FŒTAL BLOOD IN GENITAL HÆMORRHAGE DUE TO PLACENTA PRÆVIA AND ABRUPTIO PLACENTÆ

The Lancet ◽  
1957 ◽  
Vol 269 (6972) ◽  
pp. 767 ◽  
Author(s):  
Y.M. Bromberg ◽  
M. Salzberger ◽  
A. Abrahamov
2020 ◽  
Vol 161 (37) ◽  
pp. 1588-1598
Author(s):  
Zsolt Oláh ◽  
Tamás Deli ◽  
Diána Mühl

Absztrakt: A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program célja a vérkészítmények észszerű és indokolt alkalmazásának támogatása és az irracionális transzfúziós gyakorlat megszüntetése, ezáltal a betegbiztonság növelése. Az általános elvek mellett a programnak vannak speciális szülészeti vonatkozásai is. A szülészeti, különösen a postpartum vérzések ugyanis világszerte az anyai halálozás vezető okai közé tartoznak, előfordulásuk pedig a fejlett országokban emelkedő tendenciát mutat. A szülésre való felkészülés fontos elemei a vérkép rendezése, a rutinszerű profilaktikus vagy terápiás vaspótlás és a szülészeti vérzés tekintetében nagy rizikóval rendelkező gravidák időben történő kiszűrése, gondozása. A peripartum vérzések legfőbb okai az abruptio placentae, placenta praevia, uterusatonia, szövetretenció a méh üregében, sérülés, a haemostasisrendszer zavarai és ezek kombinációi. A postpartum vérzés megelőzése érdekében a szülés során fontos a lepényi szak aktív vezetése, melynek alapvető eleme az uterotonikumok profilaktikus alkalmazása. A vérmentő technikák használata – megfelelő indikációval – császármetszés és postpartum vérzés során is megfontolandó. A szülészeti vérzések kezelése során a legfőbb prioritás a lumenes, sebészi vérzés szülész által történő ellátása. A masszív vérzéshez társuló szekunder coagulopathia megszüntetése érdekében a faktorkoncentrátum-alapú, viszkoelasztikus teszttel monitorozott, egyénre szabott kezelési mód preferált, de ilyenkor a terhesség során érvényes – és a nem terhes állapottól eltérő – referencia- és célértékeket kell alkalmaznunk. A szülészeti vérzések részben a megelőzhető halálokok közé tartoznak. A Nemzeti Véradó és Vérmentő Program szülészeti alkalmazásával reményeink szerint tovább javíthatók a szülészeti vérzésekből származó morbiditási és mortalitásai adatok. Orv Hetil. 2020; 161(37): 1588–1598.


1995 ◽  
Vol 7 (6) ◽  
pp. 1533 ◽  
Author(s):  
H Soma ◽  
Y Watanabe ◽  
T Hata

It has been reported that both chorangiosis and chorangioma are increased in placentas at high altitudes. In this study, 1.14% of 2448 Japanese placentas obtained at 30-300 m had chorangiosis or chorangioma, compared with 3.24% of the Nepalese placentas (1300-3000 m) and 9.09% of the Tibetan samples (3800-4200 m). The incidence of both pathologies was significantly higher in the Himalayan groups than those of the Japanese group (P < 0.05). Obstetric complications of the 28 Japanese placentas with chorangiosis and chorangioma included Caesarean section 16 (57.1%), abruptio placentae 2 (7.14%), intrauterine growth retardation 3 (10.7%), intrauterine fetal death 4 (14.2%) and placenta praevia 4 (14.2%). Four infants (14.2%) had Apgar scores ranging from 0 to 3. Among 48 Himalayan placentas with chorangiosis and chorangioma, incidence of marked subchorionic fibrin was significantly higher (25%) than in the Japanese group (3.57%) (P < 0.05). The incidence of abnormal insertion of the cord was significantly higher (14.2%) in the Japanese group than in the Himalayan group (5%) (P < 0.05). There was no significant difference in the frequencies of intervillous thrombosis and infarction between the two groups. These findings suggest that the incidence of pathological change such as chorangiosis and chorangioma may be increased in placentas at Himalayan altitudes.


2013 ◽  
Vol 73 (05) ◽  
Author(s):  
M Kollmann ◽  
J Gaulhofer ◽  
U Lang ◽  
P Klaritsch
Keyword(s):  

1969 ◽  
Vol 08 (01) ◽  
pp. 15-21 ◽  
Author(s):  
K. E. Scheer ◽  
J. Heep ◽  
W. Maier-Borst ◽  
W. J. Lorenz ◽  
H. Sinn ◽  
...  

ZusammenfassungNach tierexperimentellen Voruntersuchungen wurde die Placentographie mit trägerfreiem 113Inm -HSA als klinische Methode eingeführt. Vor Amniocentesen und bei Verdacht auf Placenta praevia werden Placentographien geschrieben. Den Schwangeren wird eine Aktivität von 500 μCi in die Cubitalvene injiziert. Die der Aktivität entsprechende Indiummenge ist kleiner als 0,1 ng. Die fetale Strahlenbelastung liegt unter lOmrad. Bei Anwendung von 113Inm-HSA entfällt eine Blockade der mütterlichen und fetalen Schilddrüsen. Die genaue Abgrenzung einer Placenta praevia wird nicht durch eine Blasenaktivität beeinträchtigt.Es wurden bisher 19 Placentalokalisationen durchgeführt. In allen Fällen konnte der Placentasitz eindeutig festgestellt werden. Bedingt durch die lange Liegezeit beim Aufnehmen eines Szintigramms kam es in zwei Fällen zu einem Vena-Cava-Kompressions-Syndrom. Zur Verhinderung dieser klinischen Zwischenfälle werden inzwischen Placentographien mit der Anger-Kamera aufgenommen. Mit Hilfe des divergierenden Kollimators konnte der gesamte Abdominalbereich erfaßt werden. Die Aufnahmezeit konnte auf 7 — 10 Minuten verkürzt werden. Die intravenöse injizierte Aktivität betrug bei dieser Methode ebenfalls 500 μCi. Der diagnostische Aussagewert der Kamerabilder ist szintigraphischen Aufnahmen gleichwertig.


1949 ◽  
Vol 2 (4) ◽  
pp. 335-346 ◽  
Author(s):  
AXEL INGELMAN-SUNDBERG

BMJ ◽  
1934 ◽  
Vol 2 (3856) ◽  
pp. 1016-1016
Author(s):  
W. J. Young
Keyword(s):  

1947 ◽  
Vol 1 (10) ◽  
pp. 293-297 ◽  
Author(s):  
John Chesterman
Keyword(s):  

BMJ ◽  
1847 ◽  
Vol s1-11 (20) ◽  
pp. 541-544
Author(s):  
J. Jones
Keyword(s):  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document