scholarly journals Soil organic phosphorus forms under different soil management systems and winter crops, in a long term experiment

2012 ◽  
Vol 124 ◽  
pp. 57-67 ◽  
Author(s):  
Tales Tiecher ◽  
Danilo Rheinheimer dos Santos ◽  
Ademir Calegari
2010 ◽  
Vol 177 (1-4) ◽  
pp. 141-150 ◽  
Author(s):  
Liang-guo Luo ◽  
Sumio Itoh ◽  
Qing-wen Zhang ◽  
Shi-qi Yang ◽  
Qing-zhong Zhang ◽  
...  

2013 ◽  
Vol 44 (13) ◽  
pp. 2019-2031 ◽  
Author(s):  
A. Calegari ◽  
S. Tourdonnet ◽  
D. Tessier ◽  
D. S. Rheinheimer ◽  
R. Ralisch ◽  
...  

2017 ◽  
Vol 18 (1) ◽  
pp. 50
Author(s):  
Daniela Da Rocha Vitoria Krolow ◽  
Ivan Renato Cardoso Krolow ◽  
Danilo Danilo Dos Santos Rheinheimer ◽  
Tânia Beatriz Gamboa Araujo Morselli ◽  
Ademir Calegari

2013 ◽  
Vol 133 ◽  
pp. 32-39 ◽  
Author(s):  
Ademir Calegari ◽  
Tales Tiecher ◽  
William L. Hargrove ◽  
Ricardo Ralisch ◽  
Daniel Tessier ◽  
...  

CORD ◽  
1992 ◽  
Vol 8 (02) ◽  
pp. 34
Author(s):  
S.S. MAGAT ◽  
J.A. HABANA ◽  
L.M. ALFORJA

The beneficial residual effects of the previous regular applications of sodium chloride fertilizers on mature coconuts were evaluated in a long‑term experiment conducted in an inland Tugbok soil (typic Tropudalfs) of Davao, Mindanao (Philippilines). Sodium chloride (common salt) at increpasing rates of 0.0, 0.88, 1.76, 3.52. and 7.04 kg/tree per tree was tested.,   At higher rates of NaCl fertilizer (1.76‑7.04 kg/tree per year) applied regularly for 5 years, the residual respofise in terms of nuts and copra yield tended to, occur for a longer period of 5 years. Except soil Na, soil. properties were not significantly affected by NaCl application.   Implications of the findings are discussed in relation to sound coconut crop agronomy and soil management.


2020 ◽  
Vol 12 (12) ◽  
pp. 5019 ◽  
Author(s):  
Mirko Castellini ◽  
Alessandro Vittorio Vonella ◽  
Domenico Ventrella ◽  
Michele Rinaldi ◽  
Giorgio Baiamonte

Conservation agriculture is increasingly accepted by farmers, but the modeling studies on agro-environmental processes that characterize these agricultural systems require accurate information on the temporal variability of the soil’s main physical and hydraulic properties. Therefore, specific investigations carried out in long-term experiments can increase our knowledge on the pros and cons of different measurement techniques. In this work, the simplified falling head (SFH) technique and the Beerkan Estimation of Soil Transfer (BEST) procedure were applied to investigate the temporal variability of some main soil physical and hydraulic properties, including bulk density (BD), field saturated hydraulic conductivity (Kfs), macroporosity (Pmac), air capacity (AC), plant available water capacity (PAWC), and relative field capacity (RFC). For this purpose, a long-term experiment was selected, and the experimental information obtained was used to verify the long-term impact (fifteen years) determined by two alternative forms of soil management, minimum tillage (MT) and no tillage (NT), for the cultivation of durum wheat. The main results of the comparison between MT and NT showed: (i) A comparable temporal variability in Kfs values when SFH was considered, given that in 75% of considered cases, the same result (i.e., significant or not significant) was obtained; (ii) a comparable temporal variability in Kfs values under MT (but not under NT) when both SFH and BEST were used, as a result of a possible Kfs,SFH overestimation under NT; (iii) differences in Kfs estimations by a factor of 6 or 7 (Kfs,SFH > Kfs,BEST) when comparable soil conditions (moisture and soil density) were considered; (iv) a comparable temporal variability when other soil indicators (BD, Pmac, AC, PAWC, and RFC) were simultaneously considered. After about fifteen years of field experiments characterized by continuous soil management and conducted with the methodological rigor typical of experimental farms, the SFH- and BEST-derived experimental information showed a substantial equivalence between MT and NT for the fine-textured soil investigated.


2014 ◽  
Vol 62 (18) ◽  
pp. 4095-4103 ◽  
Author(s):  
Ana Slatnar ◽  
Maria Licznar-Malanczuk ◽  
Maja Mikulic-Petkovsek ◽  
Franci Stampar ◽  
Robert Veberic

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document