National sovereignty in the political doctrine of Front National/Rassemblement National

The État-nation (Nation-State) doctrine is the main ideology of the French Revolution and subsequent revolutionary tradition, but the contemporary French left and liberal centre are pro-Euro-peans and hostiles to idea of Nation-State. The whole spectrum of French political elite reject the idea of nation and Nation-State as “reactionary” and “undemocratic”. In France, the idea of État-na-tion is defended by the nationalist right only, symbolised by the Le Pen’s family. The purpose of this text is to present this genetically-leftist idea as the programme of the political right.

Sobre a orientação econômica do partido da Frente Nacional (Front National)

Na tradição fascista, no coração da qual foi fundada, a Frente Nacional é um partido burguês que defende de forma inequívoca o capitalismo, particularmente o capital industrial nacional enfraquecida pelo aumento do capital financeiro. Para defender o seu eleitorado tradicional, a pequena burguesia (artesãos e comerciantes) enfraquecidos pela competição, ele defende o Estado forte limitado às suas funções repressivas. Ele tenta expandir seu eleitorado, dirigindo-se aos trabalhadores, enquanto procura enganar os sindicatos enfraquecendo e dividindo os trabalhadores franceses e trabalhadores estrangeiros. É principalmente um inimigo para os trabalhadores e, por vezes, desempenha o papel de estímulo para partidos burgueses tradicionais.

Radikális jobboldal és új nacionalizmus : A radikális jobboldal mint válasz a nemzetállami szuverenitást érő kihívásokra egyes nyugat-európai országokban

2015-ben új radikális jobboldali képviselőcsoport (Europe of Nations and Freedom, ENF) alakult az Európai Parlamentben, amely típusú frakció léte a korábbi ciklusokban különleges helyzetnek számított az intézmény működésében. Korábban a politikatudományban is az az álláspont uralkodott, hogy hosszútávon ilyen típusú kooperáció nem lehet sikeres (Almeida, 2010; Mudde, 2007:172-181; Startin, 2010) az EP-ben. Az új frakció azonban a korábbi kísérleteknél szorosabb, hosszabb távú és intézményi környezetben is megjelenő együttműködéssé vált. Létrehozását még 2013-ban kezdeményezte Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front (Front National, FN) és Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV) elnöke. Előbbi pártot a szakirodalom a radikális jobboldal prototípusának tekinti (Kitschelt – McGann, 1995; Rydgren, 2005; Hainsworth, 2008), Wilders azonban a legnagyobb holland liberális párt (Volkspartij voor Vrijheid en Democratie, VVD) politikusa volt korábban. A disszertáció kutatási kérdése az volt, hogy mi az, ami összeköti a rendkívül ellentétes előélettel rendelkező, rendkívül különböző nemzeti politikai környezetben tevékenykedő radikális jobboldali pártokat. A kutatás módszertani alapját a legkülönbözőbb esetek elve (most different cases) adta, amelyet követve a 2015-2019 között létező ENF-frakció 2017-ben nemzeti parlamenti választáson induló pártjait hasonlítottam össze: az FN és PVV párosa kiegészült az Osztrák Szabadságpárttal (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ), továbbá kontrollesetként az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) párttal. A dolgozat elméleti alapját a törésvonalakra épülő politikai struktúra, pártrendszer, valamint a pártcsalád fogalma képezte. A négy párt programjaiban egy komparatív kutatás keretében azt vizsgáltam meg, hogy milyen reakciót adnak az európai politikai életet átalakító négy folyamatra: az európai integrációra, a migrációra, a gazdasági átalakulásra és a reurbanizációra. Ezt egészítette ki a négy párt politikai elitjének elemzése, a rájuk vonatkozó adatok és következtetések összevetése a szakirodalomban elfogadott álláspontokkal, ami segítette annak megértését, hogy mennyire mélyek azok a politikai konfliktusok, amelyeket a radikális jobboldali pártok megjelenítenek, mennyire fejezik ki a klasszikus és új törésvonalakat. Bartolini és Mair (1990), valamint Róna (2008) definícióját követve azokat a politikai konfliktusokat tekintettem törésvonalnak, amelyek empirikus (tartós szociodemográfiai különbségek a szavazótáborok között), normatív (társadalmi csoportok adott konfliktussal kapcsolatos értékei is markánsan különböznek) és szervezeti (a pártok elitjének szociokulturális jellege megfelel a pártok konfliktusban elfoglalt helyzetének) szinten egyaránt azonosíthatóak. A törésvonalak segítségével leírhatók azok a strukturális változások, amelyek befolyásolják a pártok működését. Kutatásom konklúziója, hogy a négy párt a nemzeti szuverenitást érő globális kihívásokat, az új társadalmi konfliktusokat nemzeti hatáskörben, lokális megoldásokkal tartja a leghatékonyabban kezelhetőnek. Ennek értelmében a nemzetállamot kell megerősíteni és átalakítani annak érdekében, hogy ismét képes legyen nemzetépítési projektet végrehajtani, a korábbi, válságjelenségekkel küzdő, átalakuló és széteső keretek helyére új közösséget építeni. Ez az új, nemzetállami szerepet felértékelő, a nemzetállamot mint politikai közösséget újjáépíteni kívánó politika képezi az új nacionalizmus ideológiai alapját. Az újdonságot a nemzeti szuverenitás központi kérdéssé emelése jelenti, amely központi ügyként (omnibus issue) hat át minden közpolitikai területet. A nacionalista politika összetettsége (Tamir, 2019) teszi lehetővé, hogy a vizsgált pártok komplex társadalmi változásokra adott válaszaihoz a nacionalizmus biztosít hátteret. A nemzeti szuverenitást hirdető politikusok többsége az utóbbi évtizedekben a mainstream pártok perifériájára sodródott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hagyományos kormányzó pártok álláspontja uniformizálttá vált a fentebb tárgyalt témákban. A disszertáció keretében vizsgált pártok politikai programját viszont az állam által végrehajthatónak vélt nemzetépítés gondolata szervezi rendszerré, ami ráadásul egyre kevésbé találkozik riválissal a nyugat-európai pártok és politikai eszmei kérdésekkel foglalkozó műhelyek részéről.

AN ANALYSIS ON THE ISLAMOPHOBIC ACTS IN FRANCE POST-ARAB SPRING

The discourse of Islamophobia in Europe has become increasingly popular after the endless war in the Middle East. The instability that hit the Middle East after Arab Spring and the civil war in Syria has forced some of its population to migrate to European countries, including France. The large number of immigrants who have entered France has also been accompanied by rampant acts of attacks and terrorism, thereby revives the feelings of Islamophobia among the native white French. Meanwhile, Front National as an ultranationalist party known for its racist anti-immigrant policies has gained more influences in France by using Islamophobic narratives. In its political campaign, Front National uses the concepts of Laicite to corner French Muslim in the public sphere. The presence of French Muslim community is considered as a threat toward secular values and Christian civilization. In this study, the author will analyze the increase of Islamophobia which has been triggered by the immigrant crisis and the influence of the right-wing movement. The concept of race by W. Thomas Schmid will serve as a theoretical framework to answer the increasing Islamophobia in France. To conduct the research, the author uses the qualitative method to analyze texts and narratives related to the Islamophobia acts in France. This research concluded with a statement that Islamophobia in France post-Arab Spring generally occurs in three aspect: cognitive, motivational and behavioral aspects. A tendency of certain groups in the French society which looks Islam as a racial problem becomes one of the main roots of the rise of Islamophobia in France. Wacana Islamofobia di Eropa berkembang pesat, didorong oleh intensitas konflik di Timur Tengah yang tidak berkesudahan. Instabilitas yang melanda kawasan Timur Tengah pasca Arab Spring dan perang saudara di Suriah mendorong sebagian besar penduduknya untuk melakukan imigrasi ke berbagai wilayah di Eropa, termasuk Perancis. Hal ini membangkitkan kembali perasaan Islamofobia di beberapa kalangan penduduk Perancis yang berkulit putih. Dalam kondisi ini, Front National sebagai partai ultra-nasionalis menjadikan narasi-narasi Islamofobia untuk merebut pengaruh dalam politik Perancis. Front National juga menggunakan konsep Laicite untuk menyudutkan masyarakat Muslim di ranah publik. Kehadiran kelompok Muslim di tengah-tengah penduduk Perancis dianggap dapat mengancam nilai-nilai sekuler dan peradaban Kristen. Dalam tulisan ini, penulis akan menganalisis mengapa terjadi peningkatan Islamofobia yang dipicu akibat krisis imigran serta pengaruh gerakan sayap kanan. Penelitian ini menggunakan konsep Ras yang dikembangkan oleh W. Thomas Schmid. Dalam melakukan riset, penulis menggunakan metode kualitatif untuk mengkaji teks serta naskah-naskah yang terkait dengan tindakan Islamofobia di Perancis. Penelitian ini mengungkapkan bahwa Islamofobia di Perancis setelah Arab Spring terjadi dalam 3 aspek, yakni aspek kognitif, motivasional, dan behavioral. Adanya kecenderungan sebagian masyarakat Perancis memandang Islam sebagai masalah rasial menjadi akar penting yang menyebabkan berkembangnya Islamofobia di Perancis.