Neuropathia diabetica – az oki kezelés patogenetikai alapjai

Ma már általánosan elfogadott, hogy a diabeteses neuropathia gyógyításának meghatározó tényezője a patogenetikai alapon nyugvó oki kezelés, amelyet a változó erősségű és természetű panaszokhoz, valamint klinikai tünetekhez igazodó szimptómás terápia egészít ki. A közlemény áttekinti a patogenezissel kapcsolatos aktuális ismereteket és azok tükrében mutatja be a terápia jelen lehetőségeit. Rámutat, hogy noha a kóroki tényezőkkel és kórfolyamatokkal kapcsolatos elméleti tudásunk jelentősen bővült, az oki kezelést ma még az elérhető és hosszú távon fenntartható legkedvezőbb glikémiás kontroll és normolipidaemia, valamint az ezeket kiegészítő benfotiamin és/vagy alfa-liponsav adása jelenti.

Kialakulhat-e Charcot-láb 25 éves 1-es típusú diabeteses betegben? : Esetismertetés

A szerzők fiatal, 1-es típusú cukorbetegség szövődményeként diabeteses neuropathiában szenvedő betegük lábsérülésének következtében kialakult Charcot-láb kórtörténetét mutatják be esettanulmányukban. A 25 éves nőbeteg felvételére a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyának rendezése céljából került sor. Klinikai felvételekor jobb oldali nem gyógyuló talpi fekélyre és következményesen kialakult Charcot-lábra derült fény. Inzulinadagjainak módosítását követően vércukorértékei közel normális tartományba kerültek. A vizsgálatok közepes fokú, hypaesthesiás típusú szenzoros neuropathiát igazoltak. A röntgen- és CT-vizsgálat a jobb boka csontjainak szerkezeti elváltozásait, a lábboltozat deformitását igazolták. A végtag tehermentesítése mellett, 10 napos alfa-liponsav infúziós és intravénás pamidronatkezelésben részesült a beteg, ortézisének elkészítése folyamatban volt. Esetünk felhívja a figyelmet szénhidrátanyagcsere-helyzet egyensúlyban tartásának fontosságára, hiszen a diabeteses neuropathia már fiatalkorban is súlyos szövődményekhez, akár Charcot-láb kialakulásához vezethet. Cukorbetegeink figyelmét kiemelt fontosságú felhívnunk nem csak a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyban tartására, hanem a neuropathiás fekélyek kialakulásának rizikójára, valamint időben történő szakszerű ellátására is.

Az SGLT-2-gátlók diabetológián túlmutató előnyei

Az SGLT-2-gátlók kardiovaszkuláris és renális előnyeire a 2-es típusú cukorbetegek körében végzett biztonságossági vizsgálatok (EMPA-REG OUTCOME, CANVAS Program, DECLARE, VERTIS CV) eredményei hívták fel a figyelmet. Ehhez csatlakoztak később azok a vizsgálatok, amelyeket közvetlenül a szívelégtelenség, illetve az idült vesebetegség befolyásolásának megítélése érdekében terveztek (cukorbetegek és nem cukorbetegek körében). A jelenlegi közlemény az SGLT-2-gátlókkal kapcsolatos új klinikai tanulmányok eredményeit tekinti át, kitérve arra, hogy ennek nyomán hogyan újult meg a klinikai gyakorlat. Az új adatok megalapozták a szakmai irányelvek módosulását is. Napjainkban annak vagyunk szemtanúi, hogy az SGLT-2-gátlók az eredetileg csak diabetológusok által használt antihyperglykaemiás szerekből speciális kardiológiai és nefrológiai indikációval is rendelkező készítményekké válnak.

A strukturált diabetesedukáció hatékonysága az alapellátásban

A diabetesgondozás jelentős kihívást jelent az alapellátás számára az egyre növekvő betegszám, a súlyos szövődmények és ellátásuk nagy költsége miatt. Ahhoz, hogy a diabeteses betegek kontrollálni tudják betegségüket és megakadályozzák a szövődmények kialakulását, aktívan részt kell venniük a kezelésben, önmenedzselésben. Az ehhez szükséges tudást és készségeket a strukturált betegedukáció keretein belül szerezhetik meg. A strukturált edukáció jelentősen növeli a betegek ismereti szintjét, ezáltal az önmenedzselési szintet is, így hozzájárul az optimális glykaemia, artériás vérnyomás és vérzsírszint eléréshez, a testsúly csökkenéséhez, megelőzve a kardiovaszkuláris szövődményeket, javítva az életminőséget. A jelen tanulmány összefoglalja a strukturált edukáció legismertebb vizsgálatait, bemutatja költséghatékonyságát és az egészségre gyakorolt hatását, ezáltal rávilágít, milyen fontos lenne minden beteg számára biztosítani a megfelelő oktatást a sikeres kezelés és önmenedzselés megvalósítása céljából.

A DAPA-CKD vizsgálat – korszakváltás a krónikus vesebetegség kezelésében?

A kézirat a DAPA-CKD vizsgálat kapcsán áttekinti a nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT)-2-gátlók kedvező vesehatásainak biokémiai mechanizmusait és a nefroprotektív hatásukat alátámasztó klinikai tanulmányokat. Részletesen foglalkozik a vizsgálat előzményeivel és eredményeivel. Rámutat, hogy a krónikus vesebetegség patogenezise diabetesben és attól függetlenül SGLT-2- (és valószínűsíthetően nátrium-hidrogén exchanger-3) függő mechanizmusú. E tényezők aktivitásának csökkenté-se/gátlása új terápiás opciót jelent a vesekárosodás megelőzésében, de legalább folyamatai lassításában. Az SGLT-2-gátlók bevezetése a cukorbetegség jelenlététől függetlenül új korszakot nyithat a krónikus vesebetegség terápiájában.