Depth-related variations in organic matter at the molecular level in a loamy soil: reference data for a long-term experiment devoted to the carbon sequestration research field

2008 ◽  
Vol 60 (1) ◽  
pp. 33-43 ◽  
Author(s):  
J. Celerier ◽  
C. Rodier ◽  
P. Favetta ◽  
L. Lemee ◽  
A. Ambles
2008 ◽  
Vol 7 (7) ◽  
pp. 853-859 ◽  
Author(s):  
Duan-sheng JIANG ◽  
Xi-bai ZENG ◽  
Ju-sheng GAO ◽  
Lian-fang LI

2004 ◽  
Vol 18 (4) ◽  
pp. n/a-n/a ◽  
Author(s):  
Holger Kirchmann ◽  
Georg Haberhauer ◽  
Ellen Kandeler ◽  
Angela Sessitsch ◽  
Martin H. Gerzabek

2012 ◽  
pp. 18-42
Author(s):  
Yu. V. Kuvaeva

The group composition of humus in microaggregates (colloidal, pre-colloidal, fine, medium and coarse silt) of the soddy-podzolic medium-loamy soil has been first studied in three five-course grain-tilled crop rotations in the long-term experiment of V.V. Dokuchaev Soil Science Institute. It is shown that in the trial with a higher dose of fertilizers (N150P150K180 kg/ha/year + 120 t/ha of manure) the humus content increases in soil after the first rotation as compared to that with average fertilizer doses (N60P60K60). This is explained by the content of carbon bond to microaggregates of medium and coarse silt. At the same time both experimental variants reveal deterioration of the microstructure including the decrease in the content of medium silt, accumulation of pre-colloidal and fine-dispersed fractions. It becomes evident that the best microstructure is observed in the variant enriched with fertilizer: it contains a great amount of silty fractions and humus components in the form of humates and nonhydrolyzed residues. Moreover, both experimental variants show a tendency towards decreasing the content of humates bond to silty fractions. The intensive system of fertilization in three rotations allowed maintaining the stable content of humus in the fraction of medium silt, the latter being disturbed to a lesser extent than that in the variant without manure application.


2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document