scholarly journals The Association of Transfer Rate From Hospitals Without Revascularization Capabilities and Mortality Risk for Older Non-ST-Segment Elevation Myocardial Infarction Patients

2015 ◽  
Vol 38 (12) ◽  
pp. 733-739 ◽  
Author(s):  
Lan Shen ◽  
Bimal R. Shah ◽  
Shuang Li ◽  
Laine Thomas ◽  
Tracy Y. Wang ◽  
...  
2017 ◽  
Vol 55 (8) ◽  
pp. 1090-1099 ◽  
Author(s):  
Guangxiao Li ◽  
Xiaowen Hou ◽  
Ying Li ◽  
Peng Zhang ◽  
Qiongrui Zhao ◽  
...  

Abstract Many studies have shown the prognostic significance of glycated hemoglobin (HbA1c) for overall coronary artery disease (CAD). But less is known about the role that HbA1c played in the prognosis of patients diagnosed with ST-segment elevation myocardial infarction (STEMI). Results from previous studies were controversial. Therefore, a meta-analysis was conducted to investigate whether admission HbA1c level was a predictor of short- and long-term mortality rates among patients diagnosed with STEMI. Relevant literatures were retrieved from the electronic databases up to March 2016. Reference lists were hand searched to identify eligible studies. Articles were included if they provided sufficient information for the calculation of pooled relative risk (RR) and its corresponding 95% confidence interval (CI). Finally, we got 19 prospective studies involving a total of 35,994 STEMI patients to evaluate the associations between HbA1c level and their in-hospital, 30-day and long-term mortality. Among STEMI patients, HbA1c level was not significantly associated with in-hospital mortality (RR 1.20, 95% CI 0.95–1.53, p=0.13). However, elevated HbA1c level was positively associated with risk of 30-day and long-term mortality (for 30-day mortality, RR 1.25, 95% CI 1.03–1.52, p=0.02; for long-term mortality, RR 1.45, 95% CI 1.20–1.76, p<0.01). In conclusion, our findings suggested elevated HbA1c level among STEMI patients was an indicator of 1.25-fold 30-day mortality risk and 1.45-fold long-term mortality risk, respectively. STEMI patients with high HbA1c level should have their chronic glucose dysregulation under intensive control.


PLoS ONE ◽  
2021 ◽  
Vol 16 (11) ◽  
pp. e0259268
Author(s):  
Yasuaki Takeji ◽  
Hiroki Shiomi ◽  
Takeshi Morimoto ◽  
Ko Yamamoto ◽  
Yukiko Matsumura-Nakano ◽  
...  

Background The detailed causes of death in non–ST-segment–elevation myocardial infarction (NSTEMI) have not been adequately evaluated compared to those in ST-segment elevation myocardial infarction (STEMI). Methods The study population was 6,228 AMI patients who underwent percutaneous coronary intervention (STEMI: 4,625 patients and NSTEMI: 1,603 patients). The primary outcome was all-cause death. Results Within 6 months after AMI, the adjusted mortality risk was not significantly different between NSTEMI patients and STEMI patients (HR: 0.83, 95%CI: 0.67–1.03, P = 0.09). Regarding the causes of death within 6 months after AMI, mechanical complications more frequently occurred in STEMI patients than in NSTEMI patients, while proportions of post resuscitation status on arrival and heart failure were higher in in NSTEMI patients than in STEMI patients. Beyond 6 months after AMI, the adjusted mortality risk of NSTEMI relative to STEMI was not significantly different. (HR: 1.04, 95%CI: 0.90–1.20, P = 0.59). Regarding causes of death beyond 6 months after AMI, almost half of deaths were cardiovascular causes in both groups, and breakdown of causes of death was similar between NSTEMI and STEMI. Conclusion The mortality risk within and beyond 6 months after AMI were not significantly different between STEMI patients and NSTEMI patients after adjusting confounders. Deaths due to post resuscitation status and heart failure were more frequent in NSTEMI within 6 months after AMI.


2008 ◽  
Vol 149 (45) ◽  
pp. 2115-2119 ◽  
Author(s):  
András Jánosi ◽  
Dániel Várnai ◽  
Zsófia Ádám ◽  
Adrienn Surman ◽  
Katalin Vas

A szerzők 139, nem ST-elevációs infarktus miatt kezelt betegük adatait elemzik. Vizsgálják a betegek kórházi és késői prognózisát, egyes echokardiográfiás adatok prognózissal való összefüggését, valamint a kórházból elbocsátott betegek esetén a szekunder prevenció szempontjából ajánlott gyógyszeres kezelés gyakoriságát. Az utánkövetés a betegek 98%-ában sikeres volt, a bekövetkezett eseményekről, illetve az utánkövetés idején alkalmazott gyógyszeres kezelésről postai kérdőív útján szereztek adatokat. A nők átlagéletkora 78,6, a férfiaké 71,4 év volt. A kezelt betegeknél gyakori volt a társbetegségek (hypertonia, diabetes mellitus, korábbi ischaemiás szívbetegség) előfordulása. A kórházi kezelés időszakában 30 betegnél (22%) történt koronarográfia, és 29 betegnél revascularisatiós beavatkozásra is sor került. A kórházi halálozás 15% volt, az utánkövetés háromnegyed éve alatt 17%-os halálozást észleltek. A kórházban, illetve az utánkövetési idő alatt meghalt betegek szignifikánsan idősebbek voltak azoknál, akik életben maradtak. Egyes echokardiográfiás adatok (ejekciós frakció, végszisztolés átmérő, szegmentális falmozgászavar és a mitralis insufficientia nagysága) prognosztikus jelentőségűnek bizonyultak, mivel szignifikánsan különböztek az életben maradt és a meghalt betegek esetén. A kórházból elbocsátott betegek igen magas arányban részesültek a másodlagos prevenció szempontjából fontosnak ítélt gyógyszeres kezelésben (aszpirin, béta-blokkoló, ACE-gátló, statin). Az utánkövetés idején sem csökkent ezen gyógyszerek használatának aránya, ami a betegek jó compliance-ét igazolja.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document