Pitvarfibrilláció miatt végzett pulmonalis vena izolációját követően a betegek egy részénél iatrogén bal pitvari tachycardia jelentkezik.
Cél:
A sotalolterápia hatásosságának összehasonlítása az 1C tip. propafenonnal szemben, a postablatiós arrhythmiák kezelésében.
Módszer és eredmények:
A vizsgálatba 75, pitvarfibrillációban szenvedő beteget (átlagéletkor 55,4 ± 7,14 év) választottunk, akiknél a pulmonalis vénák valódi elektromos izolálását végeztük. A beavatkozás során az elektromos izolációt körkörös multipoláris katéterrel ellenőriztük. Az ablatiót követően folytattuk az antiarrhythmiás terápiát még minimum 6 hétig, de célunk annak leépítése volt. Az utánkövetést 1, majd 3 havonta tervezett, ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. A 12. hónap végén 67 betegnél tudtuk a protokoll szerint gyűjtött adatokat elemezni. 21 betegnél jelentkezett 3 hónapot követően tartósan bal pitvari tachycardia (31,3%). 11 beteg propafenon-, 4 beteg amiodaron- és 6 beteg sotalolterápiában részesült. Az első két csoportnál sotalolterápiára váltottunk, míg az utolsó csoportnál propafenonterápiát kezdtünk. A 12. hónap végére a sotalol hatásossága 80%, a propafenon hatásossága 20% volt.
Következtetések:
Adataink alapján PV-izolációt követően a sotalolterápia nem hatásosabb a bal pitvari tachycardiák megelőzésében, mint a propafenon. A 3 hónapon túl fellépő postablatiós bal pitvari tachycardiák kezelésében a sotalol hatásosabb, mint az IC-csoportba tartozó propafenon.
Left Atrial Tachycardia and Third-Degree Atrioventricular Block in a Dog
