THE PRESENT STATUS OF PERIPHERAL ARTERIAL RECONSTRUCTION FOR ARTERIOSCLEROSIS OBLITERANS

1960 ◽  
Vol 52 (1) ◽  
pp. 268
Author(s):  
S. J. GOLDOWSKY
2008 ◽  
Vol 149 (12) ◽  
pp. 531-540 ◽  
Author(s):  
Zoltán Boda ◽  
Miklós Udvardy ◽  
Katalin Farkas ◽  
Judit Tóth ◽  
László Jámbor ◽  
...  

Súlyos perifériás artériás érbetegségekben a gyógyszeres és/vagy érsebészeti beavatkozások kimerülését követően a tűrhetetlen fájdalom, kiterjedt végtagi fekélyek, gangraenák megszüntetésének egyetlen módja a végtag amputációja. Betegek és módszerek: A szerzők – hazánkban elsőként – 5 előrehaladott perifériás artériás érbetegben (1 arteriosclerosis obliterans és 4 thromboangiitis obliterans) autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát végeztek. A csontvelői őssejteket (CD34+ sejtek) crista biopsia végzésével nyerték. Mágneses sejtszeparálással CD34+ sejtszuszpenziót állítottak elő. Meghatározták a CD34+, CD133+ és CD45± sejtek számát és arányát. Az őssejtszuszpenziót intramuscularis injekció formájában a beteg végtagba juttatták vissza. Betegenként 0,37–1,14 × 10 5 /kg őssejt visszaadására került sor. Betegeiket 12 hónapig követték. Vizsgálatok történtek a beavatkozás előtt és után (1, 3, 6, 9 és 12 hónappal). Klinikai vizsgálatok: nyugalmi fájdalom, dysbasiás távolság, ischaemiás fekélyek gyógyhajlama, boka-kar index. Laboratóriumi vizsgálatok: angiográfia (az őssejtterápia előtt és után 1 és 6 hónappal), duplex ultrahang- és lézer-Doppler-scan, transcutan oxigéntenzió mérése, az endothelfunkciók vizsgálata. Eredmények: A nyugalmi fájdalom mind az öt betegük esetében megszűnt. A dysbasiás távolság szignifikánsan nőtt (36/440 m). Három beteg végtagi ischaemiás fekélye begyógyult, egy beteg nagyméretű fekélye lényegesen kisebbé és felületesebbé vált, egy betegben a végtagi fekély nem változott. A kezelt oldalon a boka-kar index szignifikánsan nőtt (0,41/0,83) tizenkét hónappal az őssejtterápiát követően, s nem változott az ellenoldalon. Három betegben tapasztaltak számottevő változást angiográfiával az őssejtterápia után hat hónappal. Csak szerény javulást észleltek color-Doppler- és lézer-Doppler-vizsgálatokkal. Az őssejtterápia előtt és után 1, 6 és 12 hónappal a transcutan oxigéntenzió-értékek a lábháton 18,10/16,78/23,83/37,50 Hgmm-re, míg a lábszáron 36,66/31,25/45,00/37,30 Hgmm-re változtak. A makro- és mikrocirkulációs paraméterek nem mutattak javulást az őssejtterápiát követően 1 hónappal, azonban az őssejtterápia után 3, 6, 9 és 12 hónappal már mérhető javulást tapasztaltak. Szövődményt, mellékhatást nem észleltek. Következtetések: Klinikai eredményeik alapján az autológ csontvelői eredetű őssejtterápiát hatásosnak, tartósnak és biztonságosnak tartják előrehaladott perifériás artériás érbetegségben. Szükség van további klinikai tapasztalatgyűjtésre.


2007 ◽  
Vol 148 (23) ◽  
pp. 1059-1065
Author(s):  
Anna Landi ◽  
István Jassó

Az arteriosclerosis obliterans az atherothrombosis egyik karakterisztikus klinikai manifesztációja. Előfordulása 2–3%, tehát Magyarországon 2–300000 beteggel kell számolni. Gyakori az együttes előfordulása a coronariasclerosissal és a carotisrendszer atherothromboticus megbetegedésével. A perifériás obliterativ verőér-megbetegedés terápiájában a rendszeres fizikai tréning alapvetően fontos. Az arteriosclerosis obliterans kezelése a társult atheroscleroticus betegségek előfordulását, illetve kimenetelét is befolyásolja. A rendszeres fizikai tréning fő célja a perifériás érbetegek életminőségének javítása, az alsó végtagok funkcionális kapacitásának növelése. A reguláris, egyénre szabott járatás, tornagyakorlatok több olyan folyamatot indítanak el a szervezetben, melyek az atherosclerosis kialakulását, tovahaladását gátolják. Tréning alatt számolni kell a stenoticus érszakasz nyomásgrádiens-növekedéséből és a kollaterálisok megnyílásából álló hemodinamikai változásokkal, az endothel diszfunkció javulásával, a terhelésre jó irányba módosuló vascularis válasszal. A kórképet jellemző diszlipidémiát kedvezően befolyásolja; az LDL-koleszterint csökkenti, a HDL-t növeli. Jótékonyan befolyásolja a vér reológiai tulajdonságait is. A vázizomzatban strukturális változásokat hoz létre, az anyagcsere oxidációs folyamatainak enzimkoncentrációját növeli, és fokozza a célzott vázizomzat rostjainak kapilláris ellátottságát. Az eddig publikált adatok szerint a claudicatio intermittens kezelésében legelőnyösebben legalább heti 3 alkalommal végzett, 30–60 percen át tartó, 5–5 perces bemelegítést és levezetést is tartalmazó, szakember által irányított 3–6 hónapos, járásgyakorlatok formájában kivitelezett tréningkurzus ajánlatos. Az otthon végzett gyakorlatok hasznossága is figyelemre méltó.


VASA ◽  
2002 ◽  
Vol 31 (1) ◽  
pp. 23-27 ◽  
Author(s):  
Takashi Ohta ◽  
Sugimoto ◽  
Takeuchi ◽  
Hosaka ◽  
Ishibashi

Background: The selection of candidates for exercise training among patients with intermittent claudication is still a matter of debate. Patients and methods: Forty-nine patients with intermittent claudication due to arteriosclerosis obliterans were tested. Forty-six patients were men and 3 were women, with an average age of 65 years (range, 46 to 76 years). The patients walked on a treadmill at 2.4 km/h on a 12% upgrade followed by an appropriate period of rest for 30 minutes twice a day during a 3-week hospitalization. Programs were individualized for each patient. Four parameters were assessed after exercise training: (1) Ankle-brachial index (ABI) at rest, (2) Fall in ABI after 40 m of treadmill walking (ABI Fall 40), (3) the recovery time (RT 40) required for the ABI to return to resting levels after 40 m of walking, and (4) the maximal walking distance (MWD) on the treadmill. Results: The average ABI at rest before the 3-week training period was 0.60 ± 0.02 (mean ± SE), and after training it was 0.62 ± 0.02. There was a small although not statistically significant increase in the ABI after training. This increase in the ABI did not exceed 0.21. The average ABI Fall 40 before training was 0.36 ± 0.01, and after training it was 0.30 ± 0.02. The average RT 40 before training was 9.9 ± 0.8 min, and after training it was 6.2 ± 0.6 min. There were significant decreases in the ABI Fall 40 and RT 40 after training (p < 0.01 and p < 0.001, respectively). The MWD increased after training in 48 of the 49 patients. The average MWD increased from 134 ± 13 m to 226 ± 32 m after training (p < 0.001). The occlusion levels did not influence the results as training effects and hemodynamic parameters. Fourteen of 49 patients desired arterial reconstruction after exercise training. Conclusions: Patients with shorter RT 40’s before training achieved greater increases in the MWD after training. In patients with an RT 40 under 12 min, exercise training is indicated. However, there is some discrepancy between the increase in MWD and the degree of satisfaction in individual patients.


2016 ◽  
Vol 56 (1) ◽  
pp. 7-12
Author(s):  
Masahiro Nakamura ◽  
Toshifumi Kudo ◽  
Yohei Yamamoto ◽  
Sotaro Katsui ◽  
Masato Nishizawa ◽  
...  

2020 ◽  
Vol 17 (5) ◽  
pp. 147916412093058
Author(s):  
Kornelia Hirsch ◽  
Marcus Säemann ◽  
Corinna Walter ◽  
Fadi Taher ◽  
Skrinjar Edda ◽  
...  

Background: In many cases, Ilomedin® infusions are applied as part of a perioperative measure in patients with peripheral arterial occlusive disease because it makes a relevant vasodilatatory effect in patients with type 2 diabetes mellitus and with/without peripheral neuropathy. Aims: A prospective case–control study was performed to investigate the effect of prostanoids on peripheral resistance in patients with type 2 diabetes mellitus and patients without type 2 diabetes mellitus, as well as the role of peripheral neuropathy in patients undergoing arterial reconstruction. Methods: Sixty patients undergoing arterial reconstruction were enrolled. Sufficient data were collected on 38 patients. Prior to surgery, peripheral nerve conduction velocity was measured. Blood flow volume at the common femoral artery was assessed intraoperatively using a Doppler flowmeter at four time points: at baseline before arterial reconstruction (T0), after reconstruction (T1), after 5 (T2) and 10 min (T3) after intra-arterial application of 3000 ng of Ilomedin. Peripheral resistance units were calculated as a function of mean arterial pressure and flow volume using the following formula: peripheral resistance unit = mean arterial pressure (mm Hg) / flow volume (mL/min). Results: Ilomedin produced an immediate and significant drop of peripheral resistance in patients without type 2 diabetes mellitus as well as in patients with type 2 diabetes mellitus. Patients with peripheral neuropathy showed a less pronounced effect to Ilomedin compared to individuals with normal nerve conduction velocity.


Surgery Today ◽  
2016 ◽  
Vol 46 (12) ◽  
pp. 1387-1393 ◽  
Author(s):  
Yasuaki Mochizuki ◽  
Akihiro Hosaka ◽  
Hiroki Kamiuchi ◽  
Jun Xiao Nie ◽  
Ken Masamune ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document