Film és gyerekjáték
A tanulmány Jean-Pierre Meunier gyerekjátékokra tett rövid utalásaiból indul ki, majd arra kérdez rá, hogy mit taníthatnak a gyerekjátékok Meunier filmes azonosulással foglalkozó modelljéről. Meunier magyarázata szerint a filmes azonosulás a „szinkretikus szociabilitásból”, valamint abból kikülönülve alakul ki. A szinkretikus társas hajlam az „anonim kollektivitás” állapota, amely a csecsemőkorra és a kora gyermekkorra jellemző, és felnőttkorban sem tűnik el teljesen. Azt vizsgálva, amit Daniel Stern „vitalitásformáknak” nevezett, pontosabb képet alkothatunk arról, hogyan történik meg a váltás a Meunier-féle „elsődleges interszubjektivitás” és a „privát interszubjektivitás” között. A vitalitásformák továbbá kiegészítik Meunier árnyalt leírását a nézők, a karakterek és a film közötti affektív kapcsolatról, mivel általuk fókuszba kerülnek az esztétikai mozzanatok, amelyek révén ez a kapcsolat létrejön.
