Genetic Variation for Seed Yield in Perennial Ryegrass (Lolium perenne L.)

1990 ◽  
Vol 105 (2) ◽  
pp. 117-125 ◽  
Author(s):  
A. Elgersma
2003 ◽  
Vol 43 (5) ◽  
pp. 481 ◽  
Author(s):  
K. F. Smith ◽  
N. M. McFarlane ◽  
V. M. Croft ◽  
P. J. Trigg ◽  
G. A. Kearney

Genetic variation for seed mass and components of early vigour were measured on 120 seedlings of each of 18 diploid and 27 tetraploid perennial ryegrass (Lolium perenne L.) cultivars. Seeds of tetraploid cultivars were on average heavier (3.8 mg) than seed of diploid cultivars (2.4 mg). However, there was variation for mean seed mass both within and between ploidy classes and within cultivars. The components of early vigour measured on each of the seedlings were: date of emergence, leaf appearance rate, seedling height (10 days after germination), leaf length and width and dry matter at 33 days after emergence. Mean seed mass of a cultivar was significantly (P<0.05) positively correlated with seedling height, leaf length, leaf width, shoot length and shoot mass. Individual seed mass within a cultivar was significantly associated with all components of early vigour, except the date of emergence of the second true leaf. There was no difference in the rate of emergence of tetraploid and diploid cultivars, although tetraploid cultivars tended to have longer and wider leaves, greater seedling lengths and fewer leaves and tillers than diploid cultivars. There was also evidence of genetic variation for seedling vigour components in perennial ryegrass after seed mass and ploidy effects had been removed during analysis. These data suggest that seed mass has a large positive effect on early vigour of both diploid and tetraploid cultivars of perennial ryegrass and that, in the absence of any specific knowledge of the early vigour characteristics of a given cultivar, seed mass could be used as a surrogate when choosing between cultivars with similar adaptation and performance.


2008 ◽  
Vol 117 (5) ◽  
pp. 781-791 ◽  
Author(s):  
Bruno Studer ◽  
Louise Bach Jensen ◽  
Stephan Hentrup ◽  
Gintaras Brazauskas ◽  
Roland Kölliker ◽  
...  

2011 ◽  
Vol 60 (1) ◽  
pp. 219-232 ◽  
Author(s):  
Anita Jakab ◽  
János Kátai ◽  
Magdolna Tállai ◽  
Andrea Balláné Kovács

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenneL.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document