The importance of ecophysiological traits in response of Festuca rubra to changing climate

2021 ◽  
Author(s):  
Veronika Kosová ◽  
Tomáš Hájek ◽  
Věroslava Hadincová ◽  
Zuzana Münzbergová
2019 ◽  
Author(s):  
Veronika Kosová ◽  
Tomáš Hájek ◽  
Věroslava Hadincová ◽  
Zuzana Munzbergova

AbstractBackgroundUnderstanding the ability of species to respond to climate change is essential for prediction of their future distribution. When migration is not adequate, reaction via phenotypic plasticity or genetic adaptation is necessary. While many studies investigated the importance of plasticity and genetic differentiation (plant origin) in growth related traits, we know less about differentiation in ecophysiological traits. In addition, the existing studies looking at plant physiology usually do not estimate the consequences of these physiological changes for species performance.MethodsWe used a clonal grass Festuca rubra originating from localities representing factorially crossed gradients of temperatures and precipitations. We cultivated the plants in growth chambers set to simulate temperature and moisture regime in the four most extreme localities. We measured net photosynthetic rate, chlorophyll fluorescence, SLA, osmotic potential, stomatal density and stomatal length as range of ecophysiological traits and tested their relationship to plant fitness measured as ramet number and biomass.Key resultsWe found strong phenotypic plasticity in photosynthetic traits and genetic differentiation in stomatal traits. In most traits, the effects of temperature interacted with the effects of moisture. The relationship between the ecophysiological and fitness-related traits was significant but weak.ConclusionsEcophysiological response of Festuca rubra to climate change is driven by phenotypic plasticity as well as by genetic differentiation indicating potential ability of the populations to adapt to new climatic conditions. The changes in ecophysiological traits translate into plant fitness even though other unmeasured factors also play an important role in fitness determination. Inclusion of species ecophysiology into studies of species adaptation to climate can still increase our ability to understand how species may respond to novel conditions.


2010 ◽  
Vol 110 (1) ◽  
pp. 1-16 ◽  
Author(s):  
F. I. Woodward ◽  
T. Quaife ◽  
M. R. Lomas
Keyword(s):  

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2016 ◽  
Author(s):  
Hamidreza Shirkhani ◽  
◽  
ABDOLMAJID MOHAMMADIAN ◽  
Ousmane Seidou
Keyword(s):  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document