scholarly journals Incidence, prevalence, and clinical course of hepatitis C following liver transplantation

1992 ◽  
Vol 103 (1) ◽  
pp. 323-329 ◽  
Author(s):  
Gunjan Shah ◽  
A.Jake Demetris ◽  
Judith S. Gavaler ◽  
Jessica H. Lewis ◽  
Saturo Todo ◽  
...  
2017 ◽  
Vol 22 ◽  
pp. 156-165
Author(s):  
Masashi Utsumi ◽  
Akinobu Takaki ◽  
Yuzo Umeda ◽  
Kazuko Koike ◽  
Stephanie C. Napier ◽  
...  

2021 ◽  
Vol 21 (3) ◽  
Author(s):  
Fardad Ejtehadi ◽  
Paymun Farahvashi ◽  
Alireza Shamsaeefar ◽  
Ramin Niknam ◽  
Gholam Reza Sivandzadeh ◽  
...  

Background: Hepatitis C is one of the most common causes of end-stage liver disease and liver transplant worldwide. In recent years, with the rapid advances in the treatment of hepatitis C by direct-acting antiviral drugs (DAAs), the clinical course of the disease as well as liver transplantation have had significant improvement. Also, DAAs have completely replaced interferon-based regimens in the treatment and prevention of HCV recurrence after liver transplant. Objectives: This is the first study that aimed to investigate the clinical course of liver transplantation in patients with hepatitis C in Iran. Methods: This retrospective study was conducted on patients with HCV liver transplantation within five years (2012 - 2017) with the age range of 18 to 65 years at Shiraz Organ Transplant Center. All demographic and clinical data were recorded. Pre-transplant viral load, disease recurrence, graft rejection, and mortality rate were the most important indices in this study. Results: Among 55 transplant patients, 49% had received hepatitis C treatment before liver transplantation and interferon-based regimens were more prevalent. Besides, HCV genotype 3, followed by genotype 1, was the most prevalent one. A liver biopsy was performed in patients with elevated liver enzyme levels. The numbers of patients with HCV recurrence at 2, 6, 12, and 24-month intervals were three, two, zero, and two patients, respectively. At these time intervals, eight, eight, one, and three cases of acute graft rejection were found, respectively. Eight patients died with a one-year survival rate of 85%. Sepsis and infectious complications were the most leading causes of death. Conclusions: This study is the first study of liver transplant patients with hepatitis C in Iran. In the five-year study period, rapid development was made in the treatment of HCV patients. It led to the introduction of DAAs, which replaced interferon-based therapies. The results of this study indicated the high success rate of liver transplantation in patients with hepatitis C in Iran. The results of this study could be used to compare the efficacy of DAAs in future research.


2001 ◽  
Vol 120 (5) ◽  
pp. A373-A374
Author(s):  
A LYRA ◽  
X FAN ◽  
S RAMRAKHIANI ◽  
A DIBISCEGLIE

2007 ◽  
Vol 148 (40) ◽  
pp. 1875-1881
Author(s):  
Gabriella Lengyel ◽  
Zsolt Tulassay

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document