Összefoglaló.
Bevezetés: Veseátültetést követően a graft és a beteg
túlélésére hatással lehetnek a posztoperatív intervenciót igénylő szövődmények.
Fontos szempont a műtéttechnikai eredményesség monitorozása. Többek között az
irodalomban számos lehetőség ismert a veseátültetés sarokpontjának számító
ureteranastomosis elkészítésére is, de az éranastomosisok technikája szintén
döntő lehet. Célkitűzés és módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a
2010 és 2020 között végzett veseátültetéseket a Debreceni Egyetem Sebészeti
Klinikáján. Célul tűztük ki a sebészeti szövődmények vizsgálatát, melyeket
rendszereztünk, a módosított Clavien-féle beosztás alapján. A legnagyobb
figyelmet az ureteranastomosisokra fordítottuk. Minden betegnél az adott
kategóriában legsúlyosabb szövődményt vettük alapul a beosztáshoz. A minimális
utánkövetési idő 1 év volt. Az adatokat az SPSS statisztikai program
segítségével elemeztük. Eredmények: A vizsgált periódusban 406
veseátültetés történt, melyből 24,4% (n = 99) vesetranszplantáltnál alakult ki
intervenciós (sebészeti, radiológiai, urológiai) szövődmény. A betegek
átlagéletkora 49,5 ± 13,7 év, 60,8% férfi volt. A kumulatív mortalitás 10,1%
volt. Grade 4-es szövődmény a betegek 6,9%-ánál (n = 28), Grade 3-as a 6,7%-ánál
(n = 27), Grade 2-es a 3%-ánál (n = 12), Grade 1-es a 7,9%-ánál (n = 32)
jelentkezett. A veseátültetés után 20,4%-ban (n = 83) alakult ki későn induló
graftfunkció. Következtetés: A legenyhébb kategóriába (Grade
1.) került a legtöbb beteg, a szövődmények jelentős része sebészi, intervenciós
radiológiai és urológiai közreműködéssel megoldható volt. Az ureteranastomosisok
műtéti technikája és a releváns szövődmények kialakulása között nincs
szignifikáns összefüggés. Megfelelő és időben alkalmazott korrekciós kezelés
mellett a graft- és betegtúlélést nem rontja szignifikánsan az enyhe és
középsúlyos (Grade 1–3.) szövődmények kialakulása. Orv Hetil. 2021; 162(26):
1038–1051.
Summary.
Introduction: Complications associated with postoperative
intervention may affect graft and patient survival after kidney transplantation.
Monitoring the effectiveness of surgery is an important aspect. Ureter
anastomosis can be the pivot of kidney transplant, the same as vascular
anastomosis, so efficiency of the surgical technique is important to follow up.
Objective and method: We retrospectively examined kidney
transplants performed between 2010 and 2020 at the Department of Surgery of the
University of Debrecen. Data were analyzed by the SPSS statistical program. We
aimed to investigate surgical complications, which were systematized based on
the modified Clavien classification. In one patient, the most severe
complication was used as the basis for the schedule. The minimum follow-up time
was 1 year. Results: 406 kidney transplants were performed in
the examined period, of which 24.4% (n = 99) developed renal transplant
complications (surgical, radiological, urological). The mean age of the patients
was 49.5 ± 13.7 years, and 60.8% were male. The cumulative mortality was 10.1%.
Grade 4 complication developed in 6.9% (n = 28) of the recipients, Grade 3 in
6.7% (n = 27), Grade 2 in 3% (n = 12), and Grade 1 in 7.9% (n = 32). 20.4% of
the recipients had delayed graft function. Conclusion: The
Grade 1 group had the biggest case number, so a significant part of the
complications could be solved with the help of interventional radiology and
urologists. There is no significant association between the surgical technique
of ureteral anastomoses and the development of related complications. With
appropriate therapy, graft and patient survival are not significantly impaired
by the development of Grade 1–3 complications. Orv Hetil. 2021; 162(26):
1038–1051.
Endoscopic treatment of suprasellar cysts without hydrocephalus
