Evaluation of Right Ventricular Function in Adults with Congenital Heart Defects

2014 ◽  
Vol 32 ◽  
pp. S38-S52 ◽  
Author(s):  
Claudio Bussadori ◽  
Giovanni Di Salvo ◽  
Francesca R. Pluchinotta ◽  
Luciane Piazza ◽  
Giampiero Gaio ◽  
...  
Cor et Vasa ◽  
2011 ◽  
Vol 53 (3) ◽  
pp. 141-143 ◽  
Author(s):  
Renata Šreflová ◽  
Petr Němec ◽  
Roman Gebauer ◽  
Jiří Ondrášek ◽  
Josef Nečas ◽  
...  

2020 ◽  
Vol 15 (1) ◽  
Author(s):  
Shi-Min Yuan

Abstract Background A parachute tricuspid valve is a very rare congenital cardiac anomaly. Its morphological features and clinical implications have not been sufficiently described so far. The purpose of the present systematic review is to disclose the morphological and clinical characteristics of parachute tricuspid valve, and to discuss its diagnostic methods, treatments and patients’ outcomes. Main body The Preferred Reporting Items for Systematic Reviews and Meta-analyses (PRISMA) statement guidelines were followed in this systematic review. Publications were systematically searched in the PubMed, Highwire Press, and the Cochrane Library databases. By comprehensive retrieval of the pertinent literature published between 1979 and 2019, 13 reports were collected with 14 patients recruited into this study. Their ages ranged from neonate to 52 years old with a median age of 23 years. Tricuspid valve regurgitation of a less-than-severe degree was seen in 6 (60%) patients, tricuspid valve stenosis was present in 3 (30%) patients and normally functioning tricuspid valve was noted in 1 (10%) patient. All patients had a single papillary muscle in the right ventricle. The chordae tendineae could be normal in length and thickness, or elongated, or shortened and thickened. Forty percent of the patients were asymptomatic or with only mild symptoms and did not need a surgical or interventional therapy, and 6 (60%) patients were indicated for a surgical/interventional treatment due to their severe presenting symptoms, associated congenital heart defects, and the resultant severe right ventricular inflow obstruction and (or) tricuspid stenosis. Patients’ outcomes varied depending on the substantial status of the patients with a survival rate of 70% and mortality rate of 30%. Conclusion A few patients with a parachute tricuspid valve are asymptomatic or only with mild symptoms and a surgical or interventional treatment is not required. The surgical/interventional indications for parachute tricuspid valve patients are their severe presenting symptoms, associated congenital heart defects, and the resultant severe right ventricular inflow obstruction and (or) tricuspid stenosis. The survival rate of this patient setting is satisfactory.


2008 ◽  
Vol 149 (32) ◽  
pp. 1503-1508
Author(s):  
Krisztina Kádár

A jobbkamra-funkció vizsgálata veleszületett szívfejlődési rendellenességekben különösen nehéz, főleg a posztoperatív időszakban, a jobb kamra sajátos geometriai alakzata miatt, ugyanakkor kiemelkedő a jelentősége a komplex szívfejlődési rendellenességek nyomon követésében. A posztoperatív jobbkamra-diszfunkció fontos tényező a mortalitásban és morbiditásban és a reoperáció szükségességének meghatározásában. Ez idáig gyermekekben 133 szívszöveti Doppler-vizsgálat történt, a betegek életkora 14 nap – 20 év, az átlagéletkor 12,4 év volt. A jelen közleményben a szerző a jobb kamrára vonatkozó vizsgálatokat ismerteti. A szisztémás jobbkamra-funkció értékelésére nagyér-transpositiós betegek Senning-műtétje utáni (1. betegcsoport, 17 beteg 21 vizsgálata), illetve Fallot-tetralógia-műtét utáni (2. betegcsoport, 21 beteg) vizsgálatok történtek. Módszer: A szöveti sebességek közül a jobb kamrai (tricuspidalis anulus) szisztolés sebességet és kora diasztolés sebességet E’ és a tricuspidalis beáramlási flow E-hullám-sebességet, illetve az E/E’ arányát mérte. E sebességek egészségestől való eltérését, illetve a szív mágnesesrezonancia-vizsgálattal mért jobb kamrai ejekciós frakció közötti összefüggését vizsgálta. Eredmények: Az 1. betegcsoportban a szisztolés sebesség szignifikánsan eltért az egészségeseknél mért értéktől: 9,3–3,7 cm/s sv vs. 14,2 ± 2,3 cm/s ( p > 0,001), E’: 12,8 ± 4,7 cm/s vs. 16,7 ± 2,8 cm/s, E/E’ 7,2 ± 4,6 vs. 3,7 ± 1,4. A szisztolés szöveti Doppler-sebesség és E/E’ arány szoros összefüggést mutatott a szív mágneses rezonanciával mért ejekciós frakciójával ( p > 0,001). A 2. betegcsoport szisztolés értéke kevésbé, de szintén, szignifikánsan csökkent volt. 11,1 ± 4,3 cm/s és a jobb kamrai szív mágneses rezonanciával mért ejekciósfrakció-értékkel szintén szignifikáns összefüggést mutatott ( p > 0,001). Konklúzió: Az eredmények szerint a szöveti Doppler-technika a jobbkamra-funkció vizsgálatára alkalmas veleszületett szívbetegségekben és a jobb kamrai funkció noninvazív módszerei közé ajánlatos beiktatni. Kellő gyakorlattal – a szív mágnesesrezonancia-vizsgálatával együtt alkalmazva – fontos, megbízható adatok nyerhetők a betegek nyomon követésében, ami komoly segítség lehet a posztoperatív döntéshozatalban, például az esetleges reoperáció szükségességének megítélésében és a késői posztoperatív prognózis meghatározásában.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document