: Tele-Advising: Therapeutic Discourse in American Television . Mimi White.

1994 ◽  
Vol 48 (1) ◽  
pp. 58-59
Author(s):  
Ilsa J. Bick
1981 ◽  
Vol 26 (9) ◽  
pp. 679-680
Author(s):  
Robert M. Liebert
Keyword(s):  

2012 ◽  
Vol 67 (3) ◽  
pp. 467-490 ◽  
Author(s):  
Eszter Berán ◽  
Zsolt Unoka

Háttér: A terápiás diskurzusban megvalósuló narratív konstrukciós folyamat során a páciens és a terapeuta kölcsönösen befolyásolják egymás nézőpontjának változásait. Ez a nézőpont, vagy narratív perspektíva (NP) váltás szorosan kapcsolódik a figyelem irányításának nyelvi eszközökkel megvalósuló szabályozásához, amit korábban Chafe fogalmazott meg a beszédmegértésre vonatkozó kognitív-diskurzív elméletében. Célkitűzések: Vizsgálatunkban a pszichoterápiás folyamatot a beszélők NP-váltásain keresztül tanulmányozzuk. Hipotézisünk az, hogy a NP-váltással megvalósuló figyelmi szabályozás spontán, nem tudatos használata lehetővé teszi azt, hogy a terapeuta a terápiás célkitűzések szempontjából megfelelő módon befolyásolja a páciens szelf-narratívumainak átszerkesztési, és újraírási folyamatait. Az átszerkesztés, újraírás során a páciens nem pusztán a feldolgozás alatt álló problémára – történetre – tud megváltozott nézőpontból tekinteni, de a számára új típusú perspektíva váltások elsajátításával a figyelmi szabályozás új módjait is megtanulja. Módszerek: Jelen elemzés egy 1,5 évig tartó megfigyeléses vizsgálat része, melynek során páciens-terapeuta párosok közötti terápiás beszélgetéseket rögzítettünk magnóra. A szövegeket CHILDES módszerrel jegyeztük le, majd kódoltuk a NP-váltásokat. A vizsgálatban résztvevő terapeuta és kliens nem ismerte a szöveg elemzésére használt NP-modellünket, a diskurzív elemzésben általunk leírt NP-váltások nyelvi eszköztárát spontán és nem tudatosan használta. Eredmények: Elemzésünkben kimutattuk, hogy a terapeuta által végrehajtott perspektívaváltások, vagy váltások sorozata előzte meg azt a momentumot, amikor a páciens képes volt kilépni korábbi perspektívájából, és alternatív nézőpontokat tudott felvenni. A terapeuta a páciens figyelmének irányítása során sikeresen avatkozott közbe olyan perspektíva-váltások indukálásával, amelyekből a páciens megtapasztalhatta, és sajátjaként élhette át szelf-állapotait, és ágenciáját. Következtetések: Hipotézisünket, miszerint a NP-váltással megvalósuló figyelmi szabályozás használatával a terapeuta befolyásolni tudja a páciens szelf-narratívumainak újraszerkesztési folyamatait, sikerült alátámasztani.


2019 ◽  
Vol 21 (5) ◽  
pp. 493-509
Author(s):  
Rohan Kalyan

Far from being merely “a show about nothing,” this article argues that the American television sitcom Seinfeld (1989-1998) managed to develop a sophisticated theory of situations and events in modern life. The show explored a rich and humorous multiplicity of everyday situations and events that took its main characters and audience members alike to the very limits of their conventional lives. Yet Seinfeld consistently stopped short of raising larger political stakes in these explorations. In other words, Seinfeld never took its critique of everyday modern life to a structural level, that is, to the historical forces and social relations that shape contemporary situations and events. By bringing Seinfeld into an intellectual encounter with communist philosopher Alain Badiou’s work on situations and events, I argue that we can gain a deeper appreciation of both sides and rethink the political and aesthetic potential of situation comedy.


1997 ◽  
Vol 28 (3) ◽  
pp. 288-296 ◽  
Author(s):  
Jack S. Damico ◽  
Sandra K. Damico

One aspect of therapeutic discourse that has not been fully investigated in language intervention is the way that interactional dominance is established and maintained within the therapeutic encounter. Using various data collection strategies, therapeutic discourse from 10 language intervention sessions was collected and analyzed. By employing an analytic device known as the "dominant interpretive framework," the interactional styles and strategies of two speech-language pathologists were investigated. Data revealed several systematic patterns of interaction that constrained the ranges of interaction between the clinician and the client. Several implications regarding client empowerment, mediation, and assimilation into the school culture are discussed.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document