A szerzők a hazai kardiológiai járóbeteg-rehabilitáció első kontrollált, multicentrikus vizsgálatának főbb adatairól számolnak be. A program magyar szakemberek és a United States Department of Health and Human Services támogató közreműködésének köszönhető.
Célkitűzés:
Annak bizonyítása, hogy az akut kardiológiai eseményeket követően az állapot további javítása érdekében a rehabilitáció elkerülhetetlenül fontos. Bizonyítani kívánták, hogy ez a tevékenység egyformán hasznosan végezhető fekvőbetegosztályon és járóbetegformában.
Módszerek:
3 szívsebészettel és kardiológiai rehabilitációs osztállyal rendelkező centrumból 531 beteget gyűjtöttek össze, 167 tartozott a járóbeteg-rehabilitációs csoporthoz („A”), 311 a szanatóriumi rehabilitáltakhoz („B”), és 53 beteg képezte a kontrollcsoportot („C”). Kardiológiai állapotfelmérés (fizikális vizsgálat, laboratórium, ergometria, echokardiográfia, pszichometria) történt induláskor, 3 és 12 hónap múlva. Az „A” és a „B” csoport 3 hónapos fizikai tréningprogramban vett részt.
Eredmények:
A fizikai teljesítőképesség jelentős javulása következett be a 3 hónapos rendszeres tréning után, ami a 12. havi ellenőrzéskor már nem volt kimutatható. Jelentősen csökkent az anginás epizódok száma és a kardiális okú kórházi igénybevétel. Szövődmény nem alakult ki.
Következtetések:
Akut koronáriaeseményeket követően a kardiális rehabilitáció a gyógyítási folyamat kötelező folytatása. Bizonyították, hogy a kardiológiai rehabilitáció mindkét formában biztonságos és hatékony. Az eredmények javítása a betegoktatás és a compliance egyéb aspektusainak intenzívebb igénybevételével valósulhat meg. Az eredmények tartóssá tétele megkívánja, hogy a 3 hónapos intenzív vezetett tréninget további folyamatos felügyelet és az állapot karbantartása kövesse.
Interpersonal influence among public health leaders in the United States Department of Health and Human Services
