scholarly journals Introduction of “the ASO grassland-restoration project”, to maintain and restore the ASO semi-natural grassland”

2018 ◽  
Vol 43 (3) ◽  
pp. 454-456
Author(s):  
Hanako NAKAMURA
Agriculture ◽  
2021 ◽  
Vol 11 (5) ◽  
pp. 381
Author(s):  
Michele Scotton

The increasing anthropisation of mountain regions is a cause of soil degradation, which needs to be addressed. Conventional methods of ski slope revegetation often fail to stabilise the soil and recover natural vegetation. To test alternative methods to create a persistent, biodiversity-friendly plant cover, different sowing (site-adapted native propagation materials vs. forage cultivars vs. no sowing) and fertilisation treatments were compared over nine years at a graded ski slope. Because of the gravelly soil, the ninth-year plant cover was only 65%, which was sufficient to prevent erosion. All native propagation materials were equally efficient at recreating a semi-natural grassland. Except for Festuca rubra, the forage cultivars did not persist. However, native volunteer species from close natural ecosystems efficiently colonised plots sown with forage cultivars and plots that were not sown. This resulted in a lower plant cover but a high similarity to the surrounding vegetation. Fertilisation had a positive but transient effect on plant cover and a little negative effect on species richness. High-altitude sites with gravelly soils should be revegetated with native propagation materials. Using forage cultivars can attain a persistent plant cover only if the sown non-persistent cultivars are replaced by the species arriving from nearby surrounding vegetation.


2014 ◽  
Vol 61 (6) ◽  
pp. 785-795 ◽  
Author(s):  
Marek Czerwiński ◽  
Mirosław Kobierski ◽  
Barbara Golińska ◽  
Piotr Goliński

2020 ◽  
Author(s):  
Fernando Gonçalves ◽  
Daniel G. Streicker ◽  
Mauro Galetti

Nowadays, restoration project might lead to increased public engagement and enthusiasm for biodiversity and is receiving increased media attention in major newspapers, TED talks and the scientific literature. However, empirical research on restoration project is rare, fragmented, and geographically biased and long-term studies that monitor indirect and unexpected effects are needed to support future management decisions especially in the Neotropical area. Changes in animal population dynamics and community composition following species (re)introduction may have unanticipated consequences for a variety of downstream ecosystem processes, including food web structure, predator-prey systems and infectious disease transmission. Recently, an unprecedented study in Brazil showed changes in vampire bat feeding following a rewilding project and further transformed the land-bridge island into a high-risk area for rabies transmission. Due the lessons learned from ongoing project, we present a novel approach on how to anticipate, monitor, and mitigate the vampire bats and rabies in rewilding projects. We pinpoint a series of precautions and the need for long-term monitoring of vampire bats and rabies responses to rewilding projects and highlighted the importance of multidisciplinary teams of scientist and managers focusing on prevention educational program of rabies risk transmitted by bats. In addition, monitoring the relative abundance of vampire bats, considering reproductive control by sterilization and oral vaccines that autonomously transfer among bats would reduce the probability, size and duration of rabies outbreaks. The rewilding assessment framework presented here responds to calls to better integrate the science and practice of rewilding and also could be used for long-term studying of bat-transmitted pathogen in the Neotropical area as the region is considered a geographic hotspots of “missing bat zoonoses”.


2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 255-268
Author(s):  
István Harmati

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document