Az utóbbi években egyre több
tanulmány született a mikroorganizmusok nehézfém akkumulációjáról. A
mikroszervezetek nehézfémekkel szembeni tűrőképességére és nehézfém felvételére
a bioremediációs hasznosíthatóságuk miatt egyre nagyobb figyelmet fordítanak. A
mikroorganizmusok tulajdonságai nagyon jól hasznosíthatóak a talajszennyezés
monitorozásánál. A toxikus nehézfémek komoly ökológiai problémát jelentenek
környezetünkben, ezért kiemelkedő fontosságú a nehézfémekkel szennyezett
talajok tisztítása.
In vitro
, két
S. cerevisiae
törzs (NSS5099 és
NSS7002) nehézfémekkel szembeni toleranciáját vizsgáltuk. A két törzs
szaporodási kinetikáját olyan táptalajon tanulmányoztuk, amelyhez 50 µM
koncentrációban adtunk Cu
2+
-, Pb
2+
-, Cd
2+
-
vagy Ni
2+
-ionokat. A vizsgált nehézfémek élesztőtörzsekre gyakorolt
toxicitása csökkenő sorrendben: Cu
2+
> Pb
2+
> Cd
2+
>
Ni
2+
. A 350 µM koncentrációjú Cu
2+
, Pb
2+
vagy
Cd
2+
és 450 µM koncentrációjú Ni
2+
48 órás inkubációt
követően 50%-kal csökkentette az élősejtek számát. Amikor a nehézfémek
táptalajba történő adagolása előtt 50 mM Ca(HCO
3
)
2
, 75 mM
MgSO
4
, vagy 150 mM K
2
SO
4
-ot adtunk a közeghez
csökkent a nehézfémek sejtekre gyakorolt toxicitása, és több sejt maradt életben.
A 350 és 450 µM koncentrációban lévő nehézfémek toxicitását a fémsók 40%-kal
csökkentették. A kapott eredmények alapján az NSS7002 törzs sokkal
alkalmasabbnak bizonyult a nehézfémekkel szennyezett talajok tisztítására, mint
az NSS5099._
Influence of CYP2C19*18 and CYP2C19*19 Alleles on Omeprazole 5-Hydroxylation: In vitro Functional Analysis of Recombinant Enzymes Expressed in Saccharomyces cerevisiae