A kutatásból úgy tűnik a megosztó eredmények sem a gazdasági fejlettséggel, sem azzal nem mutatnak összefüggést, hogy a tanulmány mikor jelent meg. Annak érdekében, hogy a rendőrségbe vetett bizalom és a feljelentési hajlandóság közötti összefüggéseket megérthessük, az összefüggést kvalitatív módszerekkel, illetve az erre a célra létrehozott kérdőívekkel is szükséges lenne kutatni.

A rendőri jogalkalmazás társadalmi értékelésének netnográfiai vizsgálata

A netnográfia jól alkalmazható, gyors és hatékony kvalitatív kutatási módszer, amely nyilvános online tereket használ adatforrásként, hogy azonosítsa és megértse a gyorsan alakuló és szétbomló, neotörzsek formájában megjelenő felhasználói csoportok kultúráját, gondolkodásmódját, döntési mechanizmusait (Dörnyei & Mitev, 2010b) és attitűdjét a vizsgálat tárgyát illetően. A vizsgálatunkban alkalmazott netnográfia újszerű lehetőséget biztosít a rendőrség, illetve a rendőrökhöz való társadalmi viszonyulás, a hatósággal és tagjaival kapcsolatos vélemények tanulmányozására. Jelen tanulmányunkban egy konkrét, 2020. májusi rendőri intézkedést követően a közösségi médiában kialakult társadalmi diskurzus kapcsán arra keressük a választ, hogy az állampolgárok miként vélekednek a rendőri intézkedésekről, illetőleg, hogy a rendőrhatóság tevékenységével kapcsolatos vélemények kialakításában mennyire meghatározók az objektívnek tekinthető szempontok. Eredményeink azt mutatják, hogy az online közösségi felületeken a rendőri jogalkalmazás, illetve a rendőrség társadalmi értékelése a legritkább esetben történik tárgyilagos módon (6,73%). A vélemények szignifikáns részében (58,35%), a hírközlésben szereplő konkrét cselekményhez tartozó tényeknek valójában nincs meghatározó szerepe. A hozzászólók többsége egyértelműen elfogult az intézkedés alá vont személy vagy a hatóság irányába. A konkrét intézkedésre, a rendőrségre és általában a rendőri tevékenységhez negatívan viszonyuló, az úgynevezett kritikus aldimenzióba tartozók a teljes vizsgálati elemszám közel ötödét (18,13%) adják. Ettől valamivel elmarad azoknak a támogató aldimenzióba sorolható hozzászólóknak az aránya (12,08 %), akik pozitív attitűdökkel viszonyulnak a rendőrséghez, a szervezet tagjaihoz és annak tevékenységéhez. Az eredmények alapján nagy bizonyossággal állítható, hogy a rendőrséghez vagy a rendőri jogalkalmazáshoz való viszonyulást egy-egy sajtóhír – legyen az bármennyire is tényszerű – nem képes jelentősen befolyásolni, sem pozitív sem negatív irányba.

Hogyan döntünk? …és hogyan kellene?

Jonah Lehrer könyve a döntéshozatali folyamatokat vizsgálja és mutatja be kifejezetten szemléletes gyakorlati példákon keresztül. Az írás alapkérdéseit a szerző így fogalmazza meg: „Hogyan hoz döntéseket az emberi elme? És hogyan lehet ezeken a döntéseken javítani?” (Lehrer, 2012). A döntéshozatali mechanizmusok meghatározzák a mindennapjainkat. Igaz ez a munkahelyi életünkre csakúgy, mint a magánéletünkre. A tudomány képviselői évszázadok óta a racionális agy felsőbbrendűségét hirdetik. A különböző tudományágak egyöntetűen a tiszta rációra alapozott döntéseket tartják helyesnek és egyedül elfogadhatónak. Lehrer könyve ennél jóval szofisztikáltabb képet ad az emberi agy döntéshozatali mechanizmusáról. Rávilágít arra, hogy az evolúció során kialakult egyes agyterületek hogyan járulnak hozzá az egyes döntési folyamatokhoz. Gyakorlati példákon keresztül mutatja be az érzelmek és a racionalitás viszonyát a döntéshozatalok során.

Bűnügyi adatgyűjtés és adatfelhasználás a klinikai profilalkotás tükrében

Jelen tanulmány célja a klinikai, illetve pszichiátriai szaktudás alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata a rendészeti tevékenység szolgálatába állítva, különös tekintettel a profilalkotás módszerére. Körüljárjuk a klinikai szaktudás jellegét és röviden ismertetjük azon szakmákat, melyek a klinikumban diagnosztikai tevékenységet végeznek. Bemutatjuk a pszichiátria szaktudás jelentőségét a bűncselekmények kapcsán releváns nemzetközi és hazai eredményekre támaszkodva. Megvizsgáljuk azon szakmai tapasztalatokat, melyek felvetik egy külön, a bűncselekmények kapcsán felmerülő pszichés állapotokra fókuszáló pszichiátriai specializáció szükségességét. Ennek kapcsán nem csak azokra a pszichés kórképekre hozunk példát, melyek a civil ellátásban viszonylag mellőzöttek, de bűnelkövetők körében központi jelentőségűek lehetnek, hanem sorra vesszük a bűncselekmények kapcsán felmerülő pszichés zavarok komplex jellegéből adódó nehézségeket, melyekre a klinikait kiegészítve a rendészeti szaktudás alkalmazása lehet megoldás. Végül ajánlást teszünk a bűnügyi pszichiátria diszciplína megalapozásához szükséges első lépésekre.

A hálózatelemzés elmélete és rendőrségi gyakorlata

Tanulmányunk célja, hogy rávilágítson a hálózatelemzési módszerek hasznosságára a rendvédelem területén, illetve arra, hogy e terület jövője az elmélet és a gyakorlat összefogásán, és produktív együttműködésén múlik. Rövid történeti áttekintés után ismertetjük a hálózatelemzéssel és gráfelmélettel kapcsolatos legfontosabb fogalmakat, majd bemutatjuk egy maffiahálózat lehetséges bomlasztási stratégiáját. Végezetül elméleti szinten taglaljuk a hálózatelemzés és a profilalkotás kapcsolódási pontjait.