Natural History of Recurrent Hepatitis C: Impact of Immunosuppression

Author(s):  
Robert C. Huebert ◽  
Kymberly D. Watt
2001 ◽  
Vol 33 (1-2) ◽  
pp. 1468 ◽  
Author(s):  
G Malkan ◽  
A Humar ◽  
L Lilly ◽  
P.D Greig ◽  
D Grant ◽  
...  

2004 ◽  
Vol 18 (suppl c) ◽  
pp. 19C-26C ◽  
Author(s):  
Paul J Marotta

Hepatitis C virus (HCV) has become the leading indication for liver transplantation (LT) worldwide. Short-term graft and patient survival after LT in these individuals is comparable with other indications for LT. There is, however, a disturbing trend for decreased survival over the longer term. The natural history of HCV infection after LT is evolving. Its early recurrence and the wide spectrum of recurrent disease is recognized, from minimal histological and clinical disease to very aggressive forms of hepatic damage such as fibrosing cholestatic hepatitis. There is growing concern that recurrent HCV is becoming more aggressive. Although many factors have been implicated, the causes have not been fully elucidated. Interferon-based antiviral therapy is challenging to use in this patient population because of significant toxicity. Nevertheless, these agents have some efficacy, and pegylated interferons, which are now being used more frequently, achieve superior response rates. The role of liver retransplantation in this patient population is controversial, because of both a reduced survival rate and an overall shortage of organ donors. The present review discusses the challenges that occur in LT recipients with HCV.


QJM ◽  
2021 ◽  
Vol 114 (Supplement_1) ◽  
Author(s):  
Mohamed Saleh Mohamed Ahmed Ismail ◽  
Osama Aboelfotoh El Sayed ◽  
Mohamed Mohamed Bahaa El-Din ◽  
Wael Ahmed Yousry ◽  
Maha Mohsen Kamal El-Din ◽  
...  

Abstract BACKGROUND & AIMS Recurrent hepatitis C virus (HCV) infection of transplanted liver allografts is universal in patients with detectable HCV viremia at the time of transplantation. Directacting antiviral (DAA) therapy has been adopted as the standard of care for recurrent HCV infection in the post-transplant setting. However, there are insufficient data regarding its efficacy in liver transplant (LT) recipients with a history of hepatocellular carcinoma (HCC), and the risk of HCC recurrence after DAA therapy is unknown. In this study, we aimed to demonstrate predictors of DAA treatment failure and HCC recurrence in LT recipients. METHODS A total of 106 LT recipients given DAAs for recurrent HCV infection from 2015 to 2019 were identified (68 with and 38 without HCC). Descriptive statistics and logistic regression models were used to estimate the multivariate odds ratios and respective 95% confidence intervals for predictors of treatment failure and HCC recurrence. RESULTS Six patients (6%) experienced DAA therapy failure and 100 (94%) had a sustained virologic response at follow-up week 12 (SVR12). A high alanine transaminase level >35 U/L at treatment week 4 was a significant predictor of treatment failure. DAA failure at follow-up week 12 was significantly associated with post-transplantation HCC recurrence, (odds ratio, 10.6 [95% confidence interval, 1.0-121.6]; P = .05). CONCLUSIONS DAAs are effective and safe in the treatment of recurrent HCV infection in LT recipients with history of HCC. Lack of SVR12 is a predictor of post-transplantation HCC recurrence.


2007 ◽  
Vol 148 (40) ◽  
pp. 1875-1881
Author(s):  
Gabriella Lengyel ◽  
Zsolt Tulassay

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.


2007 ◽  
Vol 22 (11) ◽  
pp. 1904-1908 ◽  
Author(s):  
Pierluigi Toniutto ◽  
Carlo Fabris ◽  
Davide Bitetto ◽  
Edmondo Falleti ◽  
Claudio Avellini ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document