Prevention of sudden cardiac death in patients with Tetralogy of Fallot: Risk assessment and long term outcome

2018 ◽  
Vol 269 ◽  
pp. 91-96 ◽  
Author(s):  
Julia Probst ◽  
Gerhard-Paul Diller ◽  
Holger Reinecke ◽  
Patrick Leitz ◽  
Gerrit Frommeyer ◽  
...  
2008 ◽  
Vol 149 (23) ◽  
pp. 1067-1069
Author(s):  
Attila Mihálcz ◽  
Csaba Földesi ◽  
Tamás Szili-Török

A Fallot-tetralógia miatti műtétet követően a hosszú távú túlélést befolyásoló tényezők közé tartozik a kamrai tachycardia és a hirtelen szívhalál. E betegek gondozásában érdemi segítséget jelent az implantálható cardioverter defibrillátor rendszer. A végleges pacemaker és/vagy implantálható cardioverter defibrillátor implantációját követően ritka, ám potenciálisan letális kimenetelű fertőzéses szövődmény az endocarditis. Ez esetben a leghatékonyabb kezelési mód a kombinált terápia, amely a beültetett készülék + elektródák teljes körű eltávolításából és agresszív antibiotikus kezelésből áll. Célkitűzés: Ilyen esetekben a tervezett reimplantáció különös óvatosságot igényel a nagyobb recidívaarány miatt, amelynek rizikója fokozottabb pacemakerdependencia esetén. Célunk olyan módszer alkalmazása volt, amelynek segítségével a recidíva kockázata minimálisra csökkenthető. Módszer: Esetünkben a korábban Fallot-tetralógia miatt többször műtött, pacemaker-, majd implantálható cardioverter defibrillátor beültetéseken átesett betegnél recidív endocarditis miatt készülék- és elektródaeltávolítást végeztünk, standard antibiotikus terápia alkalmazásával. A reimplantációt minithoracotomián keresztül végeztük. Az így elhelyezett sokkelektróda elégtelen működése miatt egy másik sokkelektródát szubkután vezettünk a hátsó mellkasfali régióba; rendszerünk az indukált kamrafibrillációt sikerrel szüntette meg. Megbeszélés: Esetismertetésünk demonstrálja a szubkután defibrillátorrendszer alkalmazhatóságát és előnyeit speciális körülmények fennállásakor. Felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy ezt a technikát gyakrabban is lehetne alkalmazni olyan esetekben, amelyekben a transzvénás implantáció nem optimális.


Author(s):  
Melissa G.Y. Lee ◽  
Jessica V. Yao ◽  
Simon Binny ◽  
Marco Larobina ◽  
Peter Skillington ◽  
...  

2021 ◽  
Vol 12 (5) ◽  
pp. 616-627
Author(s):  
Alqasem Fuad H. Al Mosa ◽  
Sreenath Madathil ◽  
Pierre-Luc Bernier ◽  
Christo Tchervenkov

Background: Late pulmonary valve replacement following repair of tetralogy of Fallot may become necessary in patients with chronic pulmonary insufficiency. There is limited information on the long-term outcome of these prostheses, which is the focus of this study. Methods: We conducted a retrospective study of patients with repaired tetralogy of Fallot who underwent pulmonary valve replacement from 1990 to 2015 in our institution. We investigated imaging and clinical parameters including mortality and late adverse events (reintervention [surgical or transcatheter]), infective endocarditis, or arrhythmias requiring device implantation or ablation. Results: There were 69 patients divided into 3 groups: Carpentier-Edwards (n = 14), Contegra (n = 40), and pulmonary homograft (n = 15). The mean age at the time of pulmonary valve replacement was 21 ± 12 years. The mean follow-up was 8.5 ± 4.7 years. The mean preoperative and postoperative right ventricular end-diastolic volume index was 210 ± 42 and 120 ± 24 mL/m2, respectively. There were no mortalities. Late adverse events were observed in 23 (33%) patients: 15 (22%) reintervention (surgical or transcatheter), 11 (16%) endocarditis, and 11 (16%) arrhythmias. Overall, 1-, 5-, and 10-year freedom from surgical reintervention was 98.5%, 93.6%, and 79.3%, respectively. The Contegra group had significantly higher pulmonary valve gradients, a higher risk of developing late adverse events compared to Carpentier-Edwards ( P = .046) and pulmonary homograft ( P = .055) in multivariate analysis and increased risk for reintervention in the univariate analysis (hazard ratio: 3.4; 95% CI: 0.92-13; P value.066). Conclusion: Pulmonary valve replacement in patients with repaired tetralogy of Fallot has acceptable short- and intermediate-term outcomes. Contegra prosthesis had a higher risk of late adverse events with higher pulmonary valve gradients.


2010 ◽  
Vol 90 ◽  
pp. 407
Author(s):  
W. Jassem ◽  
D. Chasiotis ◽  
T. Cherian ◽  
S. Khorsandi ◽  
D. Davila ◽  
...  

2005 ◽  
Vol 20 (2) ◽  
pp. 119-123 ◽  
Author(s):  
Hasan Basri Erdogan ◽  
Nilgun Bozbuga ◽  
Nihan Kayalar ◽  
Vedat Erentug ◽  
Suat Nail Omeroglu ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document