A diabetes mellitus kezelésének ellenőrzésében napjainkban egyre elterjedtebben használt módszer a folyamatos cukormérő rendszer, mely a hagyományos mérések között rejtve maradó vércukor-ingadozásokat rögzíti.
Betegek és módszer:
A szerzők 53 betegen végzett 79 mérés eredményeit elemzik. A betegek közül 48/53 fő (90,5%) (30 nő, 18 férfi, átlagéletkor 26,3 ± 16,8 év) 1-es típusú, 5/53 fő (9,5%) (4 nő, 1 férfi, átlagéletkor 58,4 ± 6,2 év) 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedett. A módszer technikai ismertetését követően a szerzők saját betegeken végzett mérések eredményeit, illetve más vizsgálók tapasztalatait is felhasználva bemutatják a rendszer előnyeit és hátrányait. A szerzők az átlagosan 3–4 napos mérésekhez a MiniMed cég által kifejlesztett eszközt, illetve szenzort használták.
Eredmények:
Az elvégzett vizsgálatok alapján a módszert elsősorban a hajnali jelenség, valamint az észrevétlen hypoglykaemiák kimutatásában találták leginkább használhatónak, de számos esetben láttak tartós hyperglykaemiás időtartamokat is. A módszer az esetek 64,5%-ában jelentett segítséget a terápiás döntésekben, beszámolnak azonban szenzorhibából adódó sikertelen mérésekről, illetve olyan esetekről, amikor a vizsgálat elvégzése után sem tudtak érdemi terápiás változtatást javasolni.
Megbeszélés:
A szerzők – a saját eredmények, valamint más vizsgálók tapasztalatai alapján – széles körű indikációs listát vázolnak fel, bemutatva a módszer alkalmazhatóságának területeit, valamint korlátait. Kiemelik, hogy 2-es típusú diabéteszes betegek esetében nem nyújt érdemi segítséget. Az eredmények bemutatásával fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a módszerrel a hagyományos mérésekhez képest olyan többletinformációkhoz lehet jutni 1-es típusú diabéteszes betegek esetén, melyek segítségével e betegek glykaemiás kontrollja, ezáltal életkilátása javítható.
A Prospective Study of Pregravid Physical Activity and Sedentary Behaviors in Relation to the Risk for Gestational Diabetes Mellitus
