Resistant Cytomegalovirus Infection in Solid-organ Transplantation: Single-center Experience, Literature Review of Risk Factors, and Proposed Preventive Strategies

2018 ◽  
Vol 50 (10) ◽  
pp. 3756-3762 ◽  
Author(s):  
A. Majeed ◽  
A. Latif ◽  
V. Kapoor ◽  
A. Sohail ◽  
C. Florita ◽  
...  
2022 ◽  
Vol 8 (2) ◽  
pp. e1286
Author(s):  
Channa R. Jayasekera ◽  
Holenarasipur R. Vikram ◽  
Zeeshan Rifat ◽  
Josiah Wagler ◽  
Keita Okubo ◽  
...  

2017 ◽  
Vol 31 (5) ◽  
pp. e12957 ◽  
Author(s):  
Dustin Krutsinger ◽  
Alejandro Pezzulo ◽  
Amy E. Blevins ◽  
Robert M. Reed ◽  
Michael D. Voigt ◽  
...  

2019 ◽  
Vol 34 (7) ◽  
pp. 1269-1275 ◽  
Author(s):  
Christian Breuer ◽  
Sabrina Döring ◽  
Holger Rohde ◽  
Stefan Rutkowski ◽  
Ingo Müller ◽  
...  

2008 ◽  
Vol 149 (12) ◽  
pp. 551-558 ◽  
Author(s):  
Marina Varga ◽  
Ádám Remport ◽  
Krisztina Czebe ◽  
Antal Péter ◽  
Éva Toronyi ◽  
...  

A humán populációban szélesen elterjedt cytomegalovírus által okozott infekció egyike a leggyakrabban előforduló szervátültetést követő virális eredetű fertőzéseknek, amely befolyásolja a transzplantált szerv és a beteg túlélését is. Leggyakrabban a súlyos tünetekkel járó fertőzés olyan transzplantáltaknál alakul ki, akik cytomegalovírus-szeronegatívak az átültetés idejében, és a szervet szeropozitív donortól kapják. A fertőzés előfordulását és súlyosságát egyéb rizikótényezők is befolyásolják: az immunszuppresszió intenzitása, a beültetett szerv típusa, a graftkilökődés és/vagy ennek kezelése, a donor és recipiens közötti „HLA-mismatch”, a recipiens egyes HLA-típusai, női nem stb. A már kialakult cytomegalovírus-infekciónak direkt (tünetek) és indirekt (szövetkárosító és immunmoduláló) hatásai vannak, mindkettő befolyásolja a beteg életminőségét és a további állapot alakulását. Ezért speciális kezelési sémákat és a megelőzésre irányuló intézkedéseket dolgoztak ki, amelyek segítségével a cytomegalovírus károsító hatása csökkenthető vagy elkerülhető. Számos preventív lehetőség közül a gyakorlatban két megelőzési stratégia alkalmazható hatékonyan: az univerzális profilaxis (részét képezi a szelektív profilaxis) és a preemptív terápia. A szerzők – saját és külföldi tapasztalatok alapján – összefoglalják a prevenciós lehetőségeket, összehasonlítják az alkalmazott protokollok előnyeit és hátrányait. Az Amerikai és Kanadai Transzplantációs Társaságok ajánlása alapján a legtöbb amerikai, de sok európai transzplantációs központban is a betegeket három csoportba sorolják: magas, közepes és alacsony rizikójú csoportok; a besorolásnak megfelelően választható a profilaxis. A magas rizikójú betegcsoportoknál (R–/D+ betegek és tüdőtranszplantáltak) nélkülözhetetlen az univerzális profilaxis. Azoknál a betegeknél, akik antilymphocyta-ellenanyagot (ATG, ALG vagy OKT3) kapnak, szükséges az ún. szelektív profilaxis alkalmazása. A közepes rizikójú betegcsoportoknál (R+/D+ vagy R+/D–) lehet választani az univerzális profilaxis és a preemptív terápia között a klinika adottságait figyelembe véve. A nagy forgalmú ambulanciákon, a szoros monitorozás nehézségei és a költséges laboratóriumi vizsgálatok miatt, továbbá a CMV-fertőzés indirekt hatásainak kiküszöbölése érdekében az ajánlások az univerzális profilaxis alkalmazását javasolják. Az alacsony rizikójú csoportban (R–/D–) vese-, máj-, hasnyálmirigy-, szívtranszplantáció esetén a megelőzés szükségességét a transzplantációs centrum dönti el.


2007 ◽  
Vol 52 (11) ◽  
pp. 3231-3236 ◽  
Author(s):  
I. Stelzmueller ◽  
H. Goegele ◽  
M. Biebl ◽  
S. Wiesmayr ◽  
N. Berger ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document