A nagy pénzügyi válság és a koronavírus-válság kezdete óta sok kormány és az EU maga is számos nem szokványos gazdaságpolitikai intézkedés alkalmazására kényszerült. A cikk először megkísérli tisztázni ezen „nem-szokványos” illetve „unortodox” gazdaságpolitikák mibenlétét, majd azt vizsgálja, hogy az ilyen gazdaságpolitikák hogyan tükröződnek az állami kiadások és bevételek sajátos szerkezetében. Az adónemek nagy száma, valamint a sok ágazatspecifikus adó, adókedvezmény, támogatás már önmagában is utalhat a gazdaságpolitika nem-szokványos jellegére. Az ilyen politikák modellezése kihívást jelentő feladat, részben azért, mert ezek a politikák sok rejtett adót és támogatást alkalmaznak a kereszttámogatásoktól és más, az árakat torzító intézkedésektől - például monopóliumok létrehozásától – kezdve egészen a szabályozókedvezményekig és adósságleírásokig. A magyar esetben az élsportra, az egyházakra, a kormány üzeneteit közvetítő médiára, a határon túli magyarokra, valamint a kormányhoz közeli vállalkozók és külföldi befektetők tulajdonában lévő nagyvállalatok beruházásainak támogatására fordított kiadások magas aránya is tanúskodik az unortodox gazdaságpolitika erős újraelosztó és társadalomátalakító szándékáról. A magyar gazdaságpolitika számos intézkedésének felsorolása és csoportosítása, valamint azok speciális, néha egyedi mechanizmusainak megvilágítása után a cikk felvázolja, hogyan lehet ezeket a mechanizmusokat ábrázolni egy számszerűsíthető általános egyensúlyi modellben
MACROECONOMIC MODELING IN UZBEKISTAN: USING THE GERMANY EXPERIENCE.
