Emotion regulation development of children adopted from institutional care
Számtalan nemzetközi vizsgálat igazolta, hogy az intézetekből örökbefogadott gyerekek, bár sok területen jelentős fejlődést mutatnak, még évekkel családba kerülésük után is sok szocioemocionális problémával küzdenek. Nagyon keveset tudunk azonban azokról a folyamatokról, amelyeken keresztül a korai élmények ezekhez a fejlődési problémákhoz vezetnek. Az itt bemutatott vizsgálat célja az érzelemregulációs képességek fejlődésének jobb megismerése örökbefogadott gyermekeknél, mivel ezen képességek alapvető feltételei a pszichés egészségnek, a hatékony társas működésnek. A vizsgálat központi hipotézise, hogy azok a gyerekek, akik életük első (minimum) 6 hónapját intézetben töltötték, fejletlenebb érzelemregulációs képességgel rendelkeznek. A vizsgálatban 90 4 és 6 év közötti gyerek vett részt, akik a 3 vizsgálati csoport egyikébe tartoztak: 1. olyan gyerekek, akik születésükkor gyermekotthonba kerültek, és ott éltek örökbefogadásukig, de leg¬alább 6 hónapos korukig; 2. csecsemőkorban (6 hetes koruk előtt) örökbefogadott gyerekek; 3. (kontroll) vér szerinti családjukban élő gyerekek. A vizsgálat során az érzelemregulációs képességet a játék-narratívák elemzésével (MacArthur Story Stem Battery) vizsgáltuk. A három vizsgálati csoport összehasonlításának eredményeit összefoglalva elmondható, hogy igazolódott az a hipotézis, miszerint az intézeti gondozás egyik fontos következménye az elmaradás az érzelemregulációs képességekben. Ugyanakkor az eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy az újszülött korban örökbefogadott gyerekek bizonyos érzelemregulációs képességei is, bár jóval kevésbé, de eltérnek a vér szerinti kontrollcsoportétól. Ez az eredmény összefüggésbe hozható egyrészt pre- és perinatális tényezőkkel, másrészt pedig az örökbefogadó szülők és család jellegzetességeivel, valamint az örökbefogadottság tényéből következő vulnerabilitással.