Az elmúlt évtizedekben a magánszektorral való együttműködés egyre elfogadottabbá vált a népegészségügy területén, főként az alacsony- és közepes jövedelmű országokban előforduló fertőzéses megbetegedések visszaszorításában, azonban az utóbbi években az elhízás és krónikus megbetegedések megelőzésében is gyakran előtérbe kerül. A fejlett országokban az elhízás és a krónikus betegségek egyre nagyobb méretet öltenek, ezért kiemelt területnek számítanak a népegészségügyi beavatkozások szempontjából. Nyilvánvalónak tűnhet az ilyen kiemelt egészségkockázatok elleni fellépésben az ágazatokon átívelő együttműködés, azonban a dohányzás-visszaszorítás területén tapasztalt negatívumok némileg árnyalják ezt. Az ismertetett közleményben a szerzők példákon keresztül vizsgálják meg az együttműködések kihívásait, előnyeit, kockázatait és megpróbálják szakirodalmi példák alapján megfogalmazni a sikeres együttműködés jellemzőit a bizalom, az összeférhetetlenség és a monitorozás szempontjából.