Uma nova líder no front: A trajetória política de Marine Le Pen (2002 – 2009)

2021 ◽  
pp. 347-382
Author(s):  
G. I. FRANCO DE ANDRADE ◽  
M. R. SOUSA NETO
Keyword(s):  
Marine Le Pen

Roads to the Radical Right

2020 ◽  
Author(s):  
Koen Damhuis
Keyword(s):  
Radical Right ◽  
Right Wing ◽  
Political Forces ◽  
Unique Material ◽  
Marine Le Pen ◽  
To Come ◽  
National Perspective ◽  
Western Democracies ◽  
Do So ◽  
Cross National

Trump, Wilders, Salvini, Le Pen—during the last decades, radical right-wing leaders and their parties have become important political forces in most Western democracies. Their growing appeal raises an increasingly relevant question: who are the voters that support them and why do they do so? Numerous and variegated answers have been given to this question, inside as well as outside academia. Yet, curiously, despite their quantity and diversity, these existing explanations are often based on a similar assumption: that of homogeneous electorates. Consequently, the idea that different subgroups with different profiles and preferences might coexist within the constituencies of radical right-wing parties has thus far remained underdeveloped, both theoretically and empirically. This ground-breaking book is the first one that systematically investigates the heterogeneity of radical right-wing voters. Theoretically, it introduces the concept of electoral equifinality to come to grips with this diversity. Empirically, it relies on innovative statistical analyses and no less than 125 life-history interviews with voters in France and the Netherlands. Based on this unique material, the study identifies different roads to the radical right and compares them within a cross-national perspective. In addition, through an analysis of almost 1,400 tweets posted by Geert Wilders and Marine Le Pen, the book shows how the latter are able to appeal to different groups of voters. Taken together, the book thus provides a host of ground-breaking insights into the heterogeneous phenomenon of radical right support.

scholarly journals Radikális jobboldal és új nacionalizmus : A radikális jobboldal mint válasz a nemzetállami szuverenitást érő kihívásokra egyes nyugat-európai országokban

2021 ◽  
Author(s):  
◽  
András Hajdú
Keyword(s):  
Front National ◽  
Alternative Für Deutschland ◽  
Marine Le Pen

2015-ben új radikális jobboldali képviselőcsoport (Europe of Nations and Freedom, ENF) alakult az Európai Parlamentben, amely típusú frakció léte a korábbi ciklusokban különleges helyzetnek számított az intézmény működésében. Korábban a politikatudományban is az az álláspont uralkodott, hogy hosszútávon ilyen típusú kooperáció nem lehet sikeres (Almeida, 2010; Mudde, 2007:172-181; Startin, 2010) az EP-ben. Az új frakció azonban a korábbi kísérleteknél szorosabb, hosszabb távú és intézményi környezetben is megjelenő együttműködéssé vált. Létrehozását még 2013-ban kezdeményezte Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (Front National, FN) és Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV) elnöke. Előbbi pártot a szakirodalom a radikális jobboldal prototípusának tekinti (Kitschelt – McGann, 1995; Rydgren, 2005; Hainsworth, 2008), Wilders azonban a legnagyobb holland liberális párt (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) politikusa volt korábban. A disszertáció kutatási kérdése az volt, hogy mi az, ami összeköti a rendkívül ellentétes előélettel rendelkező, rendkívül különböző nemzeti politikai környezetben tevékenykedő radikális jobboldali pártokat. A kutatás módszertani alapját a legkülönbözőbb esetek elve (most different cases) adta, amelyet követve a 2015-2019 között létező ENF-frakció 2017-ben nemzeti parlamenti választáson induló pártjait hasonlítottam össze: az FN és PVV párosa kiegészült az Osztrák Szabadságpárttal (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ), továbbá kontrollesetként az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) párttal. A dolgozat elméleti alapját a törésvonalakra épülő politikai struktúra, pártrendszer, valamint a pártcsalád fogalma képezte. A négy párt programjaiban egy komparatív kutatás keretében azt vizsgáltam meg, hogy milyen reakciót adnak az európai politikai életet átalakító négy folyamatra: az európai integrációra, a migrációra, a gazdasági átalakulásra és a reurbanizációra. Ezt egészítette ki a négy párt politikai elitjének elemzése, a rájuk vonatkozó adatok és következtetések összevetése a szakirodalomban elfogadott álláspontokkal, ami segítette annak megértését, hogy mennyire mélyek azok a politikai konfliktusok, amelyeket a radikális jobboldali pártok megjelenítenek, mennyire fejezik ki a klasszikus és új törésvonalakat. Bartolini és Mair (1990), valamint Róna (2008) definícióját követve azokat a politikai konfliktusokat tekintettem törésvonalnak, amelyek empirikus (tartós szociodemográfiai különbségek a szavazótáborok között), normatív (társadalmi csoportok adott konfliktussal kapcsolatos értékei is markánsan különböznek) és szervezeti (a pártok elitjének szociokulturális jellege megfelel a pártok konfliktusban elfoglalt helyzetének) szinten egyaránt azonosíthatóak. A törésvonalak segítségével leírhatók azok a strukturális változások, amelyek befolyásolják a pártok működését. Kutatásom konklúziója, hogy a négy párt a nemzeti szuverenitást érő globális kihívásokat, az új társadalmi konfliktusokat nemzeti hatáskörben, lokális megoldásokkal tartja a leghatékonyabban kezelhetőnek. Ennek értelmében a nemzetállamot kell megerősíteni és átalakítani annak érdekében, hogy ismét képes legyen nemzetépítési projektet végrehajtani, a korábbi, válságjelenségekkel küzdő, átalakuló és széteső keretek helyére új közösséget építeni. Ez az új, nemzetállami szerepet felértékelő, a nemzetállamot mint politikai közösséget újjáépíteni kívánó politika képezi az új nacionalizmus ideológiai alapját. Az újdonságot a nemzeti szuverenitás központi kérdéssé emelése jelenti, amely központi ügyként (omnibus issue) hat át minden közpolitikai területet. A nacionalista politika összetettsége (Tamir, 2019) teszi lehetővé, hogy a vizsgált pártok komplex társadalmi változásokra adott válaszaihoz a nacionalizmus biztosít hátteret. A nemzeti szuverenitást hirdető politikusok többsége az utóbbi évtizedekben a mainstream pártok perifériájára sodródott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos kormányzó pártok álláspontja uniformizálttá vált a fentebb tárgyalt témákban. A disszertáció keretében vizsgált pártok politikai programját viszont az állam által végrehajthatónak vélt nemzetépítés gondolata szervezi rendszerré, ami ráadásul egyre kevésbé találkozik riválissal a nyugat-európai pártok és politikai eszmei kérdésekkel foglalkozó műhelyek részéről.

“Defend your right!” How the populist radical right uses references to rights and freedoms to discursively construct identities

2021 ◽  
pp. 2336825X2110529
Author(s):  
Alexander Alekseev
Keyword(s):  
Radical Right ◽  
Social Rights ◽  
Economic Rights ◽  
Social Actors ◽  
Populist Radical Right ◽  
The People ◽  
Marine Le Pen ◽  
The Individual ◽  
The Right ◽  
Discourse Historical Approach

The article explores how the European populist radical right uses references to rights and freedoms in its political discourse. By relying on the findings of the existing research and applying the discourse-historical approach to electoral speeches by Marine Le Pen and Jarosław Kaczyński, the leaders of two very dissimilar EU PRR parties, the Rassemblement National and the Prawo i Sprawiedliwość, the article abductively develops a functional typology of references to rights and freedoms commonly used in discourses of European PRR parties: it suggests that PRR discourses in Europe feature references to the right to sovereignty, citizens’ rights, social rights, and economic rights. Such references are used as a coherent discursive strategy to construct social actors following the PRR ideological core of nativism, authoritarianism, and populism. As the PRR identifies itself with the people, defined along nativist and populist lines, rights are always attributed to it. The PRR represents itself as the defender of the people and its rights, while the elites and the aliens are predicated to threaten the people and its rights. References to rights in PRR discourses intrinsically link the individual with the collective, which allows to construct and promote a populist model of ethnic democracy.

France’s conservatives face a crucial election vote

2021 ◽  
Keyword(s):  
Economic Impact ◽  
Immigration Policy ◽  
Fiscal Rules ◽  
Far Right ◽  
Content Type ◽  
Marine Le Pen

Significance The main frontrunners are the president of the Hauts-de-France region, Xavier Bertrand, Ile-de-France regional head Valerie Pecresse and Michel Barnier, formerly the EU's chief Brexit negotiator. Barnier is the most popular candidate within LR, but Bertrand’s candidacy holds the most appeal when it comes to national support. Impacts Intensifying far-right rivalry is weakening the appeal of National Rally leader Marine Le Pen, to the benefit of Macron. Given the sensitivity of immigration ahead of the election, meaningful reform to EU immigration policy is unlikely before mid-2022. Amid the economic impact of COVID-19 in poorer regions, Macron will be under pressure to push for more flexible EU fiscal rules.

Le vote des femmes pour Marine Le Pen

2018 ◽  
Vol 40 (2) ◽  
pp. 85 ◽  
Author(s):  
Christèle Marchand-Lagier
Keyword(s):  
Marine Le Pen

Europe of Nations and Freedom

2020 ◽  
pp. 127-160
Author(s):  
Duncan McDonnell ◽  
Annika Werner
Keyword(s):  
Survey Data ◽  
Radical Right ◽  
Front National ◽  
Expert Survey ◽  
Party Leaders ◽  
Northern League ◽  
Marine Le Pen ◽  
Key Issues ◽  
European Group

This chapter explains the formation of the Europe of Nations and Freedom (ENF) group containing Front National, Northern League, Austrian Freedom party, Flemish Vlaams Belang and the Dutch Party for Freedom. Based on expert survey data and interviews, it shows how, while these parties have long held compatible positions on key issues, cooperation between them all has only become possible over the last decade, in part through the role of new party leaders such as Marine Le Pen. The chapter argues that the ENF’s creation reflects a shared desire to create a lasting European group composed of radical right populist parties unashamed of their commonalities. Finally, it discusses how the ENF parties have presented themselves not only as defenders of their own nations, but of a wider “European” people against the supposedly increasing threats posed by EU elites and dangerous “others” (in particular Muslims).

The Radical Right in France

2018 ◽  
Author(s):  
Nonna Mayer
Keyword(s):  
Radical Right ◽  
Front National ◽  
Marine Le Pen ◽  
History Of ◽  
The Creation ◽  
The Revolution

After providing a quick summary of the long history of the French radical right, from the reaction to the revolution of 1789 to the creation of the Front National in 1972, this chapter focuses on the changes brought about by Marine Le Pen since she took over her father’s party in 2011. Her “de-demonization” strategy has indeed improved the image of the movement and attracted new voters. But the nativist anti-immigrant message is the same as Jean-Marie Le Pen’s. And the Front National still suffers from political isolation; while it has sometimes won the first round of elections, it has yet to achieve a majority in the second round. After its semi-defeat in the 2017 elections, the very opportunity of the de-demonization strategy is being questioned inside the party.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document