„Egy Érzés Archívuma”: A Modern Leszbikus Narratíva Felemelkedése

A tanulmányfő állítása, hogy a modern leszbikus narratívák a huszadik század elejétől kezdődően ellennarratívaként jelentek meg, válaszként a tizenkilencedik századi szexológia állításaira, amely a leszbikust természetellenesnek és erkölcstelennek definiálta. Az elemzés három leszbikus regényt elemez, A magány kútját Radclyffe Halltól, a Tavaszi Tűzet Vin Packertől, és A Só Árát Patricia Highsmithtől. Ezek a szövegek a Richard von Krafft-Ebing és Havelock Ellis által kialakított terminológia újra értelmezései, szubverzív intertextuális láncolatot hoztak létre a leszbikus láthatóság érdekében. Az elemzés a narratívákban visszatérő témákra fókuszál, melyek a leszbikus vágyat egy másik nőhöz való vonzódásként és a heteroszexualitás elvárásaitól szükséges eltávolodásként gondolják el. Tamsin Wilton, Adrienne Rich és Julia Abraham gondolatait követve, a leszbikusság társadalmi pozicionáltságként értelmeződik, amely megkérdőjelezi a korabeli, Krafft-Ebing és Ellis által képviselt heteronormatív kánon fennhatóságát.

A merőlegesen viszonyuló vegyes állat: maszkulinitás, homoszexualitás és transzszexualitás metszéspontjai a kazovszkiji életműben

A dolgozat maszkulinitás, homoszexualitás és transzszexualitás metszéspontjait vizsgálja El Kazovszkij autobiografikus életművében. Az elemzés során nem hagyományos műértelmezés történik, sokkal inkább két kazovszkiji terminus, a „merőleges viszony”, illetve a „vegyes állat” jelentéstartalmának megvilágítása kapcsán a kazovszkiji szubjektivitás elméleti keretben történő tematizálására teszek kísérletet. A maszkulinitást strukturáló meleg férfitekintet elemzése után maguknak a transzmaszkulinitásoknak a sajátosságait tekintem át. A kazovszkiji idol(ok) eltárgyiasításának problémáját követően Jay Prosser és Judith Halberstam megtestesülésre vonatkozó polémiájának kapcsán a cisznemű férfitest fenomenológiai tapasztalatának a kazovszkiji szubjektivitásban szerepet játszó lényegiségét mutatom be. Kazovszkij testnarratívája alkalmat ad az otthonra találás (transzszexuális) narratívája és a határmenti létezés (queer) hontalansága közti ontológiai különbözőségek egyértelműsítésére, egyben lehetővé teszi, hogy rámutassak az egyik legtöbbet idézett Kazovszkij-értelmezés, Forgács Éva Kazovszkij-monográfiájának vitatható állításira.

Történetmesélés és hősiesség Farkas Franciska Levél Brad Pittnek című monodrámájában

A tanulmány a történetmesélés szerepét és a hősiesség fogalmát teszi vizsgálat tárgyává Farkas Franciska Levél Brad Pittnek (2019) című monodrámájában. Farkas Magyarországon sokat foglalkoztatott roma származású színésznő. Filmes és színpadi pályája mellett ismert a roma nők esélyegyenlőségéért folytatott aktivista tevékenységéről. E darabjában Farkas saját életének mélypontjairól, a roma nőket érő többszörös diszkriminációról. A darab a cigányságról szóló áldozati narratívákkal szemben a hőstörténetek vonalát követi, ezáltal pozitív példaként, azonosulási pontként szolgálva a hátrányos helyzetben élő roma nők számára. Ebben a keretben az egyes szám első személyű történetmesélés Farkas darabjában a pozitív identitás megerősítésének elengedhetetlen eszközeként működik. A tanulmány arra a keresi a választ, hogy Farkas milyen narratív stratégia mentén rekonstruálja hőstörténetként saját életét, miként hívja fel a darab a figyelmet a társadalmi felelősségvállalás szükségességére.

Beauvoir, a politizáló értelmiségi nő

A politizáló-közéleti értelmiség (public intellectual) kihalóban lévő típus, pedig sokak szerint szükség lenne rá (Bowdith 2006). Még inkább szükség lenne a női változatra, mint Simone de Beauvoir vagy Heller Ágnes voltak. A közéleti értelmiség szerepe koronként és országonként más és más. A cikk tematikus horizontja az európai, francia politikai szereplőké, pontosabban a Sartre-Beauvoir párosé, míg a cikkíró nézőpontja a mai magyar helyzet. Ezek a horizontok elméleti értelemben összeolvadnak, értelmezik egymást. A 20. század, visszatekintve, a közéleti-politizáló értelmiség és főleg a francia értelmiség aranykorának tűnik, melyből a páros szinte ’királyi pár’-ként emelkedett ki.

Halálperformanszok Patti Smith memoárjában (M Train, 2015)

Patti Smith 2015-ben megjelent M Train című memoárjának középpontjában az egyéni és kollektív halálesetek traumatikus tapasztalata áll. Memoárja céljának az utazáson, zarándoklaton keresztül történő gyászfeldolgozás és annak megírása tekinthető. Smith elbeszélőjének csavargása nem csak a narratívában említett fizikai terekben megy végbe, hanem a textuális térben egybefonódó identitáskoncepciók, emlékezettöredékek és irodalmi szövegek között is. Az elhunytakkal való találkozás lehetőségét, illetve annak illúzióját az elbeszélés, a textuális tér jelenti Smith narrátora számára, aki önmagát olvassa és írja bele különféle terekbe és történetekbe: „Azért írok, hogy legyen mit olvasnom.” Az M Train megállóit ezek az intermediális találkozási pontok képezik, azonban ezek mesterséges mivoltával kénytelen szembesülni az önéletírását olvasó narrátor, aki saját fikciójának csapdájában találja magát.

Górcső alatt: büntetőítéletek és bírói munka nőkkel szembeni erőszak ügyekben

Jelen írásom a közelmúltban megvédett doktori dolgozatom A bírói döntéshozatal kritikai elemzésének lehetőségei feminista jogászi perspektívából ötödik fejezetén alapul. Ez a dolgozat gyakorlati fejezete, magyarországi eseteket elemez. Célom az, hogy a normatív jogfelfogással szemben megmutassam, lehet kreatívan szakmai kritikát írni, kvalitatív módszerekkel akár ítéletek mélyére, közvetve az azokat szerző bírók értékrendjébe is bele látni. Van lehetőség arra, hogy rávilágítsunk a nemekről berögzült sztereotipikus elgondolásokra és arra, hogyan nyernek ezek a jog világában, annak nyelvezetére lefordítva értelmet. Az értekezés hoz példát olyan bírói megnyilvánulásra, ami mereven a klasszikus nemi szerepfelfogás mentén, nagyfokú szubjektivitással és saját erkölcsi normák nyomán ítélkezik; azonban olyan hozzáállásra is, ami az eset összes körülményét gondosan feltárva, a konkrét cselekményeket tágabb kontextusba helyezve, a felek egymáshoz való viszonyát kölcsönösen megismert valóságuknak megfelelően kezeli.

A láthatóság joga Michelle Obama Így lettem című önéletrajzában

Michelle Obama Így lettem (Becoming) című önéletrajzírása 2018-ban jelent meg, a kötet kb. 400 oldal szövegét 63 darabból álló képmelléklet illusztrálja. A könyv a szerző társadalmi láthatatlanságának leküzdéséről szól. A dolgozat a szövegben és a fotómellékletben vizsgálja a láthatatlanság leküzdésének megvalósulását. Azt elemzi, hogyan viszonyulnak a képek a főszövegben megfogalmazott történethez. A főszövegben az elbeszélő hang jelentéskonstruáló szerepe a címben szereplő „létrejövés” (magyar fordítás: így lettem). Az elbeszélő „létrejövésének” folyamata alapvető témája az afroamerikai önéletrajzírói hagyománynak. Az elbeszélő énkonstrukciója narratív és vizuális performativitásnak eredménye. A képeken az énkonstrukció hangsúlyozottan női: előtérbe kerül a női test (a ruha, a mozgás, a mimika, a smink), valamint a hagyományos női privát szférába tartozó cselekvések (gyereknevelés, kertészkedés, főzés, lakberendezés, jótékonykodás, gyógyítás, sport) közéleti szerepe. A dolgozat amellett érvel, hogy a képkockákon konkrét küzdelem folyik a társadalmi láthatóságért. A „láthatóság jogának” nevezett hatásmechanizmus során a hagyományos privát szféra elemei társadalmi kezdeményezésekké alakulnak és hatékonyan ellenszegülnek az amerikai publikus szféra afroamerikai nőkre vonatkozó leegyszerűsítő és ellenséges képi sablonjainak. A dolgozat tézise szerint Michelle Obama önéletrajzában a képek a szövegnél határozottabb módon állnak ellen az amerikai publikus szféra rasszista sztereotípiáinak, amikor társadalmi kérdések keretében mutatják be Michelle Obama privát életének elemeit.

Petíció az abortusz-szabadság megőrzéséért 1973 (2. rész)

Jelen tanulmány tárgya a nagyrészt feledésbe merült, a nők abortusz-jogának megszigorítása ellen szervezett 1973-as petíció-akció. A szerző, aki maga is aktív résztvevő, rekonstruálja a petíció történetét Magyar Nemzeti Levéltár (MNL), az Állambiztonági Szolgálatok Történeti Levéltár (ÁBTL) kutatók számára rendelkezésre álló dokumentumai, a Blinken OSA Archívumban található dokumentumok, valamint a petíció-akció 19 résztvevőjével készített interjúk felhasználásával. Az interjúk legépelt formában a Blinken OSA Archívumban olvashatók (HU OSA 432, Körösi Zsuzsa interjúgyűjteménye). Az alábbi cikk a második rész. Az első rész a Magyar Népi Demokrácia népességpolitikáját vázolta fel, annak konzervatív fejlődését 1956 és 1973 között. Ez az elnyomó politikai kontextus vezetett a nők abortusz-jogának megszigorításához, ami a petíció szervezését váltotta ki. Ez a II. rész három fő kérdésre ad választ az intejúalanyok véleményének tükrében: mit jelentett a „szabad” abortusz a nők és férfiak számára 1956 és 1973 között; mi tekinthető a petíció ideológiai gyökereinek; illetve a szervezésében résztvevők motivációi és a hatalom szankció, melyekkel a résztvevőknek számolnia kellett.

A verbális agresszió kevésbé nyilvánvaló esetei és leleplezésük

A verbális agresszió, mint minden agresszió, a hatalomról szól, ennek feltárására vállalkozik ez a tanulmány. Célja, hogy ellensúlyozza a társadalomnak a verbális agresszióra vonatkozó bagatellizáló, tagadó attitűdjét. A tanulmány rámutat a verbális agresszió nyelvészeti modellek segítségével történő beazonosíthatóságára. Kellő összetettségű elemzést követően lehetséges beazonosítani az egyes megnyilatkozásokat verbális agresszióként beazonosítani. A tanulmány a verbális agresszió részletes definícióját adja és a szakirodalomban eddig létező legrészletesebb kategorizáláson túl (Evans 1996), hét fő típust állít föl, azokon belül összesen 47 kategóriát. Ezen túl felállítja a verbális agresszió négylépcsős bagatellizáló-tagadó körfolyamatát is, melynek megszakításához elengedhetetlen segítséget ad az egyes kategóriák beazonosítása. A tíz éves adatbázis építés eredményeként a vizsgálat egy 43 fővel végzett 2.410 órányi mélyinterjúra és 1536 oldalon rögzített 256 esetleírásra épül.