Összefoglaló. A felszínpótló, fém a fémen csípőízületi protézisek
reneszánszukat élték a 2000-es években. Elsősorban fiatal, aktív betegek
esetében javasolták használni a remélt elméleti előnyök, mint a combfej
csontállományának megőrzése, a csípőízület biomechanikájának fenntartása, a
luxatio kockázatának csökkentése, a polietilén törmelékek és kopástermékek
hiánya miatt. Bemutatunk egy beteget, akinél 19 éves korában kétszeri
vesetranszplantációt követő, hosszan tartó szteroidkezelés következtében
kialakult kétoldali combfejnekrózis miatt került sor felszínpótló, fém a fémen
csípőprotézis beültetésére. A harmadik posztoperatív évtől mindkét csípőt
érintő, fokozatosan súlyosbodó fájdalom, pszichés tünetek, valamint ismételt
veseelégtelenség alakult ki. A tünetek hátterében kifejezetten magas Co-Cr
szérumszintet, a csípőízület környezetében pszeudotumor-kialakulást, kiterjedt
acetabularis cystákat, a combnyakak jelentős elvékonyodását találtuk, mely jobb
oldalon periprotetikus combnyaktörést okozott. A revíziós műtétek során talált
kiterjedt szöveti metallosis eltávolítását követően a felszínpótló protéziseket
cement nélküli kerámia–kerámia totális protézisekre cseréltük. A revíziókat
követően a lokális és pszichés tünetek megszűntek, a szérum Co-Cr szintje
normalizálódott, ami lehetővé tette a harmadik vesetranszplantáció elvégzését
is. Páciensünk csípőrevíziókat követő gyors javulása közvetett bizonyítékként
szolgál a Co-Cr ionok negatív szerepére mind a helyi, mind a szisztémás szöveti
reakciókban, így a transzplantált vese károsodásában. Esetünk tanulságai, hogy
szervtranszplantációt követően kerülni kell a fém a fémen protézisek
használatát, valamint hogy nem elég a csípőízületi protézis indikációjának
felállítása és a legmodernebbnek tartott protézis használata. Különös gonddal és
elmélyülten kell elemezni a beteg járulékos körülményeit, gyógyszerelését,
társbetegségeit is ahhoz, hogy a legmegfelelőbb típusú protézist tudjuk
kiválasztani, ami nem megkerülhető felelőssége az ortopéd sebészeknek. Orv
Hetil. 2021; 162(20): 800–805.
Summary. The surface replacement, metal on metal hip prostheses,
experienced a renaissance in the 2000s. It has been recommended for use
primarily in young, active patients due to expected theoretical benefits such as
preserving femoral bone stock, maintaining hip joint biomechanics, reducing the
risk of dislocation, and lacking polyethylene debris abrasion products. We
present a patient who had resurfacing prosthesis because of bilateral femoral
head necrosis due to long-term steroid treatment following double kidney
transplantation at the age of 19. In the third postoperative year, progressive
pain in both hips, psychiatric symptoms, and recurrent renal failure developed.
We found extremely high serum Co-Cr levels, pseudotumor formation of the hip
joint, extensive acetabular cysts, and significant thinning of the femoral neck,
followed by a periprosthetic femoral neck fracture on one side. After removing
the extensive tissue metallosis found during the revision surgeries, the surface
replacement prostheses were replaced with cementless ceramic–ceramic total
prostheses. Following the revisions, local and psychiatric symptoms resolved,
and serum Co-Cr levels normalized, allowing a third kidney transplant to be
performed. The rapid improvement of our patient after prosthesis revisions
serves as indirect evidence for the negative role of Co-Cr ions in both local
and systemic tissue reactions, including damage to the transplanted kidney. Our
case report shows that the use of metal on metal prostheses after organ
transplantation should be avoided and simply setting up an indication for hip
prosthesis and use the most modern type of prosthesis is inadequate. Depth
analysis of the patient’s ancillary conditions, medications, co-morbidities are
required to select the most appropriate prosthesis type, which is an unavoidable
responsibility of orthopedic surgeons. Orv Hetil. 2021; 162(20): 800–805.
Risk factors for venous thrombosis in patients with endoprosthetics of hip joints
