Összefoglaló.
Bevezetés: A szédülés gyakori panasz, amellyel a betegek
felkeresik a sürgősségi osztályt. Emellett fontos tünet, hiszen kihívást jelent
mind a diagnosztika, mind a terápia szempontjából, és nagy hatással lehet a
betegek életminőségére. Célkitűzés: Kutatásunk célja annak
vizsgálata, hogy mennyire befolyásolta a szédülés a betegek életminőségét a
sürgősségi osztály elhagyását követően. Módszer: A vizsgálat
időtartama alatt 879, szédülést panaszoló beteg jelent meg a Semmelweis Egyetem
sürgősségi osztályán. Részükre kérdőív került kiküldésre, amely tartalmazta a
’Dizziness Handicap Inventory’ (DHI-) kérdőívet is. Megkeresésünkre 308 beteg
(110 férfi, 198 nő; átlagéletkor: 61,8 ± 12,31 SD) válaszolt, az általuk
visszaküldött kérdőíveket részletesen elemeztük. Eredmények: A
leggyakoribb diagnózisok közé a benignus paroxysmalis positionalis vertigo, a
centrális egyensúlyrendszeri eltérések és a szédülékenység tartoztak. Az elemzés
alapján különbség volt látható a fizikális, a funkcionális és az emocionális
pontszámok között. Kiemelendő, hogy a legmagasabb értékeket a fizikális
csoportban regisztráltuk. A részletes otoneurológiai kivizsgáláson átesett
betegek DHI-értékeit összevetettük azokéival, akik nem jártak ilyen vizsgálaton,
a két csoport értékei között azonban nem volt szignifikáns különbség (p = 0,97).
Emellett a DHI-érték emelkedése volt látható a végleges diagnózisig eltelt idő
függvényében. Következtetés: A végleges diagnózisig eltelt idő,
illetve a megfelelő kivizsgálás hiánya jelentős hatással van a szédülő betegek
életminőségére. Lényeges a kivizsgálás, a mielőbbi diagnózis és a részletes
egyensúlyrendszeri vizsgálat szerepe, ugyanakkor az utóbbi indokolt esetben
kell, hogy történjen. Orv Hetil. 2021; 162(30): 1216–1221.
Summary.
Introduction: Dizziness and vertigo are among the most common
complaints in the emergency department. This may require interdisciplinary
cooperation due to their complex presentation in the department and the effects
on the patients’ quality of life. Objective: Our study aimed to
assess the effect of an acute vertigo episode on the quality of life after
patients’ discharge from the emergency department. Method: 879
patients examined at the Semmelweis University emergency department with vertigo
and dizziness were included in the study. A questionnaire, including the
Dizziness Handicap Inventory (DHI), was addressed to this population. We
received 308 answered questionnaires back (110 males, 198 females; mean age 61.8
years ± 12.31 SD), which were further analyzed. Results: The
most frequent diagnoses were benign paroxysmal positional vertigo, central
lesions and dizziness. According to the analysis of the DHI questionnaire, a
difference between physical, functional and emotional scores was shown, whereas
the highest scores were registered in the physical group. The DHI questionnaire
scores of patients undergoing a neurotological examination and those who did not
were further compared, whereas no significant statistical difference was
indicated (p = 0.97). In addition, an increase in DHI scores was seen depending
on the time elapse for the definitive diagnosis. Conclusion:
The absence of adequate examination and a late diagnosis of the dizziness cause
have a significant impact on the quality of life of patients. Therefore,
substantial investigation, early diagnosis, and detailed vestibular examination
are essential, but the latter should take place in justified cases. Orv Hetil.
2021; 162(30): 1216–1221.
Vestibular rehabilitation therapy in elderly with benign paroxysmal positional vertigo
