A politikusok személyiségének kutatásánál nem a pszichopatológia és ezáltal egy bizonyos betegség diagnosztizálása a feladat, hanem azon jellemzők, karakterisztikus jegyek beazonosítása és kognitív funkciók, attitűdök vizsgálata, amelyek hatással lehetnek a vezetőképességre, befolyásolhatják a vezetési és tárgyalási stílust, valamint az illető egy esetleges krízis alatt meghozott döntéseit. Alapvetően kétféle megközelítés létezik arra vonatkozóan, hogy a személyiség szerepet játszik-e a politikában: Az egyik a vezető politikusi személyiség projekciójának tekinti a politikai eseményeket, a másik teljesen negálja a személyiség jelentőségét. Az első irányzathoz kapcsolódva, a jelen dolgozat célja a politikus személyiségének közvetlen és közvetett módszerekkel történő vizsgálatai közül az utóbbihoz kapcsolódó kognitív és behaviorális jegyek meghatározása. A közvetett vizsgálatok között a beszédek és interjúk elemzése (pszicholingvisztika), a metakommunikatív jegyek tükröződése és az életrajzi adatok pszichológiai feldolgozása (pszichobiográfia) szerepel. A vezető politikus karaktere fontos az arculatépítés, a kampánymunka és a pártok versenye, „életben maradása” szempontjából.
