A hímvessző bőrének helyreállítása szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitás miatt

Összefoglaló. Bevezetés: A hímtag körméretének növelése érdekében, az annak bőre alá bejuttatott zsírnemű anyag szklerotizáló lipogranulomát okoz. Hazánkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta hímvessző-deformitások kezelésének legelterjedtebb módszere a két ülésben végzett bőrpótlás. Ennek ellenére a magyar nyelvű szakirodalomban kevés adat áll rendelkezésre a kétüléses műtét eredményességéről és várható szövődményeiről. Célkitűzés: Tanulmányunkban a szklerotizáló lipogranuloma okozta deformitások miatti – két ülésben végzett – hímvesszőbőr-helyreállítással szerzett tapasztalatainkról, a műtét után kialakuló szövődményekről számolunk be retrospektív adatgyűjtés alapján. Módszer: 2008. március 1. és 2020. március 1. között a Debreceni Egyetem Urológiai Klinikáján 17 betegen végeztünk kétüléses hímvesszőbőr-helyreállító műtétet. A szklerotizáló lipogranuloma által érintett bőrt teljes mértékben eltávolítottuk, majd a lecsupaszított hímtagot a herezacskó elülső felszínén kialakított subcutan csatornába helyeztük. A második ülés során a herezacskó bőre alá ültetett hímvesszőt felszabadítottuk. Eredmények: A Clavien–Dindo-beosztás szerint az első ülés után három, a második ülés után egy I. gradusú szövődmény alakult ki; II–V. gradusú szövődményt nem figyeltünk meg. Azon 9 beteg közül, akik mindkét ülésen átestek, 7 beteg elégedett volt a beavatkozás eredményével, 2 beteg korrekciós műtéten esett át fél és 9 évvel a második ülés után. A 8 beteg közül, akik csak ez első ülést vállalták, egy korrekciós műtét történt 4 hónappal a műtét után. Következtetés: A hímvessző szklerotizáló lipogranulomája esetén az érintett bőrterület kimetszése után hímvesszőbőr-helyreállítás szükséges. A herezacskó-bőrlebeny alkalmazásának előnye, hogy a herezacskó színe és elaszticitása a hímvesszőbőréhez hasonló, a tapintás- és erogén érzet megmarad. A kétüléses hímvesszőbőr-helyreállítás kevés szövődménnyel, plasztikai sebészeti jártasság nélkül elvégezhető. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417. Summary. Introduction: Subcutaneous injection of liquid fatty materials to enhance penile girth induce sclerosing lipogranuloma of the penis. In spite of its well known severe consequences there has been a persistent use of this practice in non-medical circumstances. Objective: The aim of this paper is to present our observations with staged penile skin reconstruction for sclerosing lipogranuloma and to evaluate postoperative complications in a retrospective manner. Method: Between 2008 and 2020, 17 patients underwent surgery to treat sclerosing lipogranuloma of the penis by staged penile skin reconstruction at our department. Complete exscision of the involved tissue was performed, then the denuded penile shaft was inserted into a subcutaneous channel on the anterior side of the scrotum during the first stage. The second stage of reconstruction consisted of releasing the penile shaft from the scrotum. The second stage was performed merely on 9 in 17 patients. Results: According to the Clavien–Dindo classification system, 3 grade I and 1 grade I complications occurred in the postoperative period after the first and second stage, respectively. Grade II–V complications were not observed. 7 of 9 patients who underwent both stages were satisfied with the final result, 2 patients had minor correction surgery 6 months and 9 years following the second stage. 1 of 8 patients who underwent only the first stage had minor correction surgery 4 months following the operation. Conclusion: In case of sclerosing lipogranuloma of the penis, excision of the affected tissue and reconstruction of the penile skin are indicated. Advantages of using scrotal skin flaps are that colour and elasticity of the scrotal skin are similar to penile skin, erogenous sensation of the scrotal flap remains intact. Applying staged penile skin reconstruction with scrotal skin flap has the advantage of few postoperative complications and it is easy to perform. Orv Hetil. 2021; 162(35): 1413–1417.

Roberts’ weak welfarism theorem: a minor correction

Roberts’ “weak neutrality” or “weak welfarism” theorem concerns Sen social welfare functionals which are defined on an unrestricted domain of utility function profiles and satisfy independence of irrelevant alternatives, the Pareto condition, and a form of weak continuity. Roberts (Rev Econ Stud 47(2):421–439, 1980) claimed that the induced welfare ordering on social states has a one-way representation by a continuous, monotonic real-valued welfare function defined on the Euclidean space of interpersonal utility vectors—that is, an increase in this welfare function is sufficient, but may not be necessary, for social strict preference. A counter-example shows that weak continuity is insufficient; a minor strengthening to pairwise continuity is proposed instead and its sufficiency demonstrated.

Galileo L10 Satellites: Orbit, Clock and Signal-in-Space Performance Analysis

The tenth launch (L10) of the European Global Navigation Satellite System Galileo filled in all orbital slots in the constellation. The launch carried four Galileo satellites and took place in July 2018. The satellites were declared operational in February 2019. In this study, we report on the performance of the Galileo L10 satellites in terms of orbital inclination and repeat period parameters, broadcast satellite clocks and signal in space (SiS) performance indicators. We used all available broadcast navigation data from the IGS consolidated navigation files. These satellites have not been reported in the previous studies. First, the orbital inclination (56.7±0.15°) and repeat period (50680.7±0.22 s) for all four satellites are within the nominal values. The data analysis reveals also 13.5-, 27-, 177- and 354-days periodic signals. Second, the broadcast satellite clocks show different correction magnitude due to different trends in the bias component. One clock switch and several other minor correction jumps have occurred since the satellites were declared operational. Short-term discontinuities are within ±1 ps/s, whereas clock accuracy values are constantly below 0.20 m (root-mean-square—rms). Finally, the SiS performance has been very high in terms of availability and accuracy. Monthly SiS availability has been constantly above the target value of 87% and much higher in 2020 as compared to 2019. Monthly SiS accuracy has been below 0.20 m (95th percentile) and below 0.40 m (99th percentile). The performance figures depend on the content and quality of the consolidated navigation files as well as the precise reference products. Nevertheless, these levels of accuracy are well below the 7 m threshold (95th percentile) specified in the Galileo service definition document.

Effective Contributor Communication and Editorial Process Efficacy

This is editorial for this issue, which discusses problems faced by scholar-led journals and contributor communications, and some of the steps taken to minimise them. It also includes a minor correction to an earlier volume along with highlights of the articles published in this issue of Exchanges. The editorial also includes details of the current calls for papers, both thematic and general ones, alongside acknowledgements and details on where to find out more information on contributing to Exchanges.