East African regional relations face a period of flux

Significance This may have a profound effect on East Africa’s two main regional blocs -- the Intergovernmental Authority on Development (IGAD) and the East African Community (EAC). Impacts Trade tensions fuelled by incompatible COVID-19 strategies could ease after Burundi and Tanzania changed tack. Tanzanian re-engagement could help reinvigorate stalled regional infrastructure projects. Ethiopia may try to revive region-wide Nile Basin Initiative water talks, partly to isolate Egypt, partly to restore its own standing.

Transboundary Water Conflicts as Postcolonial Legacy (the Case of Nile Basin)

It is not shortage or lack of water that leads to conflict but the way how water is governed and managed. It is said that water will be, much more than oil, the major geopolitical issue of the 21st century. Although it is difficult to demonstrate this, it is clear that the increasing scarcity of the resource, on the one hand, and the configuration of its availability, on the other, are conflict-generating. In the particular case of the African continent, the large catchment basins of the Nile, Niger and Chad, shared by many states of unequal power, are the scene of inefficient hydro-diplomacy. Indeed, north to south, the Nile Delta is 161 km long and covers the coastline of Egypt from Alexandria in the west to Port Said in the east. Egypt with 100 mln population is de facto the principal hydro-hegemon state in the Nile basin. Nevertheless, a couple of riparian states, as Ethiopia (105 mln population), have taken measures in order to challenge this status quo: the signature and launching of the Nile Basin Initiative (NBI), the signature of Cooperative Framework Agreement (CFA), the construction of the Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) and the signing of the Declaration of Principles Agreement. The article attempts to analyse the urgency of the problem of water resources allocation in Africa with particular focus to the Nile basin and the complexity of agreements regulating the issue dating back to the colonial era. The study also emphasizes the difficulties bilateral and multilateral aids faced while trying to solve a conflict. As Nile for many states is not just a source of water, it is the host of a fragile ecosystem, essential for maintaining the environmental and ecological balance of North-East Africa.

Nile river deal sets stage for Ethiopia mega dam

Subject The agreement between Egypt, Ethiopia and Sudan concerning the Grand Renaissance Dam. Significance On March 23 Egypt, Ethiopia and Sudan signed an agreement on principles for the development of the Grand Ethiopian Renaissance Dam on the Blue Nile. In February all ten member states of the Nile Basin Initiative (NBI) met in Khartoum to mark 'Nile Day'. Egypt resumed its participation in the initiative, having frozen it in 2010. The latest agreement is significant because it reduces the scope for Egypt and Ethiopia to resort to escalatory and confrontational threats about the Blue Nile. It also boosts prospects for continued cooperation in the wider Nile Basin. Impacts Any future nationalistic rhetoric over the Nile waters from Egypt will not derail technical cooperation. However, Egypt's lack of cheap alternative sources of fresh water make the Nile an existential issue if flow is seriously compromised. Cooperation over use of the Nile is therefore set to proceed on a dam-by-dam basis, with impact studies necessary at every stage. Legal deadlocks over water rights will almost certainly continue.

A Nílus vízhozamának megosztása – regionális együttműködés vagy konfliktus?

Az írás azzal az évtizedek óta feszülő, de gyökereiben évszázadokra visszatekintő, és a jövőben akár tovább éleződő ellentéttel foglalkozik, amely a Nílus folyó vízhozamának megosztásáról, illetve hasznosításáról alakult ki a folyó vízgyűjtő területén elhelyezkedő országok között. A tíz állam (Burundi, Egyiptom, Etiópia, Kenya, Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda, Tanzánia, a nemrég két független – északi és déli – államalakulatra osztódott Szudán, valamint Uganda), ugyan különböző módon és mértékben érintett a kérdésben, de valamennyiük határozottan igyekszik a maga gazdasági érdekeit érvényesíteni. A kérdéskörnek komoly, a régión messze túlterjedő nemzetközi gazdasági és politikai hatása van, amellett, hogy a szóban forgó országok összesen mintegy 300 millió lakosának közvetlen víz- és élelmiszerellátását igen jelentős mértékben befolyásolja. A legkomolyabb ellentét a folyó felső folyása mentén lévő szubszaharai országok, illetve Egyiptom között alakultak ki, utóbbi rohamosan növekvő lakossága és a Nílus vizére való szinte teljes ráutaltsága miatt mereven ragaszkodik korábbi, nemzetközi szerződésekben rögzített kvótájához, míg előbbiek a vízhozam felosztásának számukra kedvezőbb és általuk igazságosabbnak tekintett, újabb rendszerét szeretnék megteremteni. A bizonyos esetekben már-már fegyveres konfliktus kirobbanását eredményező érdekellentétek feloldására több nemzetközi megoldási kísérlet történt. Ezek közül az egyik legjobban ismert az 1999-ben létrejött Nílus-völgyi Kezdeményezés (NBI – Nile Basin Initiative), amely a Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és más nemzetközi szervezetek támogatását élvezi, de ezzel együtt még nagyon távolinak tűnik a hosszú távú, minden érdekelt fél számára elfogadható megoldás.