Polivinil-alkohol (PVA) szál (fiber) alapú szövet (fólia) hidrofilicitásának optimalizálása

A sebgyógyulást elősegítő anyagoknak számos kémiai, biológiai, mechanikai feltételnek kell megfelelniük, mint példáula biokompatibilitás, biodegradábilitás; eközben adott ideig meg kell tartaniuk a kialakított szerkezetet, és szelektíven kell kölcsönhatásba lépniük pl. a csontképződésben részt vevő sejtekkel is. Munkánk célja stabil szerkezetet biztosító, hőkezeléssel iniciált, citromsavval keresztkötött polivinil-alkohol vázak elektrosztatikus szálképzéssel történő előállítása volt. A szálak stabilitását a keresztkötőanyag mennyiségének optimalizálásával és a szövetek hőkezelésével kívántuk elérni. A kiindulási polimer oldatok viszkozitását folyásgörbe mérésekből határoztuk meg. Az ebből készített szövetek felületi morfológiáját alacsony vákuumú pásztázó elektronmikroszkópia és nedvesítési peremszög mérésekkel meghatározott paraméterek változásait detektálva tanulmányoztuk. A keresztkötőanyag-tartalom növelése a szálátmérő növekedését, (224 ± 52 nm-ről, 269 ± 109 nm-re) az eloszlás kiszélesedését és a hidrofilicitás csökkenését eredményezte, amely hatásokat a hőkezelés még kifejezettebbé tett. Az ekképpen előállított minták hőkezelés után a desztillált vizes 24–120 órányi áztatásnak is ellenálltak. Az eredmények alapján meghatározható egy felhasználás szempontjából optimális polimer oldat összetétel.

Az arc lágyrészeinek háromdimenziós változásai skeletalis III. osztályú páciensek bimaxilláris műtétje után: prospektív vizsgálat

Az ortognath műtétek tervezésénél a lágyrészek adaptációjának és kontúrjainak figyelembe vétele kiemelt fontosságú.Prospektív tanulmányunk célja a skeletalis III. osztályú páciensek bimaxilláris műtétje után, az arc különböző morfológiairégióiban bekövetkezett lágyrész-változások átfogó értékelésének elvégzése kézi háromdimenziós strukturált fényszkennerrel.Vizsgálati mintánk 12 olyan páciensből állt (6 férfi és 6 nő, átlagéletkoruk 22 ± 2,17 év), akiknek a skeletalisIII. osztályú eltérése átfogó kezelésük második lépéseként bimaxilláris osteotomiát igényelt. Háromdimenziós arcképeketkészítettünk egy héttel a műtét előtt (T0) és 6 hónappal a műtét után (T1) kézi 3D strukturált fényszkennerrel. A képekenlineáris és szögméréseket végeztünk és hasonlítottunk össze, illetve elkészítettük az arc 7 morfológiai régiójánakháromdimenziós deviációs elemzését. Statisztikailag szignifikáns növekedést találtunk az orr- és az orralap szélességében,az orrcsúcs szögében, a felső ajak magasságában és az alsó ajak szögében. Ezzel szemben az alsó ajak magasságaés az inter-labialis szög értéke szignifikánsan csökkent. A skleletalis III. osztályú betegek bimaxilláris műtétjeután különböző mértékű háromdimenziós lágyrész változásokat figyeltünk meg a faciális régiók többségében, melyekközül jelentősebbek voltak a középarc, az orr és a felső ajak változásai. Ezekkel a várható változásokkal a kezelésekmegtervezésénél számolni kell.

Parodontális vertikális csontdefektusok gyógyulásának hosszú távú kiértékelése PRG- vagy EMD-vel történt kezelést követően

A retrospektív esetsorozat célja intraosszeális csontdefektusok gyógyulásának hosszú távú klinikai értékelése autológ vérlemezkében gazdag készítménnyel (Platelet-Rich Gel, PRG) vagy zománc-mátrix derivátummal (Enamel Matrix Derivatives, EMD) történt kezelést követően.A vizsgálatban 24 intraosszeális defektussal rendelkező, nem dohányzó, krónikus parodontitisben szenvedő páciens vett részt. A négy bemutatott eset ezen kontrollált klinikai vizsgálat résztvevője, akiknél 1, 3, illetve 7 évvel a műtétet követően történt kiértékelés a következő paraméterek rögzítésével: szondázási mélység (PD – probing depth), illetve klinikai tapadási szint (CAL – clinical attachment level). Teljes vastagságú lebenyek képzését követően a defektus kürettálása, illetve gyökérsimítás történt. Vérlemezkében gazdag plazma (PRP) preparálása után, Ca-glükonát és friss vénás vér hozzáadásával vérlemezkében gazdag plazma gél (PRG) készült. A parodontális vertikális defektusok ellátását PRG(n = 2) vagy EMD (n = 2) applikációját követően sebzárás követte.Egy évvel a műtét után mindkét kezelési módszer szignifikáns szondázási mélység (PD) csökkenést és klinikai tapadási nívó (CAL) növekedést eredményezett, és ezek az eredmények 3, illetve 7 év után is kedvezőek maradtak. Bemutatott eseteinknél, úgy a PRG-, mint az EMD-kezelés megbízható hosszú távú klinikai eredményeket mutatott.

Maradó fogazatot érintő balesetet követő komplex rehabilitáció az esztétikai zónában

Esetismertetésünk célja, hogy egy általunk követett kezelési útvonalat bemutassunk balesetben sérült fogak helyreállítására. Nehézsége az esetnek, hogy a felső négy frontfog mind érintett volt, így a kezelés időbeni lefolyásának tervezése külön figyelmet érdemelt. A 11, 12 és 22 fogak nem voltak megtarthatók, a 21-es fog rotálódott és elszíneződött a baleset következtében. A helyesen kivitelezett és jól időzített sebészi folyamatokkal célunk az volt, hogy megőrizzük az eredeti nyálkahártyalefutást és papillamagasságokat, ezért az implantátumok behelyezését socket shield technikával kiegészített azonnali implantációval végeztük, két részletben. Az implantátumokon azonnali ideiglenes korona készítése csak a 11-es esetében volt lehetséges, a többi esetben a három hónapos gyógyulási idő leteltével terheltük az implantátumokat. Az ideiglenes koronákat az esztétikus nyálkahártya-lefutásnak megfelelően formáztuk a lenyomatvétel előtt. Az elszíneződött 21-es fogat préskerámia-héjjal borítottuk. A lenyomatot egyéni lenyomati fejes módszerrel vettük. Végeredményben stabil, eredeti állapotában megőrzött lágyszövetet kaptunk, fémmentes eljárással készített implantátumra felcsavarozható esztétikus koronákkal és héjjal, ami igazolta a kezelési tervünk helyes megválasztását.

Epilepsziás páciens protetikai rehabilitációja BioHpp alkalmazásával

Terápiarezisztens epilepsziás páciensünk anamnézisében több rohamforma is előfordult, így évente többször grand mal, mely tudatvesztéssel is együtt jár, absence roham, myoklónusos roham, és komplex parciális roham. A rohamok testszerte számos sérülést okoztak, így clavicula-törést, orbita alap törést és vállficamot, valamint a felső részleges fémlemezes fogpótlás akrilát műínyének és műfogainak törését, ezért a konvencionális tervezésű fogpótlás használhatatlanná vált. A BioHpp anyaga rugalmasabb a hagyományos fémlemezek anyagaihoz képest. Az ebből készült kivehető lemezes fogpótlását páciensünk 1,5 éve panaszmentesen viseli. Kevésbé törékeny fizikai tulajdonságai miatt a BioHpp használatának új indikációs területét jelentené az epilepsziás páciensek kivehető fogpótlással történő ellátása.

Az I–III. stádiumú parodontitis kezelése

A nemrégiben bevezetett, a parodontitis osztályozására vonatkozó 2017. évi szakmai állásfoglalás több meghatározást és diagnosztikai megközelítést változtatott meg a fogágybetegség klasszifikációjában. Ezeket tavaly összegezték és közzétették a magyar tudományos médiában. Az új osztályozás egyik kulcseleme, hogy paradigmaváltást hozott létre és új perspektívákat nyitott meg a plakk okozta parodontális megbetegedések értelmezésében. A plakk okozta parodontitis esetében az új osztályozás nemcsak a betegség súlyosságát és mértékét, de a komplexitását és a páciens egyéni kockázatát is számításba veszi. Bölcs döntés volt bizonyítékon alapuló klinikai irányelveket létrehozni a gyakorló fogorvosok számára, mely leírja hogyan kezeljünk egy előrehaladott, I–III. stádiumú fogágybetegségben szenvedő pácienst. Az EFP munkacsoportok konszenzusa alapján a közelmúltban egy nagyon részletes iránymutatást tettek közzé a J. Clinical Periodontology (2020; 47: 4–60) cikkében. Ezek az ajánlások az átfogó parodontális kezelés teljes menetére kiterjednek.A cél: Az EFP protokoll magyar összefoglalásának célja az 55 oldalas EFP S3 szintű klinikai gyakorlati útmutató(S3 Level Clinical Practice Guideline, S3 CPG) rövid összefoglalása a magyar fogorvosok és kutatók számára.Eredmény: Az S3 CPG előre kialakított, lépésenkénti megközelítést alkalmazott a parodontitis I–III stádiumának kezelésére. Konszenzus született az ajánlásokról, amelyek kiterjednek a járulékos beavatkozásokra a terápia minden szakaszában. A kezelés megtervezése a következőkre összpontosít: a) viselkedésbeli változások, supragingivalis biofilm, ínygyulladás és rizikótényezők kontrollja; b) supra- és subgingivalis eszközhasználat kiegészítő terápiákkal vagy anélkül; c) parodontális sebészi beavatkozások különböző típusai; d) a szükséges fenntartó parodontális terápia, hogy az előnyöket hosszú távon tudjuk garantálni. A parodontális ellátás főbb elemeit összefoglalja ez a magyar változat.Következtetés: Ez az S3 irányelv a közzétételkor rendelkezésre álló bizonyítékok alapján összefoglalja a parodontitis kezelésére és a parodontális egészség fenntartására rendelkezésre álló leghatékonyabb módszereket.

Virtuális tervezés és volumetrikus kiértékelés egy komplex parodontális defektus regeneratív-rekonstruktív sebészi ellátásában

Célkitűzés: Célunk egy parodontális defektus regeneratív-rekonstruktív sebészi ellátásának és a műtétek digitális tervezésének bemutatása hibrid virtuális modell alapján, továbbá a pre- és postoperatív cone-beam computer tomográf (CBCT) felvételek pontos térbeli illesztésével a változások digitális kiértékelése.Vizsgálati anyag és módszer: Félautomatikus szegmentációs módszer alapján a CBCT-ből előállított, keményszövetimodellt és az intraorális szkennerrel vett digitális mintát identikus anatómiai pontok alapján történő illesztését követőenterveztük a sebészi beavatkozásokat. Első lépésben a 26-os fog eltávolításával egybekötött alveolus prezevációt végeztük el az „extraction site development (XSD)” technika alapján. Majd a 24-es és 25-ös fogakat érintő defektusminimálinvazív regeneratív célzatú ellátását végeztük. A preoperatív és postoperatív CBCT felvételek illesztésével és szubtrakciójával volumetrikusan és lineárisan értékeltük ki a beavatkozások eredményét.Eredmények: Az érintett területen összesen 0,44 cm3 keményszöveti többlet keletkezett. Ezzel együtt megfigyelhető kismértékű marginális csontrezorpció, melynek mértéke összesen 0,11 cm3. Lineáris mérések alapján 24-es és 25-ös fogak körül kialakult cirkumdentális, horizonto-vertikális defektus átlagosan 53,88 ± 36,84%-os keményszöveti telődést mutatott, a kresztális csontszél kismértékű lebomlása és 1,22 ± 0,87 ínyrecesszió kialakulása mellett.Konklúzió: Megállapítható, hogy valósághű hibrid modellek segítségével nagy alapossággal tervezhető meg regeneratív-rekonstruktív sebészeti beavatkozások lépései. Valamint pre- és postoperatív CBCT felvételek szubtrakciójával megismerhettük a defektus gyógyulásának mechanizmusait.

Az alsó bölcsességfogak juxta-apikális radiolucenciája

A juxta-apikális radiolucencia (JAR) egy olyan radiológiai jel, amely jól körülhatárolt radiolucens területként jelenik meg az alsó bölcsességfogak apikális és laterális felszínén. Egyes vizsgálatok alapján a JAR jelenléte közvetlen összefüggésbe hozható a bölcsességfog eltávolítása során bekövetkező nervus alveolaris inferior sérüléssel, míg más vizsgálatokban ezt nem bizonyították. Jelen tanulmányunk célja volt a nemzetközi szakirodalom áttekintése, és a JAR fogalmának bevezetése a hazai szakirodalomba. A JAR ismerete a gyakorló fogorvos, szájsebész számára mind diagnosztikai szempontból (pl. góckutatás-góctalanítás problémaköre, fogeltávolítás indikációinak tisztázása), mind a műtéttechnika szempontjából (kevésbé ellenálló sérülékenyebb terület) jelentőséggel bír.

Kombinált gépi parodontológiai kürettálás klinikai hatékonyságának tájékozódó vizsgálata és összehasonlítása a hagyományos manuális eljárással

Enyhe és közepes krónikus parodontális gyulladások oki kezelését többnyire sikerrel végezhetjük konzervatív módon, nem sebészi terápiával (szubgingivális kürett). A kezelés kézi eszközökkel végezve egyes páciensek számára a megfelelő anesztézia ellenére is kellemetlenségekkel járhat, illetve meglehetősen időigényes. A gépi eszközök (különösena homokfúvó) alkalmazása viszont még nem épült be a mindennapi gyakorlatba. Célunk az volt, hogy a klinikánkon újonnan bevezetett kombinált gépi (ultrahangos és homokfúvással végzett) kürettálással kapcsolatos kezdeti klinikai tapasztalatainkat a hagyományos, kézi eszközzel végzett terápiával összevetve írjuk le. Az összehasonlításhoz a 2019 júniusától 2020 februárjáig terjedő időszakban azonos orvos által a két eljárás valamelyikével kezelt, egyéb betegségben nem szenvedő, nem dohányzó pácienseink betegkartonjait elemeztük. Klinikai paraméterek javulása tekintetében a manuális és gépi eljárás közel azonos hatékonyságot mutatott, ugyanakkor gépi technikával a kezelések hossza szignifikánsan lerövidül, a páciensek pedig a gépi kezelést jóval kevésbé érzik kellemetlennek.

Zeolit és magnéziummal ioncserélt zeolit in vitro összehasonlító vizsgálata

A zeolit és magnéziummal ioncserélt zeolitrendszer vizsgálata humán őssejteken és a különböző koncentrációk hatásárabekövetkező eltérő életképesség és ALP aktivitás értékek információt nyújtanak a csontosodást, csont „turnovert”befolyásoló tényezőkről. Jelen munkánk célja a zeolit és a magnéziummal ioncserélt zeolit koncentrációk (0,605 mM,0,325 mM, 0,15 mM Mg-zeolit és zeolit) hatásának vizsgálata volt in vitro kísérleti rendszerben, tenyésztő médiumbanbölcsességfog eredetű (DPSC) sejteken, különböző mintavételi időpontokban (1., 4., 7. és 14. nap).Az életképesség és alkalikus foszfatáz aktivitás méréseink alapján mindkét vizsgált komponens, így a zeolit és a magnéziummalioncserélt zeolit több területen is ígéretes összetevője lehet a jövő mesterséges szövettenyésztést alkalmazóorvosi beavatkozásainak. Kísérleteink alapján a Mg-zeolit bizonyult hatékonyabbnak a hagyományosan használt zeolittal szemben.