scholarly journals Biologic Therapy for the Treatment of Chronic Rhinosinusitis with Nasal Polyposis: An Update and Review of the Literature

2021 ◽  
Vol 4 (3) ◽  
pp. 72-76
Author(s):  
Mark B. Chaskes ◽  
◽  
Keonho Albert Kong ◽  
Brent Senior ◽  
◽  
...  
2018 ◽  
Vol 33 (2) ◽  
pp. 203-211 ◽  
Author(s):  
Alison G. Kartush ◽  
Jane K. Schumacher ◽  
Rachna Shah ◽  
Monica O. Patadia

Background Chronic rhinosinusitis with nasal polyposis is a complex inflammatory disorder, which is often recalcitrant to medical and surgical management. Recently, biologic agents have been studied as an adjunct treatment for this patient population. Objective The purpose of this study is to examine the role of biologic agents for chronic rhinosinusitis patients by reviewing literature and clinical trials. Methods A comprehensive review of literature and clinical trials—both recently completed and ongoing—was undertaken to examine up-to-date evidence of current biologic therapy and its role in chronic rhinosinusitis patients—including anti-IgE, anti-IL-4, anti-IL-5, anti-IL-13, and GATA-3 DNAzyme. Results Specific biologic agents discussed include omalizumab, reslizumab, mepolizumab, benralizumab, dupilumab, and Hgd40/SB010. Risks, side effects, and administration information are also reviewed. An algorithm for the use of biologics in patients with chronic rhinosinusitis with nasal polyposis is proposed. Conclusion These treatments have promising results and may prove to be an important adjunct for patients with recalcitrant sinus disease.


Immunotherapy ◽  
2020 ◽  
Vol 12 (2) ◽  
pp. 111-121 ◽  
Author(s):  
John V Boyle ◽  
Kent Lam ◽  
Joseph K Han

Chronic rhinosinusitis with nasal polyposis (CRSwNP) imparts a significant healthcare challenge, resulting in diminished quality of life for patients and high costs with resource utilization for disease management. Understanding of CRSwNP pathophysiology has progressively evolved and the identification of various inflammatory biomarkers has led to the development of monoclonal antibodies that target the underlying mechanisms of inflammation. Dupilumab, which targets IL-4 and IL-13 signaling, serves as a novel agent for CRSwNP treatment. Three clinical trials, NCT01920893, SINUS-24 and SINUS-52, have shown that dupilumab improves both subjective patient-reported outcomes and objective physician-evaluated metrics for CRSwNP. The favorable findings have resulted in approval by the US FDA in June 2019 as the first biologic therapy for CRSwNP.


2021 ◽  
Vol 54 (4) ◽  
pp. 689-699
Author(s):  
Uma S. Ramaswamy ◽  
Katie Melder ◽  
Vijay A. Patel ◽  
Stella E. Lee

2008 ◽  
Vol 149 (37) ◽  
pp. 1737-1746 ◽  
Author(s):  
Imre Gerlinger ◽  
András Fittler ◽  
Anna Mayer ◽  
Ágnes Patzkó ◽  
Fruzsina Fónay ◽  
...  

A krónikus rhinosinusitis (KRS) a felnőttpopuláció 1–4%-át érintő, jelentős életminőség-romlást okozó idült, multifaktoriális, gyakran orrpolipképződéssel járó, etiológiáját illetően azonban pontosan nem tisztázott megbetegedés. Az elmúlt évtizedben felmerült, hogy az orrüregi nyálkahártya jellegzetes eozinofil sejtes beszűrődését okozó megbetegedésnek az orrüregi nyákban található gombák elleni fokozott – nem IgE típusú klasszikus allergiás – immunválasz a kiváltó oka. Célkitűzés: Ha igaz ez a feltételezés, akkor kézenfekvőnek tűnik, hogy az endoszkópos orrpolypectomiákat követően megfelelő ideig és koncentrációban adott amphotericin B-tartalmú orrspray kedvező hatású lehet a betegek számára, akár csökkentve a recidívák számát. Módszer: A feltételezés igazolá­sára a szerzők 33 beteg bevonásával prospektív, randomizált, placebokontrollált, kettős vak klinikai tanulmányt végeztek. A tanulmányt végül 30 beteg fejezte be. A 2005. november 1-je és 2006. október 1-je között orrpolyposissal endoszkópos műtétre került betegek egyik csoportja (A csoport, 14 beteg) egy évig 5 mg/ml koncentrációjú amphotericin B-tartalmú orrsprayt kapott, míg a placebo­csoport (B csoport, 16 beteg) hatóanyag nélküli orrsprayt. Az eredmények értékeléséhez a módosított Lund–Mackay-féle CT-értékelő pontrendszert, a tüneti változásokat vizsgáló pontrendszert (SNAQ-11), életminőségtesztet és endoszkópos kiértékelést végeztek. A műtétek előtt és a műtéteket követően egy évvel elvégzett vizsgálatok eredményeit SPSS 14.0 for Windows program segítségével értékelték. Eredmények: Az A csoport betegeinek CT-értékelő pontrendszere egy év elteltével jelentős szórást mutatott, a javulás jelei nélkül. A B csoportban a CT-értékelő pontrendszere enyhe javulást mutatott, azonban ez az A csoporttal összehasonlítva nem volt szignifikáns (p = 0,052). A tüneti változásokat vizsgáló pontrendszer (SNAQ-11), valamint az életminőségteszt mindkét betegcsoportban lényeges javulást mutatott, a két tesztben a változások mértékét összehasonlítva azonban egyik betegcsoport javára sem találtak szignifikáns különbséget. Az endoszkópos lelet az amphotericin B-csoport javára mutatott mérsékelt javulást 12 hónappal a műtéteket követően. Következtetések: A szerzők megállapítják, hogy az orrpolyposis miatt operált betegekben az amphotericin B-tartalmú orrcsepp egy évig történő adása nem okoz szignifikáns változást a CT-pontszámok, a klinikai tünetek, valamint az életminőség vonatkozásában. A betegek endoszkópos követése során az amphotericin B-csoportban észlelt kedvezőbb kép a klinikai tünetek javulásában nem nyilvánult meg. A szerzők a tanulmány eredményeiből levont tanulságok tükrében tárgyalják a gombaelméletről rendelkezésre álló eddigi ismeretanyagot. Kritikusan elemzik az elmúlt években publikált 7, ellentmondásos konklúziót mutató klinikai tanulmány tapasztalatait is.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document