scholarly journals Soil moisture under no-tillage and tillage systems in maize long-term experiment

2018 ◽  
Vol 51 (1) ◽  
pp. 103
Author(s):  
Aleksandra Król ◽  
Tomasz Żyłowski ◽  
Jerzy Kozyra ◽  
Jerzy Księżak
2016 ◽  
Vol 9 (3) ◽  
pp. 778
Author(s):  
Viviane Capoane ◽  
Ivan Renato Cardoso Krolow ◽  
Danilo Rheinheimer dos Santos ◽  
Lutécia Beatriz Canalli

Neste trabalho, determinaram-se os teores totais das substâncias químicas presentes em um Latossolo Vermelho aluminoférrico utilizando a técnica de espectroscopia total de fluorescência de raios-X. A pesquisa teve como objetivo criar uma base de dados geoquímica para os solos da região sudoeste do Paraná; comparar os resultados com valores de referência nacional e internacional; avaliar o efeito dos sistemas plantio direto versus convencional de cultivo e; de plantas de cobertura de inverno, na geoquímica do solo de um experimento de longa duração. As coletas de solo se deram em três locais distintos, em três camadas (0-10, 10-20 e 20-40 cm). A técnica utilizada forneceu de maneira rápida e limpa a impressão digital química do solo e os mesmos servem de background para o sudoeste do Paraná. Os teores de elementos químicos preconizados por organizações nacionais e internacionais não estão alinhados com os teores observados em áreas não antropizadas do estado do Paraná. Os resultados obtidos também mostraram que 29 anos após a implantação do experimento, a fertilidade natural foi alterada e que, a substituição da vegetação nativa por sistemas cultivados levou a exportação de algumas substâncias químicas do solo como SO3, MnO, Co e, ao acúmulo de outras como CaO, K2O e MgO. No sistema plantio direto (0-10 cm) concentraram-se os maiores teores de substâncias de origem antropogênica. O sistema convencional de cultivo apresentou diferenciação significativa nos teores entre as plantas de cobertura e não significativa entre as camadas de solo.   A B S T R A C T In this work, the total chemical element levels in a Rhodic Hapludox were determined using total  X-ray fluorescence spectroscopy. The research aimed to create a geochemical database of soils in the southwestern region of Paraná; compare the values obtained with national and international reference values; evaluate the effect of no-tillage versus conventional tillage systems and; coverage plants on the soil geochemistry in a long term experiment. Soil collections were made in three different locations, each in three layers (0-10, 10-20 and 20-40 cm). The technique gave a quick, clean chemical digital impression of the soil which also can be used as a background for the southwestern Paraná. The levels of chemicals recommended by national and international organizations are not aligned with the levels observed in non-disturbed areas of Paraná State. The results also showed that twenty nine years after the beginning of the experiment, the natural fertility changed and that, with the substitution of native vegetation for cultivation systems, levels of some components such as SO3, MnO and Co decreased and those of others such as CaO, K2O and MgO increased. In soils for which no-tillage systems (0-10 cm) is the largest concentrations of anthropogenic substances. The conventional tillage systems gave levels very different from those found in soils under coverage plants and not significantly different between the soil layers. Keywords: soil management, cover crops, no tillage, conventional tillage, geochemistry.   


Agronomy ◽  
2020 ◽  
Vol 10 (12) ◽  
pp. 1848
Author(s):  
Otávio A. Leal ◽  
Telmo J. C. Amado ◽  
Jackson E. Fiorin ◽  
Cristiano Keller ◽  
Geovane B. Reimche ◽  
...  

Cover crops (CC), particularly legumes, are key to promote soil carbon (C) sequestration in no-tillage. Nevertheless, the mechanisms regulating this process need further elucidation within a broad comprehensive framework. Therefore, we investigated effects of CC quality: black oat (Avena strigosa Schreb) (oat), common vetch (Vicia sativa L.) (vetch), and oat + vetch on carbon dioxide-C (CO2-C) emission (124 days) under conventional- (CT), minimum- (MT) and no-tillage (NT) plots from a long-term experiment in Southern Brazil. Half-life time (t1/2) of CC residues and the apparent C balance (ACB) were obtained for CT and NT. We linked our data to long-term (22 years) soil C and nitrogen (N) stocks and crop yield data of our experimental field. Compared to CT, NT increased t1/2 of oat, oat + vetch and vetch by 3.9-, 3.1- and 3-fold, respectively; reduced CO2-C emissions in oat, oat + vetch and vetch by 500, 600 and 642 kg ha−1, respectively; and increased the ACB (influx) in oat + vetch (195%) and vetch (207%). For vetch, CO2-C emission in MT was 77% greater than NT. Legume CC should be preferentially combined with NT to reduce CO2-C emissions and avoid a flush of N into the soil. The legume based-NT system showed the greatest soil C and N sequestration rates, which were significantly and positively related to soybean (Glycine max (L.) Merrill) and maize (Zea mays L.) yield. Soil C (0–90 cm depth) and N (0–100 cm depth) sequestration increments of 1 kg ha−1 corresponded to soybean yield increments of 1.2 and 7.4 kg ha−1, respectively.


2020 ◽  
Vol 12 (12) ◽  
pp. 5019 ◽  
Author(s):  
Mirko Castellini ◽  
Alessandro Vittorio Vonella ◽  
Domenico Ventrella ◽  
Michele Rinaldi ◽  
Giorgio Baiamonte

Conservation agriculture is increasingly accepted by farmers, but the modeling studies on agro-environmental processes that characterize these agricultural systems require accurate information on the temporal variability of the soil’s main physical and hydraulic properties. Therefore, specific investigations carried out in long-term experiments can increase our knowledge on the pros and cons of different measurement techniques. In this work, the simplified falling head (SFH) technique and the Beerkan Estimation of Soil Transfer (BEST) procedure were applied to investigate the temporal variability of some main soil physical and hydraulic properties, including bulk density (BD), field saturated hydraulic conductivity (Kfs), macroporosity (Pmac), air capacity (AC), plant available water capacity (PAWC), and relative field capacity (RFC). For this purpose, a long-term experiment was selected, and the experimental information obtained was used to verify the long-term impact (fifteen years) determined by two alternative forms of soil management, minimum tillage (MT) and no tillage (NT), for the cultivation of durum wheat. The main results of the comparison between MT and NT showed: (i) A comparable temporal variability in Kfs values when SFH was considered, given that in 75% of considered cases, the same result (i.e., significant or not significant) was obtained; (ii) a comparable temporal variability in Kfs values under MT (but not under NT) when both SFH and BEST were used, as a result of a possible Kfs,SFH overestimation under NT; (iii) differences in Kfs estimations by a factor of 6 or 7 (Kfs,SFH > Kfs,BEST) when comparable soil conditions (moisture and soil density) were considered; (iv) a comparable temporal variability when other soil indicators (BD, Pmac, AC, PAWC, and RFC) were simultaneously considered. After about fifteen years of field experiments characterized by continuous soil management and conducted with the methodological rigor typical of experimental farms, the SFH- and BEST-derived experimental information showed a substantial equivalence between MT and NT for the fine-textured soil investigated.


2019 ◽  
pp. 467-476
Author(s):  
Katiaíres Evangelista Delpin Malvezi ◽  
Luiz Antônio Zanão Júnior ◽  
Ednaldo Carvalho Guimarães ◽  
Sidney Rosa Vieira ◽  
Natália Pereira

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document