Összefoglaló.
Bevezetés: Általánosságban elmondható, hogy a
fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi intézmények intenzív terápiás osztályain
(ITO) jelennek meg a legsúlyosabb kórképekkel és a legmagasabb halálozási
aránnyal bíró esetek, rendszerint megkésve. Eltérően az ITO-tól, más betegellátó
osztályokon előfordulhat, hogy nem észlelik megfelelően és időben a betegek
olyan állapotváltozásait, melyek előre jelzik például a szívleállást vagy a
keringési rendszer várható összeomlását. Ennek kiküszöbölésére jelenthet
megoldást az úgynevezett gyors reagálású rendszer (RRS), melynek segítségével
csökkenthető a kórházon belüli mortalitás. Célkitűzés: A Somogy
Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház a teljes intézményre kiterjedően a 2016. évtől
alkalmazza az RRS-t. A jelen tanulmány célja a kórházi mortalitás csökkentésével
kapcsolatos első eredmények bemutatása. Módszer:
Vizsgálatunkban az ITO-ra került betegek adatbázisán alapuló kereszttáblás,
illetve nemparametrikus statisztikai módszereket alkalmaztuk.
Eredmények: A statisztikai próbák eredményei alapján
megállapítottuk, hogy az intenzív ellátás felvételi diagnózisai (légzési
elégtelenség, neurológiai ok, reanimáció, szepszis, szív/keringési, egyéb ok)
között statisztikailag igazolható eltérés tapasztalható (p = 3,815e-14) RRS
alkalmazásával és a nélkül. Az RRS-sel felvettek között magasabb arányt
képviseltek a légzési elégtelenséggel és szepszissel érkező, súlyosabb betegek,
ugyanakkor kisebbnek bizonyult a reszuszcitáltak száma.
Megbeszélés: Az RRS nélküli időszak 2,983%-os intézményi
mortalitása az RRS-időszakban 2,932%-ra csökkent, azonban a beküldő
osztályonkénti adatokban jelentős különbségeket tapasztaltunk. 21
fekvőbeteg-osztály közül 19 osztály esetén csökkent a mortalitás az RRS
bevezetését követően. Következtetés: Arra a megállapításra
jutottunk, hogy a nemzetközi szakirodalom alapján bevezetett RRS növelte az
egészségügyi ellátás hatékonyságát, és ezáltal sikerült csökkenteni az
intézményi szintű mortalitást. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.
Summary.
Introduction: In general, the cases with the most severe
diseases and highest mortality rate are admitted to the intensive care units
(ICU) usually late. Contrary to ICU, in other in-patient units it can happen
that those changes in patients’ condition, which pre-indicate,
e.g., cardiac arrest or collapse of circulatory system, are
not noticed properly and in time. To eliminate this, the so-called rapid
response system (RRS) can be the solution, by the help of which hospital
mortality can be reduced. Objectve: The RRS has been used all
institution-wide in Somogy County Kaposi Mór Teaching Hospital from 2016. The
aim of this study is to demonstrate the results concerning hospital mortality
cutdown. Method: Our analysis was based on ICU patients’
database and we applied cross-tabulation and non-parametric statistical methods.
Results: We appointed, that among admission diagnosises to
ICU (respiration insufficiency, neurological reason, reanimation, sepsis,
cardiac/circulatory condition, other), statistically verifiable discrepancy can
be experienced (p = 3.815e-14) with using RRS or without it. Among those
admitted via RRS, more severe patients with respiration
insufficiency and septic conditions were represented in higher rate, while the
number of the admitted ones after resuscitation has decreased.
Discussion: Hospital mortality rate of 2.983% without using
RRS decreased into 2.932% in the period of using RRS, though we observed
remarkable differences in data of non-ICU in-patient departments. Mortality has
reduced in 19 in-patient departments out of 21, after implementing RRS.
Conclusion: To sum it up, we identified that RRS
implemented on the basis of international references has increased the
efficiency of healthcare and owing to it, institution-level mortality has
successfully decreased. Orv Hetil. 2021; 162(20): 782–789.
Evaluation of the SpO2/FiO2 ratio as a predictor of intensive care unit transfers in respiratory ward patients for whom the rapid response system has been activated
