Az agyérbetegségek jelentőségét jelzi, hogy a cardiovascularis és tumoros betegségek után a stroke jelenti a harmadik leggyakoribb halálokot világszerte. Mivel stroke során az érintett agyállomány irreverzíbilisen károsodik, az infarktust övező épen maradt, de általában hipoperfundált agyterületek működésének serkentésével lehet a betegek állapotán javítani. Az agyi véráramlás növelése révén várható javulás a stroke-on még át nem esett, de krónikus agyi hipoperfúzióban szenvedő betegek tüneteiben is.
Célkitűzés, módszer:
Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse a vinpocetin akut és krónikus agyérbetegségekben történő alkalmazásának eddig publikált humán vizsgálati eredményeit, és összefoglaló képet adjon a gyógyszer főbb indikációs területeiről, az ott mutatott hatékonyságról.
Eredmények:
A vinpocetin akut ischaemiás stroke-ban történő alkalmazását vizsgáló tanulmányok száma csekély, eredményeik pedig ellentmondásosak. Krónikus agyérbetegek esetében mind az egyszeri, mind a hosszú távú vinpocetinkezelést követően PET-, SPECT-, TCD- és NIRS-vizsgálatokkal a laesio körüli ép agyterületek perfúziónövekedése, fokozott glükóz- és O
2
-felhasználása igazolódott, és jelentős javulás volt észlelhető a vér reológiai paramétereiben is. A klinikai hatékonyságot értékelő nemzetközi tanulmányok metaanalízise alapján a gyógyszer per os alkalmazásával szignifikáns javulás jelentkezik a kognitív teljesítményben és a napi aktivitásban.
Következtetések:
A fenti vizsgálatok eredményei alapján kimondható, hogy a vinpocetin sokrétű farmakológiai hatása révén kedvezően befolyásolja az agy ép területeinek perfúzióját és metabolizmusát, a vér áramlási viszonyait, javítva ezzel a krónikus agyérbetegek életminőségét.
Postnatal Role of the Cytoskeleton in Adult Epileptogenesis