scholarly journals Frequency of regulatory T-cell and hepatitis C viral antigen-specific immune response in recurrent hepatitis C after liver transplantation

2014 ◽  
Vol 31 (1) ◽  
pp. 33-41 ◽  
Author(s):  
Masashi Utsumi ◽  
Akinobu Takaki ◽  
Yuzo Umeda ◽  
Kazuko Koike ◽  
Stephanie C. Napier ◽  
...  
2009 ◽  
Vol 24 (5) ◽  
pp. 701-708 ◽  
Author(s):  
Koji Hashimoto ◽  
Charles Miller ◽  
Kenzo Hirose ◽  
Teresa Diago ◽  
Federico Aucejo ◽  
...  

2014 ◽  
Vol 2014 ◽  
pp. 1-15 ◽  
Author(s):  
Akinobu Takaki ◽  
Takahito Yagi ◽  
Kazuhide Yamamoto

Hepatitis B and C often progress to decompensated liver cirrhosis requiring orthotopic liver transplantation (OLT). After OLT, hepatitis B recurrence is clinically controlled with a combination of hepatitis B immunoglobulin (HBIG) and nucleos(t)ide analogues. Another approach is to induce self-producing anti-hepatitis B virus (HBV) antibodies using a HBV envelope antigen vaccine. Patients who had not been HBV carriers such as acutely infected liver failure or who received liver from HBV self-limited donor are good candidate. For chronic HBV carrier patients, a successful response can only be achieved in selected patients such as those treated with experimentally reduced immunosuppression protocols or received an anti-HBV adaptive memory carrying donor liver. Hepatitis C virus (HCV) reinfects transplanted livers at a rate of >90%. HCV reinfected patients show different severities of hepatitis, from mild and slowly progressing to severe and rapidly progressing, possibly resulting from different adaptive immune responses. More than half the patients require interferon treatment, although the success rate is low and carries risks for leukocytopenia and rejection. Managing the immune response has an important role in controlling recurrent hepatitis C. This study aimed to review the adaptive immune response in post-OLT hepatitis B and C.


2007 ◽  
Vol 148 (40) ◽  
pp. 1875-1881
Author(s):  
Gabriella Lengyel ◽  
Zsolt Tulassay

A májtranszplantációk fő indikációja a hepatitis C-fertőzés következtében kialakult végstádiumú C-cirrhosis hepatitis. A transzplantáció után a HCV-fertőzés visszatérése általános, a rekurráló C-hepatitis progresszív betegség, kezelés nélkül az immunszuppresszió mellett öt éven belül a betegek 20%-ában cirrhosist okoz. A visszatérő HCV-fertőzés kezelése a transzplantált betegek túlélésének legfontosabb meghatározó tényezője. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalatuk alapján áttekintik a kiújuló HCV-fertőzés kimenetelét befolyásoló tényezőket. Részletezik az immunszuppresszív kezelés hatását, a megfelelő immunszuppresszív gyógyszer kiválasztásának fontosságát. Áttekintik a visszatérő C-hepatitis diagnózisának fő szempontjait, hangsúlyozzák a protokoll szerint végzett májbiopsziák meghatározó szerepét a diagnózisban, a patológus, a hepatológus és a sebész szoros együttműködését. Ismertetik a várólistán lévő betegek kezelésével szerzett tapasztalatokat, a kiújult krónikus hepatitis korai preemptív kezelési eredményeit és a már szövettani elváltozásban megnyilvánuló krónikus C-hepatitis kezelési lehetőségeit és eredményeit. A transzplantáción átesett betegek krónikus C-hepatitisének jelenleg elfogadott gyógyszere a pegilált interferon és ribavirin kombinációja. Ezzel a terápiával a betegek 20–50%-ában tartós vírusmentesség érhető el. A vírusmentes betegekben egyértelműen csökken a májszövetben a gyulladásos aktivitás, javul a szövettani aktivitási index. A kezelés fibrózisgátló hatására is vannak adatok, ezek további megerősítése azonban multicentrikus vizsgálatokat igényel. A legtöbb tanulmány nem igazolja a korai, szövettani eltérés nélküli antivirális kezelés előnyét. Ebben a betegcsoportban a kezelés gyakori mellékhatása az anémia és a neutropenia, ezért ajánlott az erythropoetin és a granulocyta-stimuláló faktor adása. A rekurráló C-hepatitisben szenvedő betegek optimális kezelése, a pegilált interferon és ribavirin dózisának meghatározása, a terápia időtartama, a mellékhatások csökkentése, a nagyobb arányú gyógyulás elérése további vizsgálatokat, klinikai tanulmányokat tesz szükségessé.


2007 ◽  
Vol 22 (11) ◽  
pp. 1904-1908 ◽  
Author(s):  
Pierluigi Toniutto ◽  
Carlo Fabris ◽  
Davide Bitetto ◽  
Edmondo Falleti ◽  
Claudio Avellini ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document