Az én (én-rendszer) szilárdságának és változékonyságának kölcsönviszonyát gyakran és hevesen vitatják az én-pszichológia művelői. Olykor egymást kizáró ellentéteknek tekintik őket, holott kölcsönösen feltételezik egymást: a változás a stabilitást szolgálja, a stabilitás a változás révén érvényesül. Az én-rendszer alapjellegzetessége a dinamikus stabilitás. Ezt az én-funkciók stabilitása, valamint a helyzetfüggő, kontextuális én folyamatos szerkesztése biztosítja. Az én-rendszer koherenciáját az értékelő-önértékelő funkció teremti meg. Az élettörténeti forgatókönyv fordulópontjai, valamint a történeti-társadalmi sorsesemények kritikus változásokat indukálnak a rendszerben. Az ilyenkor fellépő önreflexiós kényszerrel szemben gyakran ellenállás mutatkozik. Az én-élmény s az én-rendszer stabilitásának legfontosabb funkcionális tényezői: az általános önértékelés pozitív kimenetelének tartóssága; a társválasztási autonómia érvényesülése és a társas háló arányos kiegyensúlyozottsága; az élettörténeti és önismereti narratívumok koherenciája és kidolgozottsága; a szomatikus történet alakulása és reflektáltsága.
A motivational account of the undergraduate experience in science: brief measures of students’ self-system appraisals, engagement in coursework, and identity as a scientist
