Synthetic bone grafts, the role of the gypsum in bone substitution; molecular biological approach

A csontpótlást igénylő műtéti beavatkozások során a beültetésre kerülő csontpótló graft tulajdonságai meghatározzák az eljárás kimenetelét, rövid és hosszú távú sikerét. Munkánk első részében áttekintést adunk a modern csontpótló eljárások előnyeiről-hátrányairól, illetve részletesen foglalkozunk a gipsz szintetikus csontpótló graftként történő alkalmazásának lehetőségével. A kísérletes klinikai leírások biztonsággal és jó hosszú távú eredménnyel alkalmazható csonthiánykitöltő anyagként írják le a kalcium-szulfát-dihidrátot, azonban a gipsz csontsejtekre kifejtett hatása, a csontpótlás mechanizmusa nem ismert. Molekuláris biológiai módszerekkel vizsgáltuk a gipsz csontsejtekre gyakorolt hatását. Az egér-praeosteoblastok szaporodására ideális tenyésztőfelületnek bizonyult a gipsz, míg a klinikumban gyakran csonthiánykitöltő anyagként alkalmazott polimetil-metakrilát-csontcement gátolta a sejtek osztódását. A gipsz megváltoztatta a sejtek génkifejeződési profilját, a csontképződés irányába mutató gének expresszálódtak nagyobb mértékben a gipszes tenyészetekben, és ezekben a sejtkultúrákban emelkedett alkalikusfoszfatáz-aktivitást mértünk. Eredményeink molekuláris biológiai szempontból támasztották alá a gipsz szintetikus csontpótló graftként történő alkalmazásának létjogosultságát, a kalcium-szulfát-dihidrát új – a csontgyógyulást támogató – tulajdonságát is kimutatva.