Álmos mint dinasztikus ős és az Árpád-dinasztia szakralitása

A tanulmány arra hívja föl a figyelmet, hogy Álmos feláldozásának információja nem két egymással semmilyen szinten nem kompatibilis magyarázatra vezethető csak vissza. A gazdasági, politikai és kulturális kontextus változása korszakonként módosította az állandó legitimációs igényt. Az államalapítás után az új berendezkedés igyekezett elhatárolódni a korábbi struktúra minden elemétől, amely az elit megítélése szerint szemben állt az új rendszerrel az élet bármely területén. Az új rendszer változásai pedig oda vezettek a 13. században, hogy a még fellelhető korábbi pogány hagyományok és legitimációs elemek már felhasználhatóvá váltak a korabeli elit számára aktuális igényeik érdekében. A 10. századi szakralitásról nincsenek egykorú adataink, ezért az államalapítás előtti viszonyok társadalomszerveződési struktúráit mutattam be, hiszen ezek a koncepciók azok, amelyek megértésével tudunk adni egy reális elképzelést arról, hogy a 10. századi magyarságnál milyen csoportképző mechanizmusok működtek, és ennek keretében milyen is lehetett a szakralitás kiépítésének konstrukciója. Mindezek áttekintése mellett arra jutottam, hoÁlmos mint dinasztikus ős és az Árpád-dinasztia szakralitásagy az Álmos halálával kapcsolatosan megőrzött információ átrétegzésen ment keresztül. A 10. századból származó információ két eredőre mehet vissza, az egyik az, amely tudhatott Álmos honfoglalás idején való elhalálozásáról, a másik esetleg Álmos rituális feláldozásáról tudhatott. A hangsúly Álmoson mint dinasztikus ősön van. A 13. században ez az információ válhatott keresztény köntösben megjeleníthetővé. Így a szembenállás feloldható és beilleszthető a korszakváltozások egymásra reflektáló sorába, ahol ciklikusan felkarolnak vagy elvetnek dolgokat.

A Turán fogalom megjelenése és korai perzsabarát turanisták a 19. század első felében Magyarországon

Mint az közismert, a turanizmus, ez az ázsiai eredetünket hangsúlyozó ideológia, az utóbbi kétszáz évben nagy népszerűségre tett szert. A jelen tanulmány azzal a kérdéssel foglalkozik, mikor és hogyan jelent meg először Magyarországon a Turán kifejezés, és az orientalisztika születő tudománya hogyan gyakorolhatott figyelemreméltó hatást a magyar értelmiség identitására a 19. század elején. Tanulmányom első részében a Turán kifejezés gyökereire és kontextusára igyekszem rávilágítani az iráni kultúrában. Forrásaink szerint a Turán nevet Nyugat-Európába a 18. század első felében Abū’ l-Ḡāzī Bahādur khívai kán közép-ázsiai krónikájának, a Šajara-yi turknak a fordítása vezette be. E mű európai fordításai a 19. század elején értek el Magyarországra, és a perzsa hatások beáramlása hamarosan érdekes ötvözet forrásává lett, amelyben a hun-szkíta rokonság régi elképzelése olvadt össze az iráni Turán-fogalommal, ahogy azt a nyugati tudomány felfogta. Az első magyar turanisták (Jerney, Kállay, Pulszky, Maróthy) mind eltökélt perzsabarátok voltak, akiket Turán és Irán perzsa felfogása erősen befolyásolt, s új elméleteket alkottak a magyar őstörténetről, amelyek együtt alapultak magyar elképzeléseken és a kortárs orientalisztika újonnan felfedezett adatain.

A közösségi hálózatok szerepe az identitás formálódásában

A tanulmány elméleti hátterét a közösségi hálózatokat, a hálózati kommunikációt bemutató szakirodalom, az identitással foglalkozó szakirodalom, valamint a médiaelméleti szakirodalom adja. A közösségi hálózatok egyre inkább a legjelentősebb kommunikációs színtérré válnak, a nyilvánosság mind szélesebb körben elérhető terének számítanak. A felhasználói tábor egyre csak nő, ez a társadalmi igényeknek, valamint az egyre szélesebb körben hozzáférhető infokommunikációs technológiai eszközök használatának következménye, ennek pedig az az eredménye, hogy egyre csak nő a közösségi hálózatok befolyásoló ereje. Tanulmányomban összevetem a közösségi hálózatok szerkezetét, működési elvét a hagyományos média működésével, valamint megvizsgálom, hogy ennek a kommunikációs színtérnek milyen szerepe van a nyelvi identitás formálódásában. A kutatás célja, hogy választ keressek többek között arra a kérdésre, hogy a közösségi hálózatok médiaszerűen működnek-e, a hagyományos médiára jellemző nyelvi befolyásolóerővel rendelkeznek-e. Továbbá megállapítom, hogy a közösségi hálózatokra jellemző nyelvhasználat és a digitális identitás milyen szerepet játszik nyelvi identitásunk formálódásában.

Az Anapa melletti Andrejevszkaja scsel 10. századi leleteinek Kárpát-medencei párhuzamai

A Kaukázus északi térségében egyre több olyan lelet kerül elő, amely technológiában, díszítésmódban és funkcióban a 10. századi, honfoglaláskori Kárpát-medence emlékanyagával mutat szoros kapcsolatokat. Az egyik ilyen leletcsoport az Anapa (Oroszország, Krasznodari határterület) melletti Andrejevszkaja scsel kora középkori temetőjéből származik. A leletek között szablyák, övdíszek, veretes és lemezes tarsolyok, palmettamintás, lemezes hajfonatkorong, valamint edények fordulnak elő. Jelen cikkben ezeket a tárgyakat elemezzük, azzal a céllal, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a korai magyarság története szempontjából fontos Észak-Kaukázus térségére. E szempontból jelzésértékűek azok a további szórványleletek is, amelyek az elmúlt években szintén Anapa környékén (pl. Buzsor, Gaikodzor, Leninszkij Puty, Skolnij stb.) kerültek elő, és ugyancsak a Kárpát-medencei, honfoglalás kori leletanyaggal állíthatók párhuzamba. A kutatás e kezdeti szakaszában nehéz egyértelmű választ adni arra, hogy ezek az észak-kaukázusi leletek kereskedelmi, katonai/politikai vagy kommunikációs, esetleg rokonsági hálózatok eredményének tekinthetők. Előrelépést csakis a további régészeti kutatások és az azzal párhuzamos interdiszciplináris vizsgálatok hozhatnak.

A háború képe a Hadi és más nevezetes történetek, valamint a Magyar Hírmondó hasábjain a 18. század végén

A tanulmány a korai magyar sajtótörténet fontos szereplőjével, a Hadi és más nevezetes történetek, átnevezését követően Magyar Hírmondó című hírlapjával foglalkozik. A klasszikus hírlapként működő újságot a török háború alatt alapította két kiváló, Bécsben élő magyar értelmiségi, Görög Demeter és Kerekes Sámuel. Mögöttük azonban ott állt a bécsi magyar kör több kiemelkedő felvilágosult reformer patrióta egyénisége, Széchényi Ferenc, Festetics György és Teleki Sámuel anyagi támogatása is. Az újság a magyar nemesi reformer csoport szócsöveként működött, témái között a kiemelt fontosságú katonai ügyeken túl politikai, gazdasági és irodalmi kérdések is megtalálhatók. A tanulmány a hírlap katonai híradásait veszi szemügyre és ezen keresztül a magyar „nemzeti ébredés” időszakának egyik fontos kérdését, a magyar vitézség szerepét mutatja be. A híradásokban fontos szerepet játszanak a levelek, amelyeket a harctérről írtak a szerkesztőségbe. A francia háború menetében bekövetkezett változások az újság tematikájában is szerkezeti átalakulást indítottak el. A harcok egyre közeledtek a magyar határhoz, így a háborús erőfeszítések mellett egyre inkább a honvédelem szerepe került előtérbe. Az újság a magyar nemzet haladásának, jólétének szolgálatában állt és működött fennállása egész idején.

A sárréti besenyő szállásterület kérdéséhez

A magyarországi besenyők múltjával és műveltségével foglalkozó kutatásban régtől elfogadott az a megállapítás, amely szerint a Körösök vidékén, az egykori Sárrét rétségeinek peremén létezett egy viszonylag nagy kiterjedésű besenyő szállásföld, amelyet a beköltöző népesség már a 10. században megülhetett. Ennek területét és határait Györffy György olyan helynevek alapján rajzolta meg, amelyek jó részét később már maga sem vette fel a hazai besenyőkhöz köthető helyneves anyag korpuszába – ez a revízió azonban nem gyakorolt különösebb hatást a sárréti besenyő szállásterület történeti megítélésére. Dolgozatunkban ennek újragondolására teszünk kísérletet, bevonva a kérdésbe a később betelepülő kunokat is.

Details on the ecclesiastical history of Várpalota

Várpalota is known to be a ‘socialist town’ by common people and historians as well. There were industrial improvements and influx of thousands labourers. The town’s other, non-economical, side is a bit neglected. This side is the connection between citizens and their churches. A few respected catholic families were considered to be relocated by force, which happened a year later. This thesis describes the relation of the citizens of Várpalota to their churches from 1945 to 1956. Case of Vicar Antoine Steixner was paramount for anti-religious forces. This case was coincident with the resettlements by force. Communist dictatorship revealed its face again.

Egy székely népdalgyűjtő, zeneművész és pedagógus a XX. század első feléből

Recenzió. Szittya Horváth Lajos népdalgyűjtése. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta: Kása Csaba. MOMDIF Egyesület, Budapest, 2020. ISBN 979-0-801675-77-4. Szittya Horváth Lajos kottái. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt írta: Kása Csaba. Mindszenty József Emlékmúzeum Alapítvány, Budapest, 2020. ISBN 979-0-801675-76-7.

Preszkíta kori, szkíta kori lelőhelyek Heves megyében

A Heves megyei preszkíta, szkíta kori lelőhelyek a Mátra-vidék, a Bükk-vidék, az Észak-alföldi-hordalékkúpsíkság és az Észak-magyarországi-medencék nevű középtájakon találhatók. Jelenleg a megyében 20 preszkíta és 26 szkíta kori lelőhely ismert. A preszkíta, Mezőcsáti-kultúra első leletei az 1933 és 1937 közötti füzesabonyi sírfeltárásokból kerültek elő. Az első szkíta kori sírleleteket pedig 1895-ben Hatvan-Vasút és 1908-ban Gyöngyös déli területéről ismertették. A Kárpát-medencében közel 2500 szkíta kori temetkezésből csupán 7-nek van körárka, közülük kettő Tarnabodon és Tarnamérán került elő. A legnagyobb szkíta kori temetők Eger-Nagy-Egeden, Hevesen és Gyöngyöshalász-Ocskay-laposon láttak napvilágot. Az elmúlt évtizedekben megnövekedett a szkíta kori lelőhelyek száma. A régészek elsősorban a nagyberuházásokhoz kapcsolódóan tártak fel szkíta kori lelőhelyeket. Aldebrő-Ilona-tábla lelőhelyen egy Kr. e. 772–490 közé keltezhető szkíta kori telepjelenséget és egy Kr. e. 775–488 közé tehető női halomsíros temetkezést tártunk fel. Gyöngyös-Külső-Mérges-patak 3. sz. lelőhely keleti részén szórványosabb szkíta kori telepet ástunk meg. Egy enyhén ovális alakú, 3,9x4,3 m-es, 13 cölöplyukból álló szkíta kori ház is előkerült. A temetkezésről és a házról 3D modellek, majd makettek készültek. Szentdomonkos-Szőke-tanyán későbronzkori, vaskori telepjelenségeket azonosítottunk. A geofizikai felmérés a lelőhely DNy-i részén szórványosabb, míg az É-i részen, egy nagy amplitúdójú pozitív anomáliát mutatott ki, amely jó eséllyel lehet egy fémművességhez köthető régészeti jelenség nyoma.

Some conclusions on the geography of historical surnames in Vas County

In my study, I examined the material of the National Tax Census of 1720 (Conscriptio Regnicolaris) of Vas County included in the database of the Atlas of Historical Surnames in Hungary (AHSH) from two approaches. On the one hand, by using the method of name analysis, I sought to reveal the distribution by origin on the basis of the contemporary surname etymons according to which the surnames in Vas County are divided into three categories: German, Hungarian and Slavic. The high representation of the two latter name etymon groups is clearly due to the double border region and the resulting increased inter-ethnic relations compared to the inland areas of the language area. The distribution of surname etymons between Kőszeg and the districts further complicates the picture. A greater number of Hungarian surnames are found in the northern (Kőszeg) and inland (Kemenesalja and Árokközi) districts of the county. In the town of Kőszeg, as well as in the district of Szombathely, which lies directly on the western border, the number of people with German surname etymons is dominant, as do the Slavs in the district of Tótság on the south-south-western edge, for understandable reasons. On the other hand, with the help of János N. Fodor's (2010) functional-semantic theoretical framework applied at the research on personal names in the Upper Tisza region, I examined the motivations for naming in the Hungarian-origin surname material of Vas County, by districts and in the case of Kőszeg. The results showed that Hungarian names account for about one third of the total family name stock (33.52%), and 92.61% of these names can be classified into one of the five motivation categories (individual attribute; relationship to people, groups of people; social role, status, situation; relationship to place; relationship to things, circumstances). At both county and district (and in the case of Kőszeg, urban) level, it is clear that the vast majority of all motivational options are distributed between the first four categories. This distribution is relatively even at county level, but is more nuanced at district and Kőszeg level. After this overview, I will briefly present the percentage distribution of ethnonymic surnames at county level and then at district (and Kőszeg) level. Concerning the distribution between the districts (and the city of Kőszeg), the percentage within this category is the highest in the Kőszeg district due to the peripheral location and the consequent greater occurance of interethnic relations. The Kőszeg district is followed by the Szombathely district, which is also peripheral, but lies further south; then by two inland districts, Kemenesalja and Árokköz; and then, interestingly, since it is also a peripheral district, by Tótsági. Finally, this ratio is the lowest in the town of Kőszeg.