A librarioliszót (Cicero, De legibus I 2,7), akár a librarium('könyvszekrény'), akár a librarius('könyvmásoló') szóból származtatjuk, így, kicsinyítő formájában alkalmasnak éreztük arra, hogy a mindenkori másolók (jegyzetelők, kivonatolók, kommentálók) gyakorlatában megfigyelhető hibákból (félrefogásokból, lapsus-okból) összegyűjtött alkalmi csokor címében szerepeltessük. Előfordul ilyesmi nemcsak antik szövegek másolásában, a „Scholiastenweisheit”zavaró vagy megmosolyogtató példáiban, a közkézen forgó szótárak gépiesen átvett és figyelmetlenül rövidített értelmezéseiben, krónika-breviatorok felületességeiben, exemplum-gyűjtemények tételeinek átugrásában stb. Így torzulhat pl. Scipio, „az afrikai vitéz”(vagyis Scipio Africanus), a karját elégető Scaevolává, így válhat az egyik karthagóiHanno „szicíliaihadvezérré”, egy másik meg (a vakmerő felfedező) „a karthagói konzervatív párt fejévé”stb. stb.
XV.Cicero de legibus
