A városépítészet egész történetét végigkísérik a „Jó város - jó társadalom” elképzelések, vagyis az utópiák. A jelen tanulmányban néhány, a szépirodalomban megjelent ideális, tökéletes, kívánt városelképzelést, vagyis eutópiát elemzünk környezetpszichológiai és szimbolikai szempontból. A városok tényleges téri-társadalmi szerkezetének és folyamatainak, valamint ezek mentális-érzelmi leképezodésének vizsgálata egyidos a környezetpszichológiával. A kutatást Kevin Lynch (1960) úttöro vizsgálatai alapozták meg, amelyeket „A város képe” (The Image of the City) címu klasszikus könyvében publikált. Lynch három amerikai város - Boston, Los Angeles és Jersey City - lakosságának reprezentatív mintáin végzett kutatásában a lakók mentális térképeit vizsgálta. Kutatásának eredményei szerint az emberek fejében él egy kép a városukról (image of the city), ami a városlakó orientációs bázisa és egyúttal esztétikai-formai struktúra. Összehasonlítva a három amerikai városról alkotott mentális térképeket, Lynch rájött, hogy bizonyos környezeti elemek általános térkép-jellegzetességnek tekinthetok: utak (paths), határok (edges), lakónegyedek (districts), csomópontok (nodes), iránypontok (landmarks). Az utópiák három csoportra oszthatók: idobeli (múlt- és a jövobeli), térbeli (négy világtáj irányában, illetve magasban vagy mélyben levo) és abszolút (képzeletbeli) utópiákra. Az általunk elemzett idobeli utópiák: Atlantisz, Mennyei Jeruzsálem, Minas Tirith és Diaspar, térbeli utópiák: Nekeresd, Napváros, Eldorado és abszolút utópia: Elefántcsonttorony. Ezeket a városutópiákat ebben a munkában kulturális városképeknek tekintettük, és ily módon elemeztük fizikai, észlelheto elemeiket. Vizsgálatunk során arra az érdekes felfedezésre bukkantunk - természetesen Lynch munkájáról nem is tudva -, hogy az utópiák megalkotói pontosan az általuk empirikusan feltárt fenti szempontok alapján írták le információikat az általuk tökéletesnek tartott városról. Elemzésünk eredménye szerint leírhatók a vágyott város ismérvei általában: 1. széles, jó alapanyagból készült sugárutak, 2. jól elkülönített határok és szélek, amelyek védenek, s tagolják a város szerkezetét és 3. a városon belül tágas tereket, kerületeket fognak közre, valamint 4. a csomópontokban a vizuális tájékozódást segíto jellegzetes és látványos tereptárgy van. A városok lakóit többek között közös szimbólumrendszer és a kommunikáció adott, megszokott módja kapcsolja egymáshoz. Az utópikus városok szimbolikus „kognitív térképeinek” funkciója - a valós városokéhoz hasonlóan - az lehet, hogy keretet és biztonságos kapaszkodót nyújtanak egy ideális világban, megteremtik az arról való közös kommunikáció lehetoségét, és ily módon kifejezik, létrehozzák és fenntartják az emberek vágyott tökéletes helykötodését és helyidentitását.
Ken Allan. Review of "Art and the City: Civic Imagination and Cultural Authority in Los Angeles" by Sarah Schrank.
